A Sóbógenzót, a japán buddhizmus szent könyvét 1231. és 1253. között állította össze Dógen zendzsi, a szótó zen alapítója. Ez a mű mostanában nagy érdeklődést vált ki, és nemcsak azok körében, akik Japánban tanulmányozzák a buddhizmust, hanem azok között is, akik a mai élet bármilyen tudományágában végeznek kutatásokat: filozófusok, pszichológusok, orvosok, matematikusok, fizikusok, stb.

Mégsem fordították le mostanáig semmilyen nyelvre sem teljes egészében, csak néhány részletet közöltek idézetként különböző művek szerzői.
Ezért határoztam el, hogy franciára fordítva közreadom ennek az alapvető műnek három fontos fejezetét  és a többi fejezet összefoglalását. Ragaszkodtam ahhoz, hogy akár az irodalmi érték rovására is a lehető legpontosabb fordítást adjam, nehogy hűtlenné váljak a szerző szelleméhez. Ha tanulmányozni akarjuk a keleti tudatot, és mély eredetiségében meg akarjuk érteni, el kell olvasnunk a Sóbógenzót.
Ez a könyv nemcsak a zen buddhizmus lényege, hanem a keleti filozófia, kultúra lényegét is képviseli, legyen az akár indiai, kínai, vagy japán. A modern korban még ezekben az országokban is nehéz megtalálni a keleti gondolatot tiszta állapotában. Összesűrítve megtalálhatjuk ezt ebben a könyvben, melynek nemcsak vallásos jelentése van, hanem a Kelet kulturális és különösen filozófiai arcát is megismerteti velünk.
De túl az orientalizmuson, és a túl a valláson, ez a könyv az egész emberiség számára módszert nyújt a belső szabadság, a boldogság, az univerzális béke és az örök igazság megtalálására.
Japánban mindenki egyetért abban, hogy a Sóbógenzó olyan könyv, amelybe nagyon nehéz behatolni, még az igen művelt és intelligens emberek számára is, mégpedig a következő három ok miatt:

1. E könyv szándéka az, hogy elmagyarázza, hogyan tanulmányozzuk és ismerjük meg határtalan és állandótlan életünket és tudatunkat, amelyet nem lehet semmilyen időben és helyen sem rögzíteni. Senki sem tudja megragadni, és logikus érveléssel vagy klasszikus kategóriák szerint pontosan elmagyarázni.
Dógen mester ezzel szemben teste és tudata tapasztalatait írta le a lehető legnagyobb mélységben. Így lehet, hogy azok számára, akiknek nincs az övéhez hasonló tapasztalatuk, főleg a keletiekénél logikusabb és analitikusabb tudatú nyugatiak számára, ennek megértése nehéz..
A Sóbógenzó nem logikai értekezés. Nem is illogikus. Túl van minden logikán.

2. Ez a könyv rövid és egyszerű mondatokkal íródott, melyek Dógen gondolkodásának lényegét fejezik ki: „Ha a kezetek nyitva van, mindent megkaphattok.” (1. fej.: Bendóva). „Elmagyarázni egy álmot az álomban nem más, mint illúzióteremtés az illúzióban, vagy a szatori megtalálása a szatoriban.” „Az álom az egész univerzum.” (38. fej.: Musu-szecumu).
Ezeket a mondatokat nem lehet gyorsan, olvasás közben és tisztán logikus szemszögből nézve megérteni. Sokáig kell tanulmányozni őket, és gondolkodni kell rajtuk, hogy megértsük mély jelentésüket.

3. Ezt a könyvet Dógen mester egy egész élet zazen gyakorlása után írta., vagyis tiszta tudattal, és határtalan intuícióval anélkül, hogy bármilyen koncepció vagy logikus és formális rendszer vezette volna, amilyenekkel a nyugati filozófiai gondolkodásban találkozunk. Így ha csak azokat a diszkurzív, szükségszerűen korlátolt ismereteket használva olvassátok, melyeket meg tudtatok szerezni, félő, hogy összezarvarja a fejeteket, és ugyancsak nehéznek tűnhet.
Ha azonban hosszú zazen gyakorlás után sokszor elolvassátok, könnyen meg fogjátiok érteni, és biztosan csodálatos kincset találtok benne: az igazságot. Dógen mester azért írta ezt a könyvet, hogy arra ösztönözzön, gyakoroljátok a spiritualitást az életben, nem pedig azért, hogy pusztán a szövegeit tanulmányozzátok.

Taisen Deshimaru
1970. január 4., párizsi dódzsó

1. A Sóbógenzó felépítése

A jelentés

A cím jelentése

A só kinaiul és japánul azt jelenti, igaz, helyes, legmagasabb, legnagyobb, abszolút.
A bó jelentése dharma, örök, halhatatlan, unverzális, mozdíthatatlan igazság. A a sóbó tehát azt jelenti, a legmagasabb elv, abszolút igazság, a buddhizmus lényege. Buddha kijelenti: „a dharma abszolút és egyedüli igazsága az, amit megtapasztaltam. Ez az igazi nirvana és a bódhi (szatori), eredendő tudatom, igazi tisztaságom, igazi buddhatermészetem.”
Buddha közvetlenül átadta ezt a sóbót első tanítványának, Mahakásjapának. Ő volt az egyetlen, aki ezt egészében és teljes mélységében megértette.
Gen szemet, szemgolyót, legfontosabb pontot, alapelvet jelent. Egyúttal jelenti azt is, felébredni, visszatérni az igazi értelemhez, az eredendő tudat normális állapotához és végül elérni a szatorit.
Zó azt jelenti raktár, tárház, valamint azt, hogy kincstár.
A sóbógenzó tehát azt a kincstárat jelenti, amelyben a legmagasabb, legszélesebb, legmélyebb igazságot, a dharma lényegét, Buddha tudatát őrzik.

Az egész jelentése

A sóbógenzó az egész univerzumot jelenti, vagyis nem csak arra vonatkozik, ami helyes, hanem mindenre, ami az univerzumban létezik. Mindannak, ami létezik, buddhatermészete vagy sóbógenzója van. Minden egyformán fontos, másrészt viszont minden létezőnek megvan a maga karmája, mindegyiket megkülönbözteti a karmája és így mindegyik független. Amikor látunk egy tehenet, az egész állatot látjuk: a fejét, a szarvait, a farkát, amelyek az állatot alkotják, de ezek a különböző részek szintén feloszthatók bőrre, húsra, csontra, stb.
A Sóbógenzó lényegét nem lehet beszéddel vagy mondatokkal elmagyarázni. Azt a csendes megértésnek kell átadnia, „lelkemtől lelkedig”, a zen gyakorlásában tapasztalt mestertől a tanítványnak, aki kölcsönös megértésben megtapasztalja azt.
Dógen mester Sóbógenzóját saját vallásos tapasztalásának kikristályosodásaként írta meg. Hogy megérthessük, meg kell tapasztalnunk. Az ő tapasztalása a zazen gyakorlását jelenti. Gyakorlás nélkül, korlátolt ismereteinkkel nem tudjuk mélyen megérteni. Tudatunkon belül kell megtalálnunk, amely tartalmazza ezt a kincset.
Belső forradalmat kell kirobbantanunk és figyelmesnek kell lennünk, hogy felébresszük magunkban a sóbógenzót, amely legmélyünkön található.
Valójában a zen hagyomány szerint mindazoknak, akik ezt a könyvet el akarják olvasni, zazent kell gyakorolniuk.
Csak kevesen vannak, akik talán végül bele tudtak hatolni. Azok, akik hosszú ideig, tíz vagy húsz évig folytatták a zazen gyakorlását igazi mester felügyelete alatt. Csak hosszú idő után, a gyakorlás révén tudjuk megérteni.
Ez azt jelenti, hogy nem csak a szemünkkel olvassuk, hanem egész lényünkkel és a zazenről szerzett tapasztalatunkkal.
Röviden, a Sóbógenzó a zazen gyakorlását jelenti, a zazen pedig behatolást jelent minden jelenségbe, minden létezőbe, az univerzumba, testünk, tudatunk, tapasztalatunk révén.

A könyv megírása

A Sóbógenzó Dógen főműve. Kilencvenöt különböző hosszúságú fejezetből áll.
Dógen mester, hosszú kínai utazása után Japánba visszatérve, kifejtette tanítványainak a Nyózsó mestertől kapott tanítást, amely a szótó zen lényegét alkotja.
Mivel nem volt saját temploma, hét templomban írt és tartott előadásokat egymás után:

Ezek az előadások huszonhárom évet öleltek fel, Góhórikava mikádó korában a Kanki éra harmadik évétől a Kensi éra ötödik évéig Gófukakusza mikádó korában (ami az 1231.-től 1253.-ig terjedő időszaknak felel meg).
Dógen mester halála után tanítványai összegyűjtötték jegyzeteiket, és olyan szövegekkel egészítették ki, melyeket alkalmanként maga Dógen mester írt le.
Így állították össze a Sóbógenzót.

A könyv szelleme és koncepciója

A Sóbógenzó kilencvenöt fejezete különböző problémákat tárgyal, melyeket a következőképpen lehet csoportosítani:

A zazen gyakorlása (Bendóva)

Ebben a könyvben Dógen mester mindig arra a tényre helyezi a hangsúlyt, hogy a buddhizmus lényege és alapelve csakis a zazen gyakorlása, és hogy ez se nem a dzsó (meditáció) se nem a dzsó gyakorlása, mivel az csak a következő három összetevő egyike:
Kai (szíla) az előírások, dzsó (meditáció) és e (bölcsesség a szútrák hallása által), amelyek a buddhizmus tanulmányozásának kiinduló pontjai.
Dógen szerint zazenben ülni nem más, mint a nirvána. A zazen gyakorlása nélkül nem lehet elérni a szatorit, vagyis a zazen gyakorlása nem más, mint a szatori.
Dógen mester filozófiája nem dualista filozófia. A zazen által elért igazság az a forrás, amely hic et nunc mindennapi valóságában táplálja életünket.
Ez az igazság, vagyis a buddhatermészet, ott rejlik minden emberi lény legmélyén.
Buddha azt jelenti: igazi tudati szabadság, az emberi lény függetlenségének természete.
A zazen gyakorlása önmagában teljes módszer, a legrövidebb út az igazság felé. A zazen gyakorlása közben elengedhetetlen tudati hozzáállás az ego teljes feladása, a haszon-nélküliség, minden saját hasznunkra irányuló cél hiánya. Így kerülhetünk harmóniába az univerzummal.
A szatori egyszerűen nem más, mint a musotoku (haszon-nélküliség és az ego feladása).
Íme egy példa erről a filozófiáról:

„Világegyetemünkben minden dolognak megvan a maga függetlensége és a maga méltósága. A Napnak, a Holdnak, a csillagoknak, a hegyeknek, a folyóknak, a növényeknek, a fáknak, a madaraknak, az állatoknak, a bogaraknak, a halaknak, minden dolognak, még azoknak is, amelyek látszólag élettelenek, megvan a maguk függetlensége és a maguk méltósága, vagy más szavakkal, birtokolják az alapvető életet.”

Ezt az életet, amely közös minden dolog és minden lény számára, hívhatjuk buddhának is. Mivel a buddha minden lény és dolog számára közös, olyan értelemben, hogy minden dolgot és minden lényt ismer úgy, ahogy azok vannak. Ezt az ismeretet, amelyet birtokol, hívják a végső szatorinak, ami a tudat normális és eredeti állapotát is jelenti, a visszatérést a bölcsességhez, az igazi belső szabadsághoz.
Az univerzumban minden lény és minden dolog csak a többi lénnyel és a többi dologgal való együttélése alapján létezik. Egy lény vagy egy dolog függetlensége minden lény és minden dolog kölcsönös függésének eredménye.

Minden jelenség kóan (Gendzsó-kóan)

Az univerzum minden jelensége örök igazsággá, igazi zenné válik, a zen igazságává.
Az igazi zen magában foglalja az univerzum összes tényleges jelenségét, és az igazságot elérhetjük a zazen gyakorlása révén. Ez a fejezet az életerő irányításával is foglalkozik a mindennapi életben.
Dógen mester azt írta: „A buddha útjának tanulmányozása önmagunk tanulmányozása. Önmagunk tanulmányozása önmagunk elfelejtése. Önmagunk elfelejtése pedig azt jelenti, hogy a kozmosz minden létezője igazol bennünket.”
A szatori olyan, mint a vizen tükröződő hold, hiszen a hold nem lesz vizes, és a víz sem kavarodik fel. A holdfény széles és mély, de tükröződhet egy pocsolyában, egy harmatcseppben vagy egy fűszálon is…
A buddhizmusban három nézőpont van, háromféleképpen lehet a dolgokat látni, figyelembevenni:

„Még ha szeretjük is a virágokat, elhervadnak, még ha utáljuk is a gyomokat, nőnek.”
Így tehát az első nézőpont analítikus, a filozófia és a reletivitás nézőpontja.
Nemcsak a tudomány nézőpontja, hanem a józan észé is. Minden dolog létezik. A buddhizmusban is. Ez a racionalista és realista nézőpont.
A második nézőpont idealista, az abszolút értelemhez intéz felhívást, de dualista is, és csakis negatív. Minden üres, minden „egy”. Ez filozofikus út, de ez nem az teljes igazság.
A harmadik nézőpont túlhalad ezen, és minden jelenségben felismerteti velünk a két előző elképzelést. Mindent magában foglal: jót és rosszat, igazságot és illúziót, aktivitást és passzivitást, formálist és kötetlent, életet és halált, árnyékot és fényt…
Egyesítenünk kell az ellentéteket, össze kell kötnünk az örökkévalóságot és a múlandóságot.
Az igazi buddhizmus számára minden jelenség Buddha igazsága.

