Kódó Szavaki (1880-1966.) Zen mester, ő az, akinek jelentős mértékben köszönhető a zen XX. századi megújulása. Nemcsak szerzeteseket tanított, hanem világi híveket is; előadásokat tartott egyetemeken és börtönökben, s részt vállalt számos dódzsó megalapításában. "Otthontalan Kodónak" nevezték, mert nem volt hajlandó letelepedni egy adott templomban, és mindig egyedül utazott. Friss levegőhöz juttatta a haldokló zent azáltal, hogy újra bevezette a zazen egyetemes gyakorlását. A Sódóka, az eredeti japán kiadást követően, a világon először magyar fordításban jelent meg.

"Amit Útnak hívunk, az a múltbéli bölcsek lépteinek nyoma. Ez azt jelenti, hogy azok a nyomok, amelyeket a bölcsek hagytak azon az úton, amelyen a bölcsek jártak. Erre az Útra rátérni azt jelenti, hogy a magadévá teszed, és a saját életed irányává teszed. Másképp mondva, mi magunk válunk az Úttá, megvalósítva saját valódi természetünket, miközben mindegyikünk a maga módján halad." "Barátom, nem látod Az Út nyugodt emberét, Aki már nem tanul és nem cselekszik, Nem utasítja el az illúziókat, S már az igazságot sem keresi?"