A buddhatermészet (Bussho)[1]

Ezt a témát a következő fejezetek tárgyalják:

1. fej.: Buddhatermészet
7. fej.: Az egész univerzum csak egy gyöngyszem fénye, a tudatunk fénye
18. és 19. fej.: Tudatunkat nem tudjuk teljesen megérteni tudatosságunk segítségével, mert tudatunk korlátlan
38. fej.: Az álom az álomban
44. fej.: A Buddha és minden nagymester tudata
47. fej.: Az egész univerzum a mi tudatunktól függ
48. fej.: A buddhatudat és a buddhatermészet
54. fej.: A dharma természete (hasonló a Bussóhoz)
80. fej.: Természetfeletti erők: meg tudjuk érteni mások tudatát

Kommentár:

A tudatosság problémája jobban ki van fejtve Dógen filozófiájában, mint a napjainkig kidolgozott  nyugati filozófiákban. Az utóbbiak közül idézhetném Kantét (1724-1804), aki a „transzcendentális tudatállapotról” beszélt, Emersonét (1803-1882) és Bergsonét (1859-1941), aki 1901-ben kijelentette, hogy a XX. századi pszichológia fő kérdései az intuíció és a tudatosság kérdései lesznek. A nyugati pszichológusok, tudósok, filozófusok kutatásai napjainkban valóban ebben az irányban haladnak.
Dógen mester a XIII. sz elején fejtette ki eméletét, amely leírja a legjobb módszert a tudat eredeti, normális  állapotának megtalálására: a zazent. Sákjámuni Buddha mondta:
„Minden emberi és állati lénynek buddhatermészete van, amely mindig jelen van bennük és megingathatatlan.”
Ha nem gyakoroljuk a zazent, nem tudjuk megtalálni és felismerni ezt tudatunkban. Hiba lenne azt hinni, hogy most buddhák vagyunk, mert van buddhatermészetünk. Szinte minden ember megtalálja és felismeri, de mivel ez a karmájukon keresztül történik, elveszítik az utat, labilisak, zavarodottak, és nyugtalanok.
De minden buddha megtalálta és felismerte karma nélkül. Így teljesen természetesen buddhává váltak.
Az igazi buddhatermészet azt jelenti, nem megállni egyetlen dolognál sem. Ez egyben „a tudat igazi belső szabadságát” is jelenti, „bármilyen mástól jövő megszorítás nélkül”.
Ez nem egyfajta megvilágosodás, vagy különösebb lángralobbanás, és nem jelent semmilyen különleges tudatállapotot. Épp ellenkezőleg, ez a legnormálisabb tudatállapot.
Azt gondolni, hogy a bussó, a buddhatermészet úgy létezik bennünk, mint egy gyümölcs magja, szintén hiba. A bussó magja nem formaként létezik, hanem ku (szunnyata). A zazen gyakorlása által meg lehet találni, mivel ez maga a zazen. Amikor feladjuk egónkat és dogmatizmusunkat, harmóniában és egyetértésben vagyunk az egész univerzummal, akkor képesek vagyunk megtalálni és felismerni magunkban ezt a természetet.
Világos, mint a telihold fénye.
Nemcsak egy élet folyamán létezik, hanem a halál után is. Magában foglalja legmagasabb tudatosságunkat, de nem maga a tudatosság. Ez az egyetemesség, és az örökkévalóság.

Az idő és a tér filozófiája (Udzsi)

E filozófia szerint az idő már lét.
Az egész lét az idő, az egész lét az idő folyama.
Az idő folytatódik, és máról holnapra jut, holnaptól máig, mától máig, és holnaptól holnapig.
Az idő folyamat, de nem olyan, mint a szél vagy az eső, mely Keletről Nyugatra halad.
Nem csak a múlt, hanem a „most” is: ebben a pillanatban, ezen a helyen kell megragadni, még ha csak egy lélegzetvételnyi ideig is.
Pont ebben a pillanatban teljesen és intenzíven meg kell élni. Ebben a jelen pillanatban meg kell tennünk mindent, ami tőlünk telik, minden energiánkat egyetlen dologra kell koncentrálnunk, és amikor ezt tesszük, tudatunk az univerzum összes jelenségét befolyásolja.
Dógen ezt az udzsi nó dzsikon és udzsi gendzsó kifejezésekkel magyarázta el, amelyeket úgy adhatunk vissza, mint „itt és most” vagy „pillanatnyilag”.
A Zen az íjászat lovagi művészetében című írásában Herrigel professzor a japán mudzsó és muga szavakat „nyitott tudatnak” vagy „az ego feladásának” fordítja. Ez „az az állapot, amikor nem gondolkodunk, tervezünk, kívánunk és nem várunk semmi meghatározottat. Amikor ugyanolyan képesnek érezzük magunkat a lehetségesre, mint a lehetetlenre, egy nem befolyásolt erő teljességében, ez az az állapot, ahol minden szándék és egoizmus idegen, amelyet a mester tisztán spirituálisnak ismer el.” Valóban tele van spirituális tudatossággal, „igazi tudati jelenvalóságnak” is nevezhetjük. Ez mély összhangban van Dógen mester időről alkotott filozófiájával: „Végülis tudatosságunk maga az idő. De az idő semmi, vagy minden. Így tudatosságunk minden koncentrációja átalakul nem-tudatossággá.”
Dógen mester e fejezet utolsó oldalán ezt írja: „Testünk minden tette, legyen akár csak egy szemöldökráncolás, vagy egy kacsintás, szintén az idő.
A hegyek és a tenger is az idő.
Ha az idő megtörik, a hegy is megtörik, ha a hegy és a tenger halhatatlan, az idő is halhatatlan.”

A zen és a természet (Szanszuigjó, Keiszei-szansiki)

9. fej.: A folyó mormogása a völgyben, és a hegy színe — Keiszei-szansiki
14. fej.: A hegy és a folyó szútrája — Szanszuigjó

A japán zent erőteljesen befolyásolta a kínai csan, és Lao-ce valamint Szao-ce filozófiája, mely nagyon közel áll a természethez, és egészen más, mint az indiai meditáció.
Szao-cét nem sokkal halála előtt megkérdezték, milyen temetési szertartást kíván magának. Azt felelte, hogy nincs szükség szertartásra, mert birtokában van egy óriási koporsó, az univerzum, az ég és a föld, mely sokkal szebb, mint egy kis fakoporsó, hogy a díszítést a napsugarak és a holdfény adják majd, nem lesz szükség sok résztvevőre sem, mert a hegyek, a folyók és minden létező társaságul szolgál majd. Semmi másra nem lesz szüksége. Erre egy tanítványa megjegyezte: „Ha kinn hagyjuk a testét a földön, a keselyűk és a hollók felfalják.” Szao-ce így válaszolt: „Persze, ez igaz, de ha a földbe temetnétek, akkor a hangyák és a férgek falnának fel, tehát ugyanaz történne. Nem szabad válogatnotok az állatok között. Ezt a természetre kell bízni.”
Dógen mester nem mulasztja el a zen és a természet közötti kapcsolat magyarázatát. Megtalálja a zent minden természeti jelenségben. Volt egy költő, aki a hegyek színeiben Buddha arcát ismerte fel, és Buddha hangját hallotta a patak csobogásában.

A hegyek színe,
A folyó éneke,
Minden dolog
Buddha arca és hangja.

Kiadott hagyományos versesköteket is, melyek egyike a híres Szansó-dó-ei, A fenyvesek éneke (amelyet az Eihei hegyén írt).
Majdnem minden bölcs a hegyek között élt. A hegyek nemcsak tartózkodási helyükké váltak, hanem tudatuk szülőföldjévé is. És tudatuk maga is a forma és hely nélküli heggyé vált. Tudatuk és a hegy eggyé vált.
Még akkor is, ha egy zajos városban éltek volna, tudatuk mindig azonos lett volna azzal, amilyen a hegyek között volt, semmi nem befolyásolhatta volna.
Így a nagy bölcsek és mesterek számára bármilyen hely, ahol vannak, vagy ahol elhaladnak, heggyé, folyóvá, és ragyogó természetté válik.

DÓGEN MESTER VERSEI

(A Szan Só Dó Eiből)

I.

Ahegy csúcsától a lábáig
Azt éneklik ma a tücskök,
Nem, inkább kiabálják: ez a nap elmúlt, elmúlt…

II.

A hegy csúcsától a lábáig
A tavasszal nyíló
Virágok és illatuk
A viharban.

III.

Melyik az igazi tudatom?
Meg nem mondhatom
Nézd csak a hegyen
A havat és a jeget.

IV.

“Ki a Buddha?”
-Nézd meg a cseppköveket
Szegény remetelakom tetején.

V.

A hegyen
A nyári holdfény árnyékában
Szentjánosbogár száll;
Mily törékeny a fénye!

VI

Nem kell, hogy Buddhává váljak,
Túl buta vagyok,
Szerzetes akarok lenni, és utazni
Elvegyülve a szegény néppel,
Mint égen szálló felhők,
Mint patakban folyó víz.

Tanulni a testtel és a tudattal (Sindzsin-gakudó)

Testünkkel és tudatunkkal kell tanulnunk. Az egész univerzum a ti testetek. „Gakudo vari jü en nari”:  a tanulás rejtély és mélység.
Mi az, hogy mélyen, valóban megtanulni?
Azt jelenti, hogy nem vitatkozunk igazról és hamisról, valódiról és illuzórikusról, arról, hogy mi a szatori, és mi nem.
Nem ilyen egyszerű.
Nem szabad megállnunk az igazság vagy a hiba egyik oldalánál, mert az életünk csak mélység. Ha csak racionálisak vagyunk, az élet másik oldala, az irracionális és mozgó oldal megoldás nélkül marad.
Nem is arról van szó, hogy csak irracionálisak legyünk, hanem arról hogy szupraracionállissá váljunk. Mindig meg kell próbálnunk a hegy másik oldalát, az eltakart oldalt is látni. Mivel csak a csúcsról látni mindkét lejtőt.
“A szerzetes vonzalma a természet egyszerű szépsége iránt nem ugyanolyan, mint a hentesé, vagy a barbáré.”
Életetek valami, és halálotok is.
„Korlátolt intelligenciátokkal, amely kategóriákban gondolkodik, nem tudjátok megérteni mindezeket a dolgokat. Meg kell tanulnotok a testetekkel és a tudatotokkal gondolkodni. Ez az igazi sindzsin-gakudó.[2]

A tanítás átadása (Sisó, Dzsuki, Den-e)

Dógen azt mondja: „A dharma lényegét, másképpen mondva a Buddha tiszta lényegét igazi mesternek kell tanítania, aki közeli tanítványokon keresztül átadva örökölte Buddha tanítását, amelyet egyetlen örökösének, Mahákásjapának adott tovább.”
A kesza, a bölcsesség és a hit ruhája (Kesza-kudoku és Den-e)

12. fej.: Kesza-kudoku: A kesza érdemei
13. fej.: Den e: A kesza átadása

Dógen mester a Sóbógenzó két fejezetét szentelte annak, hogy világosan kifejezze vallásos hitét a keszában.
Miért fektetett ekkora hangsúlyt erre a kérdésre? Azért, mert azt gondolta, hogy a vallás legmagasabb tárgyai nem a Buddha-szobrok, képek vagy sztúpák, hanem a kesza. Mindazok a mesterek, akik mélyen gyakorolták az utat, végül feladták a könyveket, és a kesza tanulmányozására szentelték magukat, amelynek sokszor hangsúlyozták hasznosságát és jótéteményeit. Egy mester számára keszájának átadása tanításának és zen tudatának átadását jelenti.
Dógen mester sok magyarázatot adott a keszáról, mert az ő idejében az igazi kesza hagyománya kiveszett Indiából és Kínából. Mivel ez napjainkban is így van, újra le kell fordítani ezeket a szövegeket.
A kesza nagyon egyszerű ruha, de ez a zen lényegének és a buddhizmus szellemének szimbóluma. Dógen magyarázatai a keszáról a következő részletekről szólnak: a Buddha által hordott keszák anyagának minősége, színe, méretei, a kesza haszna, amely által a dharmát és a zen filozófiát tanította. Az első keszát Buddha készítette és adta át Mahákásjapának.
Dógen mester azt is tanította, hogyan kell kiszabni, összevarrni, hordani és megőrizni. A kesza összeállítása egy rizsföld barázdáit ábrázolja, az éhségét csillapító ember boldogságát jelképezve.
Végül összegzi a kesza érdemeit, mondván: „elég, ha nem is egy emberi lény, hanem akár csak egy állat is megérint egy hiteles mester által átadott keszát, hogy csodálatos jótéteményei érvényesüljenek.” Azt is mondta: „A kesza az ember spirituális győzelmi zászlaja az élet küzdelmében.” A kesza egy másik neve „a spirituális győzelem ruhája”.
Ha a keszát megvarrjuk, felvesszük és hittel tiszteljük, a rossz karma, mely ártott a testnek és tudatnak, eltűnhet és átalakulhat jó karmává.
Ezen kívül, ha mesterünktől kapott igazi keszát hordunk zazen gyakorlásakor, amit tisztelünk is, akkor hasonlók lehetünk Buddhához, elérhetjük a legmagasabb rendű boldogságot, az igazi szabadságot és a belső békét. Teljesen buddhává válhatunk.
A kesza filozófiája nagyon mély. Azt jelenti: „Megmenteni a lényeket, akik egyébként nem tudnának megmenekülni.” A kesza összeállításához használt szövet eredetileg elnyűtt anyag volt, amelyet arra ítéltek, hogy elrohadjon a földben. Ezt kimosták, kivasalták, gondosan összeállították, és a legmagasabb rendű ruhává vált.
Szívünkben van egy olyan elem, amit nem menthet meg az erkölcs: minél mélyebbre szállunk le önmagunkban, annál nagyobbra növünk a spirituális életben (só-dó-e).
Dógen mester hozzáteszi: „A kesza a Buddha bőre, húsa, csontja, veleje, egész teste. A kesza viselése és megértése a sóbógenzó átadását jelenti.”

A szútrák

2. fej.: Maká-hannya-haramicu, vagy szankszritül Mahá pradnyá páramitá. A Pradnyá páramitá szútrák összessége hatszáz könyvből áll, amelyeknek a Hannya-singjó a lényege, a szíve, amiből a Hannya-singjó neve is ered: Szív szútra.
21. fej.: Kangin: Hogyan olvassuk a szútrákat
43. fej.: Kuge: A ku virága, a ku filozófiája, a bölcsesség lényege
52. fej.: Bukkjó: A buddhizmus igazi tanítása
74. fej.: Tenborin: Három szútra

Dógen mester a következőképpen határozza meg, hogy mik a szútrák: „Ezek azok a tanítások (kuszenek, teisók), amelyeket Buddha a zazen gyakorlásának elősegítésére adott, különböző tantörténeteket és példákat használva minden témáról.
„Következésképpen - mondta Dógen - ha igazán meg akarjuk érteni a ku (szunnyata) tanát, amelyen a szútrák alapulnak, nem tehetjük másképpen, mint zazent gyakorolva, mert a ku elméletének virága nem más, mint a zazen. E szútrák közül Dógen mester hármat különösképpen tanulmányozott, elmagyarázta szellemüket és lényegüket, és pontos tanácsokat adott arra, hogyan kell őket olvasni. Ezek a következők:

I. Hannya singjó szútra vagy Szív szútra, japánul Maká-hannya-haramita, szankszkritül Mahá pradnyá páramitá szútr
II. Kongó-kjó vagy Gyémánt szútra (Vadzsraccsedika pradnyápáramitá szútra)
III. Mjó-hórenge-kjó vagy Lótusz szútra (Szaddharmapundarika szútra).

A mindennapi élet és a zazen

7. fej.: Szendzsó — Hogyan menjünk az illemhelyre
30. fej.: Gjódzsi — A nagy mesterek mindennapi élete
45. fej: Bodaiszatta-sisóbó — A bódhiszattva négy szabálya
56. fej: Szenmen — Hogyan mossuk meg az arcunkat
76. fej.: Dai-sugjó — Az emelkedett tudat szükségessége
79. fej.: Angó — A szessin
95. fej.: Hacsi-dainingaku — A nagy ember nyolc szatorija. Buddha utolsó tanítása halála előtt

Dógen mester nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a mindennapi életben ugyanazt a tudati koncentrációs hozzállást kell alkalmazni, mint a zazen gyakorlása közben: felkeléskor, tisztálkodásnál,  étkezéskor, munka közben, másokkal való beszélgetéskor, stb.
A következő témák mindegyikének külön fejezetet szentel: a felkelés, a fürdés, az illemhelyre menés, stb módja. Egyébként a konyahaművészetről (Tenzó kjókun – utasítások a szakácsnak), és az ételek elfogyasztásának módjáról (Fusuku hanpó – az étkezési szertartások) két külön kiadott kötetet találunk.
Dógen mester megtanít arra, hogy teljes szabadságban éljünk, a gyakorlatba ültetve egy olyan filozófiát, mely magában foglal minden ellentétet.
Ez a filozófia abból áll, hogy az élethez mély és kifinomult tudattal álljunk hozzá, miközben erősek maradunk a gyakorlásban, és feladjuk az egónkat.
Ezért hangsúlyozta Dógen, hogyan viselkedjünk az életben. Mindig az ittoku isicut tanítja: „Ha egyik kezünk kap, a másik veszít.”
A Sóbógenzóban elmagyarázza, hogy a szerencsét mindig balszerencse, a balszerencsét pedig szerencse követi, ezért semmi miatt nem kell nyugtalankodni az életben.
Néhány keleti történet jól példázza ezt a filozófiát: egy majomidomár szokása szerint négy marok földimogyorót adott  majmainak reggel, és kettőt délután. Egy nap elhatározta, hogy megváltoztatja az étrendjüket, és reggel három marékkal adott nekik, délután pedig négyet. Első reggel, amikor elmagyarázta nekik ezt a változtatást, a majmok dühbe gurultak, mert azonnal a lehető legtöbb mogyorót szerették volna.
Az emberek az életben olyanok, mint ezek a majmok. A halál pillantában az eredmény ugyanaz lesz, de ők azonnal meg akarnak szerezni boldogságot, vagyont, és megbecsülést.
Az életben az egyensúly és a harmónia megteremtése a fontos. Nem szabad gyorsan akarni a sikert, mert az igazi siker a halál után méretik meg.
Életünk korlátozott, de képzeletünk nem. Ha hagyjuk a képzeletünket korlátlanul vágyakat építeni, nem találhatjuk meg a boldogságot az életben. Mindig nyugtalanok vagyunk, tudatunk pedig bonyolulttá válik. Ezért meg kell találnunk az igazi belső boldogságot, és azt kell életünk forrásáva tennünk. Így mindig boldogok leszünk, még ha a szerencse nem is áll mellénk. A balszerencsének semmilyen hatása nem lesz tudatunkra.
Egy hagyományos keleti történet azt mondja, hogy az ördög bilincsbe vert bennünket, a paradicsom királya pedig csak a spirituális embernek nyitja meg, aki megtalálta a hitet és elérte az igazi belső szabadságot. Mesterem, Kódó Szavaki mindig azt mondta, hogy azok a fák, amelyek haszontalanok a társadalom számára, sokáig élnek. A hasznos fákat azonban hamar kivágják. Belül kell erősnek és értelmesnek lennünk, nem baj, ha kívülről butának tűnünk. Aki belül magasabb rendű értelemmel bír, annak a legbutábbakhoz kell hasonlítania.
Végezetül Szao-ce történetét idézem, akinek a császár felajánlotta a miniszterelnökséget. Szao-ce elutasította, és azt mondta a császárnak: „Bizonyára sok megbecsülésben lenne részem, ha miniszeterelnök lennék. De nézze meg, mi történik a szent tehenekkel: jól táplálják őket, csodálatos leplekkel fedik le őket, de cserébe ott kell lenniük a szertartásokon, és akkor keserűen megbánják, hogy nem lehetnek egyszerű tehenek, akik szabadon élhetnek a mezőn. Most szegény vagyok, de szabad. Nem akarok miniszterelnök lenni.”
Dógen mesterrel összegzem: „Ha meg tudjuk őrizni a zazen gyakorlása révén megszerzett koncentráció tudatállapotát a mindennapi élet minden cselekedetében, akkor meg tudjuk szerezni a tudat valódi szabadságát és a belső békét, és rájövünk, hogy érdemes leélni az életet. Ez a legmagasabb rendű boldogság, a zen tökéletessége, a zen célja.”
Kit ne lepne meg ennek a sorsnak a nagysága?
Ki ne csodálkozna el ennek az életnek az erején? Jóllehet a Sóbógenzót eddig csak japánok olvasták, ők is kevesen, teljes szívemből kívánom, hogy ez a francia fordítás, bármily ügyetlen legyen is, számos olvasóhoz elhozza Dógen mester szándékának helyes megértsét, és késztesse őket a zazen gyakorlására, hogy megtalálják a remény fényét.

II. A SÓBÓGENZÓ 95 FEJEZETÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA

Megírtam e szövegek összefoglalását, melyeket harminchét éven át tanulmányoztam, hogy minden fejezet lényegéről képet adjak. Olyan embereknek szánom, akik együttes képet akarnak alkotni a Sóbógenzóról.

1. fejezet: Bendóva
Ez a fejezet teljes egészében le van fordítva ezeken az oldalakon. Tartalmazza az előadást a zazen gyakorlásának hatékonyságáról, és Dógen mester válaszait a tanítványok tizennyolc kérdésére.

2. fejezet: Maka-hannya-haramicu (A mahá pradnyá páramitá szútrát magyarázó fejezet)
„Kan dzsi zai bo szacu gjó dzsin hannya haramita dzsi... siki szoku ze ku ku szoku ze siki…”
A siki a jenségeket jelenti. Minden jelenség a buddhizmus igazsága, a buddhizmus igazsága pedig a jelenségek. Minden létező nem-született, nem-teremtett, örök, nem szennyeződés, nem tisztaság, nem növekvés, nem csökkenés.
A hannya haramicu a szem, a fül, az orr, a nyelv, a test és a tudatosság bölcsessége. És a mi spirituális bölcsességünk is a könyörületességgel, az etikával, a türelemmel, a békével. A szatori legmagasabb bölcsességét és az univerzális bölcsességet jelenti. És ez a múlt, a jelen és a jövő, és ez a föld, a levegő, a víz, a tűz, az ég és a tudatosság, és ez az életünk, a munka, az ülés, az alvás, ezen a helyen és ebben a jelen pillanatban. Végülis ez teljesen benne foglaltatik zazen gyakorlásunkban.

3. fejezet: Gendzsó-kóan
Az univerzum minden jelensége örök igazsággá válik, ezek az igazi én és a zen igazsága. Az igazi zen magában foglalja az univerzum minden aktuális jelenségét, és elérhetjük az igazságot a zazen gyakorlása révén. Ez a fejezet foglalkozik azzal is, hogyan irányítsuk az életerőt a mindennapi életben.

4. fejezet: Ikka-no-mjódzsu (Az egész univerzum egy csillogó gyöngy)
Ebben a fejezetben Dógen mester Gensa kínai mester életét meséli el, akit igen nagyra becsült. Mielőtt szerzetessé vált, Gensa a halászmesterséget űzte apja mellett. Mikor harminc éves volt, apja belefulladt a folyóba. Ezért akart szerzetessé válni. Megértette, hogy ez a világ nagyon veszélyes. Hogy ebben a világban  minden csak füst, és hogy az Út a legfontosabb. Miután avatást kapott, Szeppó mester tanítványaként gyakorolt, és soha nem követett mást. Egész életében tisztelte őt. Nagy szatorija lett e kóan révén: „az egész univerzum egy csillogó gyöngy,” amit Szeppó adott fel neki.

5. fejezet: Dzsu-undó-shiki (A dódzsó szabályai)
Dógen mester huszonegy szabályt írt elő a dódzsó számára, melyek közül íme az első kettő:
I — Csak azok az emberek léphetnek be a dódzsóba, akik az igazságot keresik, és lemondtak a haszonnal és a megbecsüléssel való törődésről.
II — A dódzsóban minden tanítványnak harmonikusan elegyednie kell, mint a tej és a víz, és meg kell teremteniük az igazi zen légkörét. A zen barátság a dódzsóban még fontosabb, mint a család, mert a család csak erre az életre szól, míg a zen barátság örök.

6. fejezet: Szoku-sin-ze-bucu (Tudatunk a Buddha tudata, tudatunk az egész univerzum és minden létező.)
De tudatunknak nincs más létezése, mint testünknek. Testünk és tudatunk egy, nincs kettősség. Tudatunk magában foglalja az univerzum minden létezőjét, és az univerzum minden létezője csak  a mi tudatunk.
Tudatunk tartalmazza a hegyeket, a folyókat, a napfényt és a csillagokat. Tudatunk Sákjámuni Buddha tudata.

7. fejezet: Szendzsó (A test ápolása)
Ha testünk megtisztul, tudatunk is megtisztul. A szútrákban ez áll: „Megtisztítani a tudatot nem más, mint megtisztítani a két szervünket és levágni a tíz körmünket. Dógen mester nagyon mélyen elmagyarázza, hogyan viselkedjünk az illemhelyen, hogyan használjuk a homokot. Azt is elmagyarázza, hogy nem szabad sem énekelni, sem olvasni, mialatt az illemhelyen vagyunk, hanem arra kell gondolni, hogy tudatunk olyan legyen, mint zazen közben a dódzsóban. Akkor értékes időt töltünk el a mellékhelyiségben, mert egyedül vagyunk.

8. fejezet: Raihai-tokuzui (Az igazi tisztelet lényege)
Az igazi mester túl van a hím- vagy nőnemen, a nemi különbségeken. Az igazi zen lényege túl van az életkoron is.
Egy nő, aki zazent gyakorol, és mélyen megérti, szintén lehet nagy mester, és ebben az esetben tisztelnünk kell.
Ha egy nagyon idős szerzetes egész életében csak könyvekből tanulmányozza a buddhizmust, az ő buddhizmusa olyan, mint egy álom, és ő maga is csak bolyong az élet és halál tengerén. Szánalmas. Nem érdemli meg a három leborulást (a szanpait), csak az udvarias üdvözlést.
De ha egy hétéves kislány zazent gyakorol itt és most, és megérti a Buddha igaz lényegét, akkor egyenlő egy nagy mesterrel. A zenben férfinak és nőnek nem szabad szexuális tárgyként tekintenie egymást, hanem mint spirituális barátot. Ugyanolyan a létezésük, hasonló lények, nem elkülönültek.

9. fejezet: Keiszei-szansiki (A völgy hangja, a hegy színe a zen lényegévé válik)

Kjógen mester végül elégette az összes könyvet, melyeket sokáig olvasott, és azt mondta: „A vászonra festett rizssütemény nem tudja csillapítani az éhséget.” Ezután elhatározta, hogy egyszerű szerzetessé válik.
A természet nagyon fontos. Minden nagy mester megértette, és elérte a természet szatoriját.
Nem szabad csak a megbecsülést, a boldogságot, az anyagi javakat keresnünk az életben. Igazi bodogságunkat a természetben kell megtalálnunk.
Nagyon kár, hogy nem tudjuk megtalálni az életünk igazi kincsét, bár a hegyek e csodálatos kincstárában születtünk.
He folytajuk a zazent, még ha a karmánk nem valami fényes is, és sok hibát vétünk az életben, ez a rossz karma meg fog változni, és jóvá fog válni a jövőben.

10. fejezet: Sóaku-makusza (Nem szabad rossz dolgokat cselekednünk, és mindazt meg kell tennünk, ami jó. A jó és a rossz azonban az időtől és a körülményektől függ.)
Ha zazent gyakorlunk, automatikusan arra érzünk késztetést, hogy ne kövessünk el rossz cselekedeteket. Ha mélyen megismerünk egyetlen dolgot, mindent mélyen megismerhetünk. Ha koncentrálunk a zazenre, megtehetünk minden jó dolgot, és elkerülhetünk minden rosszat.

11. fejezet: Udzsi:  (Létidő)
Ez a fejezet az idő és a lét legmagasabb filozófiáját fejti ki.
Elmagyarázza, hogy a lét már létezés, és minden létező idő.
Ezért ez a pillanat, a jelen pillanat, a legfontosabb. Ha koncentrálunk a jelen pillanatra, elérhetjük az egész univerzum igazi valóságát.

12. fejezet: Kesza-kudoku (A kesza érdemeiről)
Ha megértjük az igazi zent, zazent kell gyakorolnunk keszába öltözve. E fejezet elmagyarázza, hogy mi az igazi kesza, milyen szövetből készül, milyen a mérete milyen a színe és a minősége, és hogy hogyan kell hordani. Ha amennyire csak tudjuk tiszteljük és hiszünk a keszában, érdemei végtelenek.

13. fejezet: Den-e (A kesza átadása)
E fejezet tartalma majdnem ugyanaz, mint a Kesza-kudokué. De itt Dógen még mélyebben elmagyarázza, hogy amikor a mester tanítványának adja a keszát, valóban a zen lényege adódik át.

14. fejezet: Szanszuigjó (A hegyek és a víz szútrája)
A világ összes bölcse szerette a hegyeket és a folyókat. A bölcsek szemével kell néznünk a hegyet és a vizet.

15. fejezet: Busszó (A buddha és a pátriárkák)
Sákjámuni Buddha előtt hét buddha volt. Buddha után Mahákásjapától Bódhidharmáig huszonnyolc, Bódhidharmától Nyózsóig pedig, aki Dógen mestere volt, 22 mester volt. Így Dógen az ötvenegyedig mester.

16. fejezet: Sísó (A mester igazolása az igazi tanítványnak.)
Az igazolás megírásának módszere.
Titkos könyv.

17. fejezet: Hokke-ten-hokke (Hogyan olvassuk a Lótusz szútrát)
Ha tudatunk nem kiegyensúlyozott, ez a szútra felforgatja a tudatunkat. Ha tudatunknak szatorija van., a szútrát felkavarja a szatori.

18. fejezet: Sin-fukatoku I. kötet (Amit az elménk nem tudna megragadni)
Tokuszan mester sokáig tanulmányozta a Gyémánt szútrát, büszke volt rá, és e szútra királyának érezte magát. Mivel vitába akart szállni Rjutan zen nagymesterrel, elment annak templomába, és magával vitte kommentárjait. A templom kapuja előtt egy öregasszony rizssüteményt árult, és Tokuszan venni akart tőle. Az megkérdezte tőle, miért akar belőle. Erre ő így válaszolt:

19. fejezet: Sin-fukatoku II.
Bár Tokuszan mester sokáig tanulmányozta a buddhizmust, és nagyon büszke volt a tudására, legyőzte az öregasszony  a nagy Rjutan zen mester templomának bejáratánál, mivel őt addig nem tanította igazi mester, viszont az asszony összeszedett valamit Rjutan tanításából.
Nagyon fontos, hogy közvetlen kapcsolatunk legyen egy igazi mesterrel. Attól a naptól fogva Tokuszan rájött, hogy senki nem tudja megenni a vászonra festett rizssüteményt, és hogy az igazi buddhizmus gyakorlásához kapcsolatba kell kerülnie egy igazi mesterrel. Rjutan mester alázatos tanítványa lett tehát, és később maga is nagy mesterré vált e tanításnak hála.

20. fejezet: Kókjó (A régi tükör)
„Tudtok-e tükröt csiszolni egy cserépből?” Ez azt jelenti: Lehet-e buddhát faragni valakiből a zazen gyakorlása révén?

21. fejezet: Kankin (A szútrák igazi értelme és olvasásuk módja.
A szútrák használata azt jelenti, imádkozni a szútrákkal, énekelni a szútrákat, másolni a szútrákat, megkapni a szútrákat, és megőrizni a szútrákat. Ezek mind a Buddha gyakorlása és szatorija.

A szútrákat nem szabad csak a szemünkkel és a szánkkal olvasni. Egész testünkkel és tudatunkkal kell olvasni őket. Ebben a fejezetben Dógen mester elmagyarázza, hogyan kell olvasni, és a szertartás közben hogyan kell énekelni a szútrákat. Olyanok, mint a templom bútorai, minden nap ott vannak.

22. fejezet: Bussó (A buddhatermészet)
Mindenkinek buddhatermészete van, de ha nem gyakoroljuk a zazent, nem tudjuk megtalálni. Az igazi buddhatermészet a ku (szunnyata) vagy egyetemesség, amelyet akkor találunk meg, amikor feladjuk az egót.

23. fejezet: Gjóbucu-juigi (Az élő buddha igazi tartása)
Az igazi buddhaság nem gondolkodás, nem beszélés, nem mozgás. Ez a zazen gyakorlása. Zazen tartásban lenni nem más, mint a buddhaság megvalósítása.

24. fejezet: Bukkjó (A buddhizmus)
Tudatunkon kívül nem tudjuk megtalálni az igazi buddhizmust, csakis tudatunkon belül.

26.fejezet: Daigó (Nagy szatori)
Az igazi nagy szatori egyszerre jelenti azt, hogy túl vagyunk a szatorin, és azt, hogy nem gondolunk a szatorira.

27. fejezet: Zazensin (A zazen lényege)
A buddhizmus lényegének átadása a zazen átadásával. Egyedül a zazen az igazi, mély és örök igazság. A zazen ideje alatt a tartás megőrzése a legfontosabb.

28. fejezet: Bucu-kódzsó-nó-dzsi (Buddhán túl)
Kódzsó: felemelkedés Buddha szintjére.
Kóge: Buddha szintjéről újra leereszkedni a tömegbe, és segíteni a többieken. Különben önzővé válunk. Fel kell adnunk személyiségünket. Tennó Dógó azt kérdezte Szekitó mestertől:

29. fejezet: Immó (Ez)
Mi az immó? Nem lehet szavakkal kifejezni. Ez ez. Ez a zen és a buddhizmus lényege. Az, ami itt és most létezik, de amit a nyelv nem tud kifejezni. Az eredeti igazság, aminek az egészét nem lehet a kategóriákkal és a koncepciókkal tanulmányozni. Ez a zazen, a musotoku (a haszon-nélküliség).

30. fejezet: Gjódzsi (A nagy mesterek mindennapi gyakorlásának története Buddhától Dógenig)
Minden nagy mester kitartóan és mélyen folytatta a zazen gyakorlását, evés és alvás nélkül, feladva minden egoizmust és hasznot.

31. fejezet: Kai-in-zanmai (a kezek helyzete zazen közben)
Ha nagy koncentrációban vagyunk zazen közben, tudatunk minden hulláma elcsitulhat. A kai a tenger, az óceán, az in pedig szimbólumot jelent, a zanmai az igazi összpontosítás, a szamádhi.

32. fejezet: Dzsuki (az átadás igazi igazolása)
Sokféle átadás van, de ahogy Buddha magyarázza a Joraku szútrában, a nyolc alábbi nagyon fontos:

Az átadás igazi igazolása nem formális, és nem lehet kifejezni. Univerzális: lelkemből lelkedbe, i-sin-den-sin, a zazen, a kesza, a sihó, stb. közvetítése révén.

33. fejezet: Kannon (Avalókitésvára)
Nemcsak harmincnégy ezer keze és szeme van, de kezei és szemei korlátlanok is, és a legvégső bölcsességgel és univerzális szeretettel rendelkezik.

34. fejezet: Arakan (Az arhat)
A téraváda buddhizmus ideális buddhája. Minden vágyat meg akar szüntetni, föladni minden önzést. Túl minden megtapasztaláson tudata igazi szabadság. Senki sem múlhatja felül természetfeletti erejében (dzsindu), bölcsességében, zazenjében, szavaiban, segítségében a többiek iránt és megvilágosodásában. Az igazi arakannak mégsem az a célja, hogy arakanná váljon, hanem csak az, hogy foytassa a zazent cél nélkül.

35. fejezet: Hakudzsusi (Az örökzöld növény)
Egy szerzetes megkérdezte Dzsósu mestert, mi volt Bódhidharma Kínába jövetelének célja. A mester így felelt: „Egy örökzöld a kertben.” Legyen szíves — mondta a szerzetes — ne válaszoljon nekem egy jelenséget idézve.” A mester megismételte: „Egy örökzöld a kertkapu előtt.”
Ez nemcsak Dzsósu kóanja, hanem minden Buddháé is. A ciprusfa a templomkertben nemcsak egy jelenség, létezik saját eredetiségében is. Bódhidharma Kínába jövetelének értelme sem csak jelenség. Ez a látogatás szintén eredendően létezett. Az örökzöldnek is buddhatermészete van.

36. fejezet: Kómjó (Megvilágosodás)

Az univerzum a mi megvilágosodásunk, az univerzum csak mi vagyunk és a mi tudatunk, mi pedig csak az univerzum vagyunk. Ez  Buddha tudata, és azoké, akik zazent gyakorolnak.

37. fejezet:  Sindzsin-gakudó (Az Út tanulmányozása a testtel és a tudattal)
Ha az igazi buddhizmust vagy az igazi zent szeretnétek tanulmányozni, azt nem csak a tudatotokkal, hanem a testetekkel is kell tennetek.

Az egész univerzum a testetek. Így a testetekkel gyakorolhattok zazent, erőssé válhattok, és úrrá lehettek önmagatokon. A testetek az egész univerzum.
Sin-dzsicu-min-tai: az ember igazi teste a tíz irányban.

38. fejezet: Mucsu-szecumu (Hírdetni az álmot az álomban)
Ha megértjük, hogy az álomban beszélni azt jelenti, kételkedni a kételyben, az az igazi szatori. Ugyanaz, mint elérni a szatorit az igazi szatoriban. Így a Mucsu-szecumu a Buddha igazi beszéde. Ez Buddha. Ha nem álmodnánk, nem tudnánk álomról beszélni. Ha nem lennénk buddhák, nem beszélhetnénk Buddháról. Ezt így is lehet magyarázni: a mély mélye, vagy a fej feje. Minden Buddha az álomban beszél az álomról. Megforgatni a virágot is álom az álomban.
Dógen a mérleg példáját hozza: ha a mérleg inkább az egyik oldalra hajlik, mint a másikra, nem érthetjük meg az egyensúly fogalmát. Ha a mérleg ferdén áll, szintén nem érthetjük. De ha egyenes, és pontosan nézzük, akkor megértjük az egyensúly fogalmát. Öntudatlanul érzékeljük. Az univerzum álom. Buddha, minden buddha, a szatorit kereste, és azért gyakorolt, hogy öntudatlanul elérje. Mert az álom azt jelenti, öntudatlanul.

39. fejezet: Dótoku (Rálépés az igazi útra )
Húsz vagy harminc éven át kell keresnünk az utunkat, és így megérthetjük ezt az utat. Ha rövid ideig gyakorolunk zazent, Buddha nem segít. Ha tíz, húsz vagy még több évig gyakoroljuk a zazent, biztosan segítségét kapunk Buddhától.

40. fejezet: Gabjó (Egy rizssütemény képe)
„Nem tudjuk megenni a festett rizssüteményt.” El kell gondolkoznunk azon, hogy mik vagyunk, olyanok vagyunk, mint egy rizssütemény a képen.

41. fejezet: Zenki (Minden pillanat fontos esély)
Minden buddha végső útja túl van minden jelenségen. Egy pillanat minden dolog. Például, ha hajóval megyünk, részei vagyunk ennek a hajónak, és az egész életünk ez a hajó. Így az életünk minden dolog, és halálunk minden dolog.

42. fejezet: Cuki  (A Hold. Minden dolog fontos esély)
Egyetlen tudat az univerzum minden létezőjét kifejezi, és minden létező kifejezi a mi tudatunkat. Ez éppen olyan, mint a Hold, mely forog, és követ bennünket.

43. fejezet: Kuge (A ku /szunnyata/ virága)
Egy virág kinyitja öt szirmát.
Ez egy kóan.
A ku nem a semmi. A kuból nyílik meg minden dolog, mint e virág szirmai.

44. fejezet: Kóbussin (A régi buddhák és pátriárkák tudata)
Minden buddha és pátriárka túl van a régi és modern időkön, és tiszteli a régi és modern időket.

45. fejezet: Bodaiszatta-sísó-bó (A bódhiszattva négy szabálya)
Bódhiszattvának lenni szükségszerűen négy gyakorlással jár együtt a többiek felé.

46. fejezet: Kattó (Bonyolultság, összetettség, kuszaság)
Nyózsó mester, Dógen mestere mondta: „Uru-csing-su-ten-uru.” Az abszolút igazság kuszasággá válik. De ami összetettség, az egyszerűség is. I sin den sin, a lelkemből a lelkedbe, nagyon összetett, de nagyon egyszerű is.

47. fejezet: Szangai-juisin (Az egész univerzum a tudatra vezethető vissza)
Nincs se igazság, se dharma a tudatunkon kívül. Minden, ami ebben az univerzumban létezik, csak a tudatunk kifejeződése.

48. fejezet: Szessin-szessó (Amit tudatunk és természetünk tanít)
Ez a buddhizmus forrása és eredete. Ez az élet megtalálása a halálban.
Tévedés azt hinni, hogy tudatunk fejlődik, természetünk pedig nem, hiszen tudatunk és természetünk nincs elválasztva.

49. fejezet: Bucudó (A buddha igaz útja)
Sákjámuni Buddha előtt hét buddha volt. Buddhától Bódhidharmáig huszonnyolc. Az első buddhától Enóig harminchárom. A Buddha igazi útja csak buddhától buddháig vezet, vagyis a buddha tudatától a buddha tudatáig. Zen szekta nincs. Zen szektáról beszélni tévedés. Buddha igazi útja az igazi buddhizmus. Csak a zazen Buddha igazi útja.

50. fejezet: Sóhó-dzsisszó (Minden létező az igazság)
Minden létezőnek megvan a formája, természete, teste, ereje, aktivitása, eredetisége, stb.  A dzsisszó az igazi átadás buddhától buddhának, az igazi és tiszta átadás mestertől tanítványnak.

51. fejezet: Micugó (A titkos szó)
Sákjámuni Buddha az igazi buddhizmust egy titkos szóval adta át egyedül Mahákásjapának, de  Mahákásjapa megértette teljes jelentését.

52. fejezet: Bukkjó (Buddha igazi szútrája)
Minden nagy mester mélyen megértette, mi a szútra. Mind úgy tekintették a szútrákat — ahogy a zazent és a kinhint is – mint a hazájukat, a testüket, a tudatukat, szüleiket és őseiket. És mindennapi életük szútrává vált. Az egész univerzumnak egy szútrává kell válnia.

53. fejezet: Mudzsó-szeppó (A kifejezés szabadsága)
A nagy mesterek szavainak, melyek a tanítást adják át, szabadnak kell lenniük, mint a madarak az égen. Sákjámuni Buddha azt mondta, az igazi Buddha szavainak át kell itatódniuk szabadsággal. Így sosem készülök fel előre, hogy mit fogok mondani, hanem alkalmazkodom az aktuális hallgatósághoz.
Egy szerzetes megkérdezte Dzsizai mestert: „Mi a mudzsó-szeppó valójában?” A mester így válaszolt: „Nem szabad kritizálnunk.”

54. fejezet: Hossó (a dharma természete)
Hó a dharma. Só a természet. Ezért a hossó azt jelenti, a dharma természete. Ez ugyanaz, mint a buddhatermészet, a bussó. Megvalósíthatjuk a azazen gyakorlása révén, követve a szútrákat és követve az igazi mestert.

55. fejezet: Dharani (A legvégső bölcsesség)
Azt is jelenti, zazen, kesza, sóbógenzó.
Imádkozni, szertartást tartani Sákjámuni Buddháért, az dharani. Zazenben ülni, és tisztelni a mestert, aki avatást adott nektek, az ugyanaz, mint Buddhához imádkozni. 

56. fejezet: Szenmen (A reggeli arc)
Ez a fejezet mélyen elmagyarázza az arcról való gondoskodást, a reggeli fogmosást, a borotválkozást, a fürdést a templomban. (Némely nagy dódzsóban fürdő is van.) Az arcápolás és a fürdő nemcsak arcunk és testünk tisztaságát szolgálja, hanem elménkét is. A fürdő kapcsán Dógen elmagyarázza, hogyan használjuk a fürdőparfümöt a testen. Kifejti, hogy nem szabad pazarolni a vizet. Az arccal kapcsolatban azt mondja el, hogyan használjuk a törülközőt és a fogkefét. A fogkefére úgy kell gondolnunk, mint Buddha életére. A Bommó bószacu kai szútra írja le, hogy minden zen szerzetesnek tizenhat tárggyal kell rendelkeznie, nemcsak a templomban, hanem utazásai során is: 1. kefe, 2. zsebkendő, 3. toalett-papír, 4. három kesza, 5. kulacs, 6. zafu és zagu (párna és kis szőnyeg a térdek alá), 7. sakudzsó (hosszú bot), 8. füstölő tartó, 9. vízszűrő, 10. törülköző, 11. kés, 12. kovakő, gyufa, vagy öngyújtó, 13. borotva, 14. kis összecsukható szék, 15. a fontos szútrák, 16. kis Buddha szobor.

57. fejezet: Mendzsu  (Mester és tanítvány magánbeszélgetése a titkos beavatás céljából). Titkos könyv.
A mendzsu a zen titkos átadása egy magánbeszélgetés során, melyre a mester szobájában kerül sor. Ez a zen hagyománya a Sákjámuni Buddha által Mahákásjapának adott beavatás óta. Miután Sákjámuni Buddha befejezte beszédét, felvett egy szál virágot, és lassan megforgatta kezei között. Senki nem értette ezt a gesztust, egyedül Mahákásjapa mosolygott. Akkor Buddha azt mondta: „Birtokomban van a sóbógenzó és a nirvána tiszta tudata, és átadom ezeket Mahákásjapának.” Így kezdődött el ez a szokás, a zen átadása. A titkos beszélgetés mester és tanítvány között ugyanaz a közvetlen kommunikáció, amelyet Buddha adott. Dógen mester azt írta, hogy még olyan tanítvány is megkaphatja ezt az átadást, aki nem is beszéli a mester nyelvét, ha a mester mélyen szemébe néz a tanítványnak, és ha a tanítvány tiszteli és mélyen hisz mesterében.
Így adódik át az igazi mendzsu a lelkemtől a lelkedig.

58. fejezet: Zazenzgi (A zazen szabályai)
A zazen módszerét magyarázza el, a zazen közbeni tudati hozzáállást, a hisirjót, a dódzsó megfelelő elhelyezését és világítását. Főleg a zazen tartás fontosságára helyez hangsúlyt. Ez a fejezet csaknem azonos Dógen egy másik írásával, a Fukanzazengivel.

60. fejezet: Dzsippó (a tíz negyed, minden negyed, a tíz oldal, minden oldal — a tíz irány)
Pusztán egy ujjhegy magában foglalja az összes dzsippót. Megtalálhatjuk a dzsippót tiszta és őszinte tudatunkban is. Sákjámuni Buddha azt mondta, hogy csak egyetlen igazi dharma van a dzsippóban, és hogy ez a dzsippó beleférne egy negyed Buddhába.” Ha mélyen megértjük ezt a negyedet, megérthetjük az összes negyedet.

„Kedves tanítványaim, kérem fejtsétek meg ezt a kóant: a dzsippó az egyik orrcimpánk.”

61. fejezet: Kenbucu (Látni az igazi Buddhát)
Sákjámuni Buddha azt mondta tanítványainak: „Ha meg tudjátok érteni, hogy minden létező forma nélküli, akkor megláthatjátok majd az igazi Buddhát.”
Így minden létező és jelenség a tudatunkban létezik zazen közben. Ez a Sóbógenzó.

62. fejezet: Henszan (Kapcsolat az igazi mesterrel)
Buddha és a mesterek nagy Útja mindig az volt, hogy mesterükkel való kapcsolatukban „életük legmagasabb rendű célját,” az igazságot keresték.
A nagy Útnak nincs bejárata, és nincs út a széles égen. Az igazi henszan a sikantaza, csak zazen, csak ülni, de néha egy virág, vagy egy fűszál szemlélése is henszan, mert akkor a virág vagy a fűszál válik mesterré.

63. fejezet: Ganzei (A szemek)
Ez kifejezi a zen eredendő lényegét. Az őszi szél tisztaság, a hold pedig világos, mint a szemek. És ez egyben a hegyek, folyók és az óceánok is. Ez a ganzei nem én vagyok, sem a többiek. Minden buddha a szemek virága.

64. fejezet: Kádzsó (Mindennapi életünk)
Buddha és minden nagy mester gondot fordított a mindennapi életre. Megtalálták az autentikus igazságot mndennapos életükben, legyen az teaivás vagy táplálék fogyasztása közben. A teaivás és a táplálkozás zazenné válik, olyan, mint egy nagy hegy. Nyózsó mester azt mondta: „Ki teázhatna Bódhidharmával?”

65. fejezet: Rjúgin (A sárkány éneke)
Néhány tanítvány megkérdezte mesterét: „A halott fák erdejében hallja-e ön a sárkány énekét?” A mester azt mondta: „Tudnám hallani az oroszlán üvöltését egy csontvázerdőben. A halott fák nem holtak, a csontvázak nem holtak. Az igazi sárkány hallhatná a sárkány csodálatos énekét. Az igazi oroszlánkirály hallhatna egy csodálatos oroszlánüvöltést a csontvázak mezején. Mik a szemek egy koponyában?” Dógen mester mélyen elmagyarázta ezt a kóant.

66. fejezet: Sundzsú (Tavasz és ősz)
Egy szerzetes megkérdezte Tózan mestert:
— Amikor jön a hideg, vagy a meleg, mit tegyünk, hogy elkerüljük?
A mester azt mondta:
— Miért nem mentek arra a helyre, ahol nincs ses hideg, se meleg?
— Hol az a hely, ahol nics se hideg, se meleg.
A mester azt mondta:
— Amikor hideg van, öljétek meg a szerzetest a hideggel, amikor meleg van, öljétek meg a szerzetest a meleggel.
Dógen mester hosszasan magyarázta ezt a kóant csodálatos kommentárjaival, és így összegez: „Az a hely, ahol Tózan mester szerint nics se hideg, se meleg, a zazen.”

67. fejezet: Sósi-szairai-nó-i (Miért jött Bódhidarma Kínába?)
Ez a kérdés is egy nagy mester nagy kóanja.
Ebben a fejezetben Dógen mester mélyen elmagyarázza ezt a kóant. Persze nem Bódhidarma életéről van szó. Ez a kérdés Sikan mester kóanja, aki egy nap azt mondta tanítványainak: „Egy ember fogaival kapaszkodva lóg lefelé egy fáról. A fa egy ezer láb mély szakadék szélén áll, és ő nem ér el egyetlen ágat se, sem a kezével, sem a lábával. Valaki hirtelen megjeleni a fa alatt, és megkérdi: „Miért jött el az első pátriárka Nyugatról?” Ha válaszol, lezuhan és meghal, ha nem válaszol, nem teljesíti a kötelezettségét, a kóannak nincs megoldása. Mit válaszoltatok volna ebben az esetben? Valaki azt válaszolja: „Akkor kell megkérdezni, ha lejött a fáról.” A mester felkacagott.” Ebben a fejezetben Dógen mester elmagyarázza, hogy egy igazi kóan megoldását nemcsak az intellektuális gondolkodásban találhatjuk meg, hanem egy olyan elkötelezettségben, mely alapján képesek vagyunk elmenni a halálig is itt és most.

68. fejezet: Udonge (Az udumbara virága)
Egy nap Sákjámuni Buddha, miután több ezer tanítvány előtt tartott beszédet, kezébe vett, és ujjai között finoman megforgatott egy ficus clomerata virágot. Aztán kacsintott. Senki sem értette. Egyedül Mahakásjapa mosolygott. Erre Buddha azt mondta: „Birtokomban van a sóbógenzó kincse, és Mahakásjapának adom azt.”
Dógen mester azt írja: „A sóbógenzó és a sikantaza, az igazi szatori: a virág a Buddha szeme.
Nyózsó mester azt mondja: „A barackvirágot a tavaszi szél nyitja meg, aztán a tavaszi szél veri le.” Még ha a tavaszi szél nem is szereti a barackvirágot, a barackvirág leeshet, megismerheti a szatorit.”

69. fejezet: Hocu-mudzsósin (A felülmúlhatatlan tudat felébresztése)
Bódhidarma azt mondta, hogy a legmagasabb tudat olyan, mint a fáké, vagy a köveké. Ez a tudat nem sorolható az u (létezés), a mu (nem létezés), a ku (üresség) vagy siki (jelenség) kategóriáiba. Ez a tudat az igazi mudzsósin. Ez a legmagasabb tudat lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk családunktól, a hegyek között éljünk, gyakoroljuk a buddhizmust, megteremtsük a Buddhát vagy felépítsük egy templom tornyát, szútrát olvassunk vagy előadást tartsunk, meglátogassuk a mestert és zazent gyakoroljunk. Aztán a halálunkra kell gondolnunk. Még ha a tenger összes vize ki is száradna, a tenger medre megmaradna. Karmánk még a halálunk után is végeérhetetlenül folytatódik. Különbség van a között, hogy mi irányítjuk a tudatunkat, vagy az irányít bennünket. Ha elkezdjük megérteni a legmagasabb rendű tudatot, az azt jelenti, hogy így értjük meg.

70. fejezet: Hocu-bodaisin (A tudat felébredés felé vezetése)
Általában szólva háromféle tudat van:

71. fejezet: Nyorai-zensin (Buddha teste)
A szútrák összessége Buddha teste, akár éneklik, olvassák, vagy magyarázzák őket. A szútrák recitálása Buddhához való imádkozás. Az egész univerzum Buddha testének része. A zazen gyakorlása fontosabb, mint a szútrákkal való foglalkozás, mivel ha zazent gyakorolunk, megvalósithatjuk Buddha egész testét, most és ezen a helyen.

72. fejezet: Zanmai-o-zanmai (A  zazen a szamádhi királya)
Csak a zazen teszi lehetővé, hogy túlhaladjunk az egész univerzumon. Ez a buddhatudat királya. Egyedül a zazen útja teszi lehetővé, hogy belépjünk a legmélyebb titkok titkába, a buddhák világába. Ezért szentelte magát a múlt minden nagy mestere egyedül a zazennek, és nem csinált semmi mást.
Meg kell értenetek, hogy a zazen gyakorlása és a többi gyakorlások két teljesen különböző világ. Nyózsó mester azt mondja, hogy a zen csak sikantaza, feladni testet és tudatot, nem kell füstölőt égetni, leborulásokat végezni, Buddhához vagy csendben imádkozni és szútrákat olvasni. Bódhidharma vagy Enó ideje óta, vagyis 4-500 éve egyedül mesterem, Nyózsó gyakorolta az igazi zent, és „vájta ki a Buddha szemét”. Egyedül mesterem, Nyózsó tudta megérteni, nem volt azóta Kínában más. Egyedül ő értette meg az igazi buddhizmust, és hogy az igazi buddhizmus csak a zazen. Így a test zazenje és a tudat zazenje között nincs különbség. Tudnunk kell, hogy nincs különválás, nincs kettőség, és hogy ez a két dolog egyet alkot. A zazen az univerzum legnagyobb királya. Amíg Bódhidharma el nem látogatott Kínába, senki sem ismerte a zazent abban az országban.        

73. fejezet: Szandzsusicsi-bon-bodai-bunpó (A bölcsesség harminchét útja)
A buddhizmusban a gyakorlásokat általában harminchét kategóriába sorolják. Ez Buddha kóanja. Van négy nendzsó, négy sógón, négy dzsinszoku, öt kon, öt riki, hét kakubun és nyolc sódóbun.

74. fejezet: Tenbórin (A buddhizmus terjesztése, a dharma kerekének megforgatása)
Ez Buddha beszéde, szrt csarmapradakszina. Tartalmazza Buddha minden szútráját. Ezek jelentése a Sóbógenzóban tömörebbé és intenzívebbé válik. A Sóbógenzó Buddha beszédeinek lényege, mindezek lényege pedig a zazen gyakorlása.

75. fejezet: Dzsisó-zanmai (Az önmagunk általi felébredés szamádhija)
Az igaz szatori öntudatlan. Ha tudatában vagyunk, az nem az igazi szatori. Meg kell értenünk, hogy minden szútra csak a zazen és a kesza szútrája. Minen szútrát a zazen és a kesza tesz élővé. Jól követhetjük a szútrákat, követhetjük a mestert, de ez nem jelenti ezt, hogy mindent intellektuálisan kell megértenünk, hiszen az végül önmagunk követéséhez vezetne. Egy igazi mester révén elérhetjük az igazi szatorit. A dogmatizmus a legsúlyosabb tévedés. Dzsisó-zanmai azt jelenti, hogy nem szabad másoktól függenünk, hanem önmagunk révén kell elérnünk a szatorit. Csak mi magunk érthetjük meg, a többiek nem érthetik meg helyettünk. A szatori nem más, mint egyedül a zazen gyakorlása. Zazen nélkül egyáltalán nem érhetjük el a szatorit.
Így a dzsisó-zanmai csak a zazen gyakorlását jelenti.
Dógen mester mindenesetre a Bendóva című fejezetben úgy magyarázta, hogy a dzsidzsuju-zanmai a tudat igazi szabadsága. 

76. fejezet: Dai-sugjó (Nagy gyakorlás)
Előadás az újjászületésekről, a Hjakudzsó mester által idézett róka történetével szemléltetve. Ha véget akarunk vetni a rossz karmánknak vagy az újjászületéseinknek, meg kell kapnunk a bódhiszattva avatást vagy a nagy szerzetesi avatást. Ha avatást kaptok, a rossz karmátok vagy újjászületésetek javulni fog, de ha igazi avatásra vágytok, nagy zazen gyakorlást kell folytatnotok.

77. fejezet: Koku (Az univerzum, az ég)
A ku ( szunnyata), űr, üresség, ég, univerzum nem csak a húszféle ku filozófiája, hanem a 84000-féle ku filozófiája is. A kusóbógenzó. tanításának univerzálisank kell lennie, és az univerzális azt jelenti,
Egy mester megkérdezte egyik tantítványától:

78. fejezet: Hacu-u (A csészék)
A szerzetes csészéje, szkt pátrá. Sákjámuni Buddha előtt hét buddha volt, aki továbbadta a csészét. Sákjámuni Buddhától Bódhidharmáig huszonnyolc nemzedék adta át. Bódhidharmától Enóig, Ekán át hat generáció volt, és így tovább.
Ez a sóbógenzó. És ez ugyanaz, mint a kesza.
Az igazi kesza és a csésze nemcsak anyagi dolgok, mint a tűz vagy a fa, hanem Buddha tudata is, és ez a sóbógenzó.

79. fejezet: Angó (Az elvonulás (jap szessin, szkt varszika)
Indiában az esős évszak nyaranta nagyjából 3 hónapig tart. Buddha és tanítványai tehát ezt az időszakot intenzív zazen gyakorlásra használták fel. Sákjámuni Buddhától Dógen mesterig 2194 év telt el. Ez az idő mind angó. Ez a fejezet az angóangó a Buddha szeme és tudata. megtartásának helyes művészetét és módját magyarázza el. Ez idő alatt a szerzeteseknek nem szabad kimenniük a templomból vagy a dódzsóból. Folytatniuk kell a zazent. Az

80. fejezet: Tasincu (Mások tudatának és sorsának megértése, szkt paracsitta dzsnána)
A tasincut nem lehet a zazen gyakorlása nélkül megszerezni. Ha gyakoroljuk a zazent, és mélyen megértjük saját tudatunkat, megérthetjük a mások tudatát, attitűdjét, aktuális gondolatait, és sorsát is.   

81. fejezet: Ó-szaku-szendaba (A helyes megérzés)
A szendabának, a megérzésnek nincs szüksége arra, hogy név szerint megnevezzék a dolgokat. Például só, pohár, víz, ló. E négy tárgynak egy neve van: szendaba. Így ha egy király meg akarja mosni az arcát, szendabát kér, és az okos szolga vizet, és edényt hoz neki. Ha ez a király enni akar és szendabát kér, a szolga sót hoz. Ha a király el kíván menni, és szendabáért szólít, az ügyes szolga a lovát vezeti elő. Így az értelmes szolgáló megérti a király titkos szavát, mivel helyes megérzése van.
Így a mester intuíciója közvetlenül adódik át a tanítvány intuíciójának, titokban. 

82. fejezet: Dzsi-kuin-mon (Tanácsok a konyha számára)
Ez a fejezet igen részletesen elmagyarázza a konyha szabályait a zen templomokban.
A leírás több szakaszra oszlik. Például még egy rizszsemet, egy csepp vizet vagy egy egyszerű zöldséget is tisztelnünk kell. nem szabad durván bánnunk konyhai szerszámainkkal.
Dógen mester egy másik könyvet is írt erről, melynek címe Tenzó kjókun, Szabályok a zen templomok konyhájának vezetőii számára. 

83. fejezet: Sukke (A szerzetessé válás)
Japán nyelven a sukke azt jelenti, különválva lenni a családunktól. Ha gyorsan végig akarjuk járni a Buddha útját, szerzetessé kell válnunk, és avatást kell kapnunk. Az elején, amikor Mahákásjapa, aki Sákjámuni Buddha igazi tanítványa és szerzetes akart lenni, meglátogatta őt. Buddha azt mondta neki: „Ó, Mahákásjapa, Isten hozott! Isten hozott!” Ekkor leborotválta a fejét. A haja a földre hullott, és megkapta a keszát. Ez volt az első avatás.
Amikor valaki szeretes akar lenni, új keszát kell varrnia, le kell vágnia a haját és ügyelnie kell, hogy ez a kesza tökéletesen tiszta legyen.
Dógen mester azt mondta: „Háromféle szerzetes (sukke) van:
A „ruha szerzetese”,
A „tudat szerzetese”, ami jobb mint az előző,
A „ruha és tudat szerzetese”, ami még jobb, mint az előző kettő.”
Az igazi szerzetes csak a zazennek adja át magát. Napjainkban a „tudat szerzetese” számára az elfoglaltságok nem engedik meg, hogy felvegye a ruhát. A szerzetes számára az a legfontosabb, hogy zazent gyakoroljon, és keresse a belső utat. 

84. fejezet: Szandzsi-nó-gó (A karma három időszaka)
A karma három időszaka a következő:

Példa a jelen életben megmutatkozó karmáról: Volt egyszer egy favágó, aki naplementekor eltévedt a hóban, a hegyek között. Ez az ember már majdnem meghalt, amikor egy nagy medve odament hozzá. Megrettent, de a medve azt mondta neki, ne féljen. Aztán a medve elvitte egy barlangba, és melléfeküdve megmelengette, majd gyümölcsökkel táplálta. Hét nap múltán a favágó visszatérhetett a házába. A hazafelé vezető úton találkozott egy vadásszal. A vadász megkérdezte, talákozott-e állatokkal. „Igen, találkoztam egy nagy medvével.” „Ha segít megtalálni azt a medvét, a húsa felét önnek adom.” Elmentek a hegyek  közé, és megölték a medvét. Amikor a részét le akarta választani a csontról, a karjai hirtelen leváltak a helyükről. Akkor elmesélte a vadásznak, mi történt. Elment eg templomba egy zen mesterhez. A mester, miután zazent gyakoroltak, azt mondta: „Ez a medve nem állat volt, hanem egy nagy bódhiszattva, aki testet változtatott, és megtanította önnek, mi az a rossz karma.”
Igy a rossz karma folytatódik, mégpedig sokáig. Ha azonban az emberek megbánják és zazent gyakorolnak, a rossz karma csökken vagy megszűnik, a jó karma pedig egyre inkább növekszik. 

85. fejezet: Sime (A négy ló)
Nagardzsuna azt mondja, hogy az igazi mester tanítása olyan, hogy éppen eleget ad egy tanítványnak ahhoz, hogy belépjen a sorompóba, mint egy jó versenyló, amelyik gyorsan nekirugaszkodik, amint meglátja az ostort. Négyféle ló van: az, amelyik megindul az ostor árnyékának puszta látványára, az, amelyik csak akkor indul el, amikor az ostor hozzáér a bőréhez, az, amelyik csak akkor indul el,  mikor az ostor hozzáér a testéhez és az, amelyik csak akkor indul el, amikor az ostorcsapás a csontjáig hatol (Agama szútra). Dógen mester bemutatja, hogy Buddha és a nagy mesterek olyanok, mint a jó kocsisok. Vannak olyan lovak, amelyek naponta ezernyi mérföldet meg tudnak tenni, anélkül, hogy akár egyszer is ostorozni kéne őket. A nagy mestereknek olyan tanítványokat kell találniuk, akik gyorsan megértik, anélkül, hogy szükség lenne az ostor használatára. A rossz növendékeket is ugyanolyan jól kell tudniuk irányítani, az ostor használata nélkül.
Az igazi mesternek el kell tudnia érni, hogy  tanítványai ne rettenjenek meg az öregség, a betegség, vagy a halál gondolatától. A betegség, vagy a halál olyan elemek, melyek hozzásegíthetnek jó karma létrehozásához a szatori útján. 

86. fejezet: Sukke-kudoku (A szerzetesség érdemei)
Nagardzsuna azt mondja: „Lehetséges elérni a nirvánát csupán az első fokú (bódhiszattva) avatás révén is. De nehéz, mert a világ mindennapi követelményei nem teszik lehetővé, hogy a zazenre koncentráljunk. Ha szerzetessé válunk, akkor nagyon könnyű. Ez az állapot lehetővé teszi, hogy visszavonuljunk az erdőbe zazent gyakorolni és koncentrálni. Ez a boldogság magasabbrendű, mint a paradicsomé. Azokat, akik pénzre és megbecsülésre vágynak, vágyaik halálukig követik. A szerzetes fekete köntöse és borotvált feje az igazi szabadság. Így, ha szerzetessé válunk, a szatori vagy a nirvána útja nagyon könnyű lesz, hatása pedig végtelen és örök.”
Buddha idejében volt egy fiatal táncosnő, akinek rossz karmája volt. Egy napon tánc közben letépte egy szerzetesnő keszáját, és felvette. Karmája azon nyomban megváltozott, szerzetesnővé vált, és azt követően Buddha nagy tanítványa, arhat, arakan vált belőle.
Egy részeg bráhman lépett be egy napon Buddha illatosított szobájába. Buddha leborotválta a fejét és átadott neki egy keszát. Amikor az iszákos kijózanodott, nagyon meglepődött és elszökött, de aztán visszajött, és később ő is arhattá vált.
Sákjámuni Buddha is, amikor herceg volt, elhagyta a palotáját az éjszaka közepén, és levágta a haját a hegyek között. Egy isten leszállt az égből, leborodválta a fejét, és adott neki egy keszát. Ez a szerzetesi avatás eredete. E kedvező előjelek után nagyon sikeres és örökkévaló élet zajlik le. 

87. fejezet: Kujó-sóbucu (Szertartást tartani az összes Buddha és a nagy mesterek tiszteletére.
Szkt: pudzsáná)
Ha szertatrtást tartunk (kujót) minden Buddha és a múlt összes nagy mestere tiszteletére, és ha követjük jó tanításaikat, mi is Buddhavá válhatunk az erejük által.
Nem szabad azt mondanotok, hogy szegények vagytok, mert ha szegények lennétek, nem csinálnátok kujót.
Mégha a véreteket és a bőrötöket adjátok is el ezért, ha kujót tartotok, a jövőben Buddhává válhattok. Egy szegény ember egyetlen kujója többet ér, mint egy gazdag ember tízezer kujója.
Tízféle kujó van.

88. fejezet: Kie-szanbó (Menedéket venni a három kincsnél – a Buddhánál, a dharmánál és a szanghánál. szkt triratna)
Ha Buddha gyermekeivé, igazi tanítványaivá akarunk válni, tiszteletben kell tartanunk a triratnát és menedéket kell vennünk a három kincsnél. A triratnát három aspektusból lehet tekinteni.

89. Sindzsin-inga (Mély hit a karmában)
Súlyos tévedés azt hinni, hogy a karma nem folytatódik. Ha van ok, vannak okozatok is. A test halála után a tudat nem folytatódik, de az elkövetett tettek hatásai még hosszú ideig folytatódnak. A karma testünk, beszédünk, és gondolataink cselekvéseinek eredménye.
Nem jó, ha megrémít minket a karma gondolata. Ha gyakoroljuk a zazent, a kujót, a szanbót, a kie-szanbót, rossz karmánk biztosan csökkenni fog, sőt véget is ér, jó karmánk pedig növekszik. Karmánkat meg kell érteni és meg kell ismerni. 

90. fejezet Sizen-biku (A szerzetes, aki azt hitte, hogy a zenben négy fokozatú szatori van)
Tévedés azt hinni, hogy a zenben a szatorit fokozatosan lehet elérni.
Buddhának volt egy tanítványa, aki azt gondolta, hogy a zenben négyféle szatori lehetséges. Arrogánssá vált, és abbahagyta a gyakorlást. Azt mondta, hogy először elérte a szudaon szatorit, majd a sidagon szatorit, aztán az anagon szatorit és végül az arakan szatorit. A szatorit a zazenben nem fokozatonként érjük el.
Miért követte el a szerzetes ezt a hibát?

Egyedül, mester nélkül folytatni a zazent veszélyes.

91. fejezet: Jui-bucu-jó-bucu (Buddha egyedül a többi buddhával)
Az igazi szatori nem lehet tudatos. A közönséges emberek nem tudják megérteni az igazi zent, vagy az igazi buddhizmust. Olyanná kell válni, mint Buddha, és úgy gondolkodni, mint Buddha.
Ha azt gondoljátok, hogy igazi szatoritok van, akkor nincs. Az igazi szatori segítség, mely a Buddhák és a mesterek szatorijának ereje révén jut el hozzátok.
Ha nincs semmilyen kételyetek, azt gondolhatjátok, hogy az igazi szatori elérése nem szükséges. Ha megértitek, hogy az igazi szatori elérése nem szükséges, akkor igazi szatoritok van.
Mindenféle vágy, cél nélkül – ilyen Buddhának lenni. Buddha azt jelenti, igazi szabadság. Ezt az állapotot a szamjak-szambódhi kifejezéssel jelölik.  Ez öntudatlan, természetes állapot, melyben nincs semmi mesterséges.
A tavasz természetesen a tavasz,
az ősz természetesen az ősz,
a virág természetesen a virág,
a hold természetesen a hold,
a hegy természetesen a hegy,
a folyó természetesen a folyó,
ilyen az igazi szabadság.
Így a testünk is az, amit igazság névvel jelölünk. Testünk igazi, természetes, az egész univerzum. Ugyanaz a természete, mint a hegyeknek, a folyóknak, a holdnak, a hónak, a virágoknak, vagyis ku.
Arrogánsnak lenni nem jó. Ez a legrosszabb dolog. Föl kell adnunk egónkat és személyiségünket, harmonizálnunk kell azokkal, akiknek rossz a sorsuk (a démonok, a sátán), természetes módon meg kell áznunk az esőben és a ködben.
Követnünk kell a sorsot a hegyekkel, a folyókkal, a növényekkel és a fákkal együtt, követnünk kell a kozmikus rendet. A menny, a pokol és minden létező egyet alkot.

92. fejezet Sódzsi (Élet és halál)
Amikor mindent elfelejtünk, és mindent feladunk, beléphetünk Buddha házába, Buddha oldalán ülhetünk. Erejével, befolyásával, anélkül, hogy a saját tudatunkkal cselekednénk, fel tudjuk adni az életet és a halált, és Buddhává válhatunk (ez a fejezet teljes egészében le van fordítva ebben a könyvben.)

93. fejezet: Dósin (Az útkerső tudat)
A dó nem más, mint bódhi, teljes, végső bölcsesség, a zen útja. A sin a tudat. Tehát dósin azt jelenti, a tudat, mely Buddha bölcsességét keresi. Ez a zazen gyakorlásának folytatását jelenti. Ez az az erős és erőteljes tudat, mely nem változik halálunkig. Ez az a tudat, mely nem hagyja magát a többiek által befolyásolni. Ez az a tudat, mely feltétlenül hisz Buddhában és a mesterekben.

94. fejezet: Dzsukai (Az előírások felvétele)
Amikor valaki avatást szeretne kapni, három keszát kell készítenie, szerzetesi csészével és új ruhákkal kell rendelkeznie. Ha nincs új ruhája, a régieket kell nagyon gondosan kimosnia. Az avatáshoz nem kölcsönözhet másoktól ruhát. Az igazi átadás Buddha óta folytatódik „lelkemtől lelkedig”. Ha nem kapunk avatást, nem vagyunk a Buddha gyermekei.
Dzsu azt jelenti, kapni, kai pedig az előírásokat jelenti. Tehát dzsukai azt jelenti, megkapni az előírásokat. Íme a három legfontosabb előírás. Dzsu-zen-kai:

Ezek a bódhiszattva előírásai. Ezek különösen fontosak a téraváda buddhizmusban. A szerzeteseknek kétszáötven  előírást, a szerzetesnőknek ötszázat kell betartaniuk.
Mindennapi életünkben egy nap alatt tízezer cselekvést hajtunk végre, és mindnek a kaiok ellenőrzése alatt kell állnia.
Bódhidharma azonban azt mondta: „Az igazi kai a buddhatermészet megértése.”
A zazen gyakorlásában pedig benne foglaltatik az összes kai. A zazen gyakorlása a legmagasabb kai: természetes módon kiegyensúlyozza a vágyakat.

95. fejezet: Hacsi-dainingaku (A nagy ember nyolc szatorija)

III
Sóbógenzó
Bendóva

Előszó

A Bendóva a Sóbógenzó kilencvenöt fejezete közül az első.
A Bendóva szó jelentése: „ előadás a zazen jelentőségéről.”
A bendó azt jelenti, megtalálni a felébredést a zazen gyakorlásán keresztül, ugyanaz a jelentése, mint a zazennek.
A dó a szatori és az igazi önismeret útja. A dó jelenti az igazi buddhatermészetet, vagy az igazi zent, az igazi dharmát,  az igazi szatorit, és a zazen gyakorlását, és jelöli a buddhizmus három kincsét is: a Buddha kincsét, a Dharma kincsét és a Szangha kincsét. A zazen e három kincs lényege.
A va történetet, előadást jelent.
Tehát a Bendóva azt jelenti, előadás a zazen jelentőségéről. Ez a könyv erőteljesen elmagyarázza azt, hogy hogyan kell önmagunkon belül megtalálnunk az igazi szabadságot.
Zsizsuju zanmai: az igazi szabadság a tudaton belül a zazen gyakorlása révén.
Azt is elmagyarázza, hogy ez a gyakorlás minden szokáson, minden vallási hagyományon és társadalmi szabályon túl helyezkedik el és univerzálissá válik.
Két részből áll:

Ezt ki akarom egészíteni a „kufu bendó” fogalmával, melynek jelentése: „a zen feltalálása, módszere és gyakorlása”.
Vagyis a szatori után meg kell találnunk az összes jelenséget a „szatorin”. És hozzáteszem még a „surró” fogalmát is, vagyis túlmenni a szatorin, folytatni a gyakorlást.
Így az igazi szatori valójában azt jelenti: „túl a szatorin”, és az igazi gyakorlás szükségszerűen azt jelenti, „túl a szatorin”. A folyamatosságnak tökéletesnek kell lennie. Így az egész életünk, életünk minden jelensége harmóniává, egybeolvadássá, egységgé válik.
És „túl” tudunk menni, és eljuthatunk az igazi szabadsághoz és az univerzális békéhez.

Kommentár:

Ima vosiuru kufu bendó va sózsó[3] ni manpo[4] vo arasime. Surró[5] ni isinyó vó gyó zu ru nari.

Dógen mesternek ez a mondata nagyon rövid, de végtelen a jelentése, és nagyon mély. Az igazi zent, a zen lényegét nyilatkoztatja ki. Leírja és megtanítja a zen módszerét végső egyszerűségében.
Így a kufu azt jelenti: nem az agy vagy az intellektuális módszerek és a megszerzett tapasztalatok közvetítéséval gondolkodni, hanem a helyes módszer és a ku (az üresség) gyakorlásával.
A ku azt jelenti: „befejezni, kimeríteni” a helyes szabály révén.
Fu: „erőfeszítést tenni” az egészséges módszerrel.

Fordítás:

A zazen hatékonysága

2. Mikor szerzetes lettem, az igazságot keresve sok templom mesterét meglátogattam egész Japánban. Zenkó (Mjózen) szerzetessel a Kennen-dzsi templomból kilencszer is találkoztam. Ő Eizai mester legjobb tanítványa volt, aki elsőként hozta el a rinzai zen tanítását Kínából Japánba. Senki nem tudta felülműlni, mert a rinzai zen autentikus dharmáját kapta meg. A rinzai zennel azonban nem voltam elégedett.
Ezután Kínába mentem, hogy tanulmányozzam az öt iskolát, de a tanításuk semmit nem hozott számomra.
Végül véletlenül találkoztam Njódzsó mesterrel, aki hiteles zen mester volt. Az elhatározás, hogy életem végéig az igazságot fogom keresni, azonnal világossá és véglegessé vált bennem.
Miután visszatértem Japánba, úgy gondoltam, hogy el kell hoznom a megváltást e világ emberei számára azzal, hogy hírdetem az igazságot, amit kaptam. Ez a felelősség nagyon nehéz volt számomra. Fontos küldetésem volt: az emberi lények megmentése. Ki akartam várni azonban a kedvező körülményeket, és arra gondoltam, hogy először  utaznom kell Japánban, hogy más mestereket is megkérdezzek, mi a véleményük a tanításomról.
Ugyanakkor azonban attól is tartottam, hogy mesterem tanítása elgyengül, sőt elhamvad bennem. Emiatt kételkedni kezdtem. Jó dolog hallani mások véleményét, de ha igazi döntést hozunk, nyílegyenesen kell előre haladnunk.
Mivel tehát mindenhová nem tudok elutazni, le akarom írni a mesteremtől kapott tanítást, az igazi zent, hogy átadjam az utókornak, mielőtt elfelejtem a lényeget. Ez ennek a könyvnek a célja.

3. Sákjámuni Buddha átadta az igazi dharmát Kasónak (Mahákásjapának), és tőle az igazi dharma közvetlenül és torzulás nélkül adódott át Bódhidharmáig.
Bódhidharma elment Kínába, és átadta a dharmát Ekának. Ez a buddhizmus Keletre (Kínába és Japánba) történő átadásának eredete. Azelőtt a buddhizmust szútrákon keresztül adták át.
Különböző értelmezések folytán különböző iskolák születtek. Lehetelen volt megmondani, melyik az igazi. Az igazi budhizmus azonban közvetlenül adódott át Eka mestertől a hatodik mesterig, Enóig, majd elterjedt Kínában. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy az igaz buddhizmust nem lehet megérteni pusztán a szútrák egy részének tanulmányozása által, és azok állandó recitálásával.
Enó mesternek két kiváló tanítványa volt, Nangaku és Szeigen. Mindkettőnek számos tanítványa volt, akiknek továbbadták Buddha igazi tudatát, az igazi zent.
E két iskolából öt iskola fejlődött ki: a hógen, az igjó, a szótó, az ummon és a rinzai. Ma Kínában egyedül a rinzai iskola van elterjedve.
Az öt iskola elkülönült egymástól, de a Buddha tudata közös volt bennük.
A szútrák sokkal hamarabb átkerültek Indiából Kínába. Mivel a szövegeket sokfélekéépen lehetett értelmezni, lehetetlen volt megállapítani, melyik a jobb.
Bódhidarma Kínába utazott, és az igazi budhhizmus elterjesztésével az első alkalommal vágta el e viták gyökerét. Japánban jelenleg különböző iskolák vannak, de én az igazi buddhizmust szeretném elterjeszteni.
Az összes nagy mester, aki megőrizte az igazi buddhizmus tanítását, ugyanazt az utat válazstotta a szatori eléréséhez: a zazen gyakorlását helyes tartásban, és a nagy belső szabadság állapotában.
Még Kínában és Indiában is a zazen gyakorlásával érték el a szatorit, mivel a buddhizmus titkát helyesen adták át mestertől tanítványnak és megőrizték lényegét.

4. Az igazi zen szóbeli hagyománya szerint a közvetlenül, autentikusan és torzulás nélkül átadott zen a legmagasabb rendű.
A buddhizmus egyéb formái eltávolodnak a lényegtől, és elvétik a célt. Még ha hosszú ideig elmélyült tanulmányokat folytatunk is a buddhizmus ilyen formáiról, az igazságot így nem lehet elérni.
Az igazi zenben nem a Buddhához szóló imák vagy a szútrák recitálása a lényeg. Elég, ha ezt a szertartások alatt tesszük, mint például: 1. Sókó: füstölőégetés; 2. Raihai: üdvözlés; 3. Nembucu: ima Buddhához; 4. Kitó: hangos ima; 5. Dókjó: szútraolvasás.
Ennél fontosabb, hogy megszabaduljunk az egónktól a zazen révén, és rátaláljunk a nagy belső szabadság állapotára.
Ha Buddha fizikai és mentális hozzáállásával gyakoroljuk a zazent, az egész univerzum Buddha dharmájává és szatorivá válik. Ezért minden mester, egészen napjainkig, a legnagyobb csodálattal adózott a zazennek.
Az univerzum minden létezője, de minden elmúlt létező is ebben a pillanatban eléri a szatorit, Buddhává válik, határtalan tanítást ad és elkezdi magyarázni a legmagasabb rendű bölcsességet. Ez támogatja a zazent gyakorló buddhistát, segítséget nyújt abban, hogy megszabaduljon önmagától.
Így megtalálhatja az igazi buddhizmus abszolút igazságát, és elérheti a szatorit elvágva a gondolatai, istenről alkotott ismeretei és dogmatizmusa gyökerét.
A zazent gyakorlók tudata széles, nyugodt és békés. Megtalálálhatják az igazi belső szabadságot, mindazok kölcsönös bátorításával és segítségével, akik zazent gyakorolnak.
Abban a pillanatban a föld, a fák, a kőlámpások, a falak, a kövek, a homok, minden zazenné válik.
Így Buddha szabad, csodálatos és határtalan tudatának észrevétlen segítségével mindaz, ami megkapja a zazen jótéteményeit, behatolhat az igazi szatoriba.
Ez a szabad tudat és a szatori igazsága egyre inkább kifejlődik és hatást gyakorol a többiekre. Azok az emberek, akik olyanok közelében élnek, akik megkapják ezt a hatást, maguk is részesülnek Buddha határtalan jótéteményeiből.
Ismétlem, hogy cél nélkül kell zazent gyakorolni, személyes tudatosság nélkül, nyugodtan.
Nem szabad megkülönböztetni a szatorit a zazen gyakorlásától, ahogy gyakran teszik, mivel a zazen gyakorlása maga a szatori. Ha tudatában vagyunk a szatorinak, az nem az igazi szatori.
Ez öntudatlanul nagy segítségére lesz, azoknak, akik zazent gyakorolnak, és tudatuk egyre világosabbá válik. A zazen gyakorlása egyszerre a test és a tudat átalakulását és forradalmát válthatja ki. Elvágjuk a mai napig megszerzett ismereteinket és bonyolult dogmatizmusunkat, találkozhatunk Buddha abszolút igazságával és megérthetjük az igazi szatorit.
Amikor zazent gyakorolunk, befolyásoljuk az összes többi embert, akik minden más dódzsóban zazent gyakorolnak: tudatuk békés lesz, és megtalálják az igazi belső szabadságot. Akár egyetlen ember is, amikor zazent gyakorol, hatással van a körülményekre és elhozza az igazi békét és az igazi belső szabadságot minden embernek a világon.
Még a fák és a föld is, amelyek megkapták ezt a hatást, nagyszerű fénnyel sugároznak, mélyen és határtalanul tükrözik a buddhizmus igazságát.
A fák, az oszlopok és a falak, melyek körülveszik a zazent gyakorlókat, nagy hatást fejtenek ki a tudatukra, közönséges és bölcs emberek közti különbségtétel nélkül, és kölcsönösen a tudat is hatással van a fákra, az oszlopokra és a falakra.
Így látjuk, hogy a szatori egyik bizonyítéka nemcsak az, hogy elérjük a szatorit, hanem hogy a többi létezőnek is segítünk belépni a szabadság világába.
A szatori nem különleges és pillanatnyi pszichológiai jelenség, hanem szüntelenül folytatódik. Így amikor egyetlen ember zazenben ül, akár rövid ideig is, hozzákapcsolódik az összes létezőhöz és harmoniában van az örökvalósággal és az egész világegyetemmel.
A zazen befolyásolja az örökkévalóságot, a múltat, a jelent és a jövőt az egész univerzumban. Ez azt jelenti, hogy Buddha halhatalan tudata hatással van a térre és az időre. A zazen és a szatori hatása nemcsak a zazen gyakorlása alatt működik, hanem folytatódik, mint a gongütést követő zengés.
Mindenki, aki zazent gyakorol, mindent befolyásol; így amikor sok ember gyakorol zazent, e zazen hatása óriási és csodálatos, túl minden képzeleten.
A zazen ereje oly nagy, hogy még a Buddhák legvégső bölcsessége sem teszi lehetővé, hogy átlássák. A zazen érdemei határtalanok.

Válasz tizennyolc kérdésre

A zazen óriási jótéteményeiről szóló előadásomnak most vége. Azt mondom tehát a jelenlévőknek: Ha vannak köztetek olyan ostobák, akiknek a megérzése nem túl jó, és akik még kételkednek, tehetnek fel kérdéseket, és én válaszolok.
 
1. kérdés: Több kapun át is ráléphetünk Buddha útjára. Azt szeretném tudni, miért csak a zazen módszerét javasolja nekünk? 
Dógen mester válasza: Azért, mert a zazen a jó kapu, a főbejárat. 

2. kérdés: Miért a zazen a főbejárat? 
Válasz: Indiában és Kínában minden mester azt tanította, hogy a zazen a főkapu. Ezen kívül ezek a nagy mesterek a zazen révén ismerték meg az igazi dharmát, és érték el a szatorit. Ezért mondom nektek, hogy ez az igazi kapu. 

3. kérdés: Nagyon nehéz számunkra, akik középszerűek vagyunk, hogy átadjuk a Buddha tanítását, és megszerezzük azt a tapasztalatot a szatoriról, amit a nagy mesterek. A szútrák recitálása és a Buddhához való imádkozás nem vezethet el minket oda? Hogyan találhatjuk meg, ha csak zazent gyakorolunk? 
Válasz: A nagy mesterek, akiket tisztelnünk kell, azt az igazságot tapasztalták meg, amely lehetővé teszi, hogy megtaláljuk az igazi belső békét.
A ti tudatotokban a zazen azt jelenti, hogy csak ülünk és nem csinálunk semmit. De ez csak egy olyan ember tudati hozzáállása, aki csak kritizálni akarja a mahájána buddhizumust.
A tudatotok kétsége értelmetlen, olyan, mint azt mondani, hogy egy víz nélküli óceánon hajózunk.
Sok Buddha elérte már a belső szabadság világát, és nyugodtan változtatják helyüket ebben a világban. Mégis ugyanúgy folytatják a zazen gyakorlását.
Így magának a zazennek határtalan hatása van. Ha abbahagyjuk a gyakorlást, nem mozoghatunk többé szabadon a belső szabadság világában.
Sajnálatos, hogy feltehettetek egy ilyen kérdést. A bölcsesség szeme még nem nyílt meg bennetek, és tudatotok a részegség állapotában van.
Nehéz elképzelni Buddha mentális állapotát, főleg, ha nem hiszünk benne.
Sajnálatos, hogy néhányan azt gondolják, hogy a buddhizmusnak nem lehet másképp hatása, csak az ajkak mozgatásával, szútrarecitálás közben. Ez ahhoz hasonó tévedés, mint amikor valaki azt gondolja, hogy elég templomokat vagy pagodákat építeni ahhoz, hogy a buddhizmus jótéteményei megjelenjenek. Távolállnak az igazi buddhizmustól!
A zazennek kell minden középpontjában állnia, és a szútrák recitálásának és a Buddhához való imádkozásnak csak kísérnie kell a zazent.
A templomok és az épületek csak akkor találják meg igazi jelentésüket, amikor zazent gyakorolnak bennük. Megbocsáthatatlan lenne, ha a megbecsülésért vagy a haszonért építenék őket, vagy egyszerűen azért, hogy ott éljenek.
Biztosan el tudjátok érni a szatorit, ha helyesen követitek Buddha tanításait, és különösen, ha jól megértitek a következő dolgokat: léteznek olyan módszerek, amelyek gyakorlásával azonnal el lehet érni a szatorit, és mások, melyek révén fokozatosan lehet elérni. Következésképpen a meditáció közben mély gondolatokba vagy eszmefuttatásokba merülni, megpróbálva azokat a szatori állapotához hasonlítani, csak bonyolítja a tudatot.
Tízmilliószor butább dolog, ha megpróbáljuk a buddhizmus igazságát egyszerűen az ajkak mozgatásával megtalálni. Ugyanolyan buta dolog, mint Észak felé evezni azért, hogy Dél felé irányítsunk egy csónakot, vagy megpróbálni beleerőltetni egy szögletes botot egy kerek lyukba.
Azok az emberek, akik csak olvasnak, és nem gyakorolnak zazent, olyanok, mint az orvos, aki megállapítja a diagnózist, de elfelejti meggyógyítani a beteget. Semmilyen hatása nincsen.
Aki reggeltől estig szútrákat recitál,  hasonló a békákhoz, akik napkeltétől napnyugtáig brekegnek a mezőn. Nincs különbség, a hatékonyság mindkét esetben nulla.
Azok az emberek, akik tönkremennek a dicsőség keresésében vagy a nyereség hajhászásában, olyan cselekvési folyamatba kerültek, amelynek semmi köze a buddhizmus lényegéhez. Felettébb sajnálatos, hogy csak a szútrarecitálással és a Buddhához szóló imákkal kereskednek. Egyedüli vágyuk az, hogy hasznot húzzanak a buddhizmusból. Mindig sok példa volt erre a típusra, és szomorúan állapítom meg, hogy még napjainkban is sokan vannak.
Mindent meg kell tenni a buddhizmusért és a zazenért. De nem szabad, hogy zazenetek csak önmagatokért legyen. A többiekért kell lennie, különben nincs értelme.
Addig nem volt probléma, amíg a buddhizmus lényegét, a buddhista dharmát nagy mesterektől engedelmes tanítványoknak adták át. Így adhatták tovább a dharma tanítását szerte a világban, és így terjedhetett el. Veszélyes a buddhizmust a könyveken és az elvi tanulmányokon keresztül értelmezni, és azt tanítani, amiről azt hisszük, hogy megértettük, mintha az lenne az igazi buddhizmus.
A szerzetesek és a művelt buddhisták nem érthetik meg az igazi buddhizmust könyveken keresztül, még akkor sem, ha évtizedekig tanulmányozzák azokat.
Így, már mondtam, de továbbra is hangsúlyozom, hogy helyesen kell gyakorolnotok a zent, hiteles mesterekkel, akik hivatalosan megkapták az igazi buddhizmust és az igazi zent az átadás (Sihó) révén hagyományos szertartás keretében, amelyre éjfélkor kerül sor a mester és egyetlen tanítványa között.

4. kérdés: Sok iskola és irányzat van, úgymint a tendai, a kegon és a singon, amelyekben (és ez főleg a singonra igaz) a mester és tanítvány közötti kapcsolat különösen szigorú, úgy, mint a zenben, és amelyek titkos módszereket őriztek meg napjainkig számos nemzedék óta. Miért javasolja nekünk a zazent mindenek felett?
Válasz: Az igazi buddhizmus nem filozófiai iskola, amelyben azon vitatkozunk, hogy a dharmája mély-e vagy sem, vagy hogy a teóriája jó-e vagy rossz. Fontosabb arról megbizonyosodni, hogy a gyakorlásunk módja helyes-e vagy helytelen, és hogy erre a gyakorlásra koncentráljunk.
A kegon és tendai iskola hajlamos a teoretikus tanulmányokra és a buddhizmus szűntelen elemzésére fektetni a hangsúlyt. Például azért, hogy megtalálják az igazság holdját, leggyakrabban inkább az ujjat tanulmányozzák, amely a holdra mutat, és elfeljtik magát holdat.
A singon iskola tanítása olyan, mint a hold tükörképe a vizen, vagy mint a kép a tükörben. Nem szabad hagynunk, hogy elkápráztasson minket ez a tanítás, szavainak ügyessége, pompája és nagyszerűsége által.
Valójában a következő dolgot kell tudni: hinni kell a dharmában, a holdban, melyet Buddha ujja mutatott meg nekünk, — magában az igazságban. Közvetlenül kell megnéznünk a holdat, közvetítő nélkül, gyakorolni a zazent itt és most, a jelen pillanatban.
Így a gyakorló eléri a legmagasabb szatorit, a végső bölcsességet.
A mi célunk nem az igazság keresésére való módszer, hanem a gyakorlás, hogy a lehető leggyorsabban elérjük az igazságot. Ehhez egy igazi mestert kell választani, aki az igazi avatás (sihó) és a hagyományos átadás során kapta meg az igazi buddhizmust és az igazi zent.
Tévedés lenne, ha a mester megválasztásában azok a művelt emberek befolyásolnának minket, akik a szanszkrít és a kínai nyelv szakértői. Ők csak jó fordítók. Ez ugyanolyan veszélyes, mint amikor vak vezet világtalant.
Azok a emberek, akik megkapták a Buddha helyes tanítását, megőrizték a zent, tisztelve a mestereket és abszolút hittel bízva azokban a mesterekben, akik birtokában voltak a saját mestereiktől kapott igazolásoknak: kacumjaku, a mester és a tanítvány összekevert vérével írott igazolás arról, hogy a tanítvány a mester utóda; a hanyományos szertartás (sihó) során, melyen mester és a tanítvány egyedül vesz részt éjfélkor, a mester átadja a tanítványnak a titkos tanításokat és az igazolást.
Kínában a jin jang és Lao-ce iskolája áttért a zazenre, és Japánban a sintó iskola tanítványai a zen iskolájában csoportosultak. Mivel a zen túl van szektákon és vallásokon, bárkinek lehetővé teszi, hogy megtalálja a békét, a belső szabadságot, és hogy harmóniába kerüljön az univerzummal.
A zen az a szellemi táplálék, mely révén az emberi lény megtalálhatja a legmagasabb boldogságot. Más vallásokban nincs megfelelője.
Az igazi buddhizmusnak meg kell óvnia az embereket a nyugtalanságtól, a türelmetlenségtől, az idegességtől és a reménytelenségtől. Lehetővé teszi, hogy csökkentsük a tudat illuzióit és belső forradalmat hoz. Lehetővé teszi, hogy megérintsük az örök életet, amelyről eddig nem tudtunk, valós látványt adva arról.
A buddhizmus nem tízezer fenyegető alakkal ránk támadó bonyolult tanulmány. Hiábavaló a buddhizmus szakértőjének lenni. Épp ellenkezőleg, az ismeretek mindent összekuszálnak, és nem teszik lehetővé az igazság megragadását. A kuszunnyata) filozófiáját például sokféleképpen meg lehet közelíteni, de azt kockáztatjuk, hogy egész életünkben ezzel fogunk foglalkozni, azt gondolva, hogy ez segít elmélyíteni ismereteinket a buddhizmusról. (
Akkor érhetjük el a szatorit, amikor minden ismeretet feladunk, és csak zazent gyakorolunk.
A nyugtalanság, a reménytelenség és az idegesség eltűnik, és a teljes belső szabadság állapotába kerülünk. Ez egy átalakulás.
Nem különleges tudatállapot, egyszerűen visszatérés az eredendő állapothoz, melyben a tudat nem ragaszkodik semmihez. El kell kerülnünk a teoretikus vitákat a buddhizmus professzoraival.
 
5. kérdés: A buddhista tanulmányok magukban foglalják a kai-dzsó-et (melyeknek az egyik része a dzsó, a koncentráció) és a hat páramitát (amelynek egyik része a zen-dzsó). Ez minden buddhista gyakorlásának kiindulópontja. Így a zazen már benne fogltatik ezekben a tanulmányokban, mert a dzsó, a zen-dzsó és a zazen ugyanaz. Miért mondja ön azt, hogy Buddha igazi dharmája csak a zazenben foglaltatik benne és összpontosul?
Válasz: Rendben, válaszolok a kérdésre. Gondolom, ezt a kérdést azért tette fel, mert Buddha legmagasabb dharmáját ma úgy hívják, „zen iskola”.
A „zen iskola” kifejezés nem Indiából, hanem Kínából ered (Indiában használták a dhjána szót, de iskoláról nem beszéltek.)
A kínaiak úgy hívták Bódhidharmát: „a bráhman, aki zazent gyakorol”, mert Bódhidharma kilenc évig ült a fallal szemben egy barlangban, és a kínaiak nem tudták, hogy ez az igazi buddhizmus.
Akkortól fogva minden igazi mester folytatta a zazen gyakorlását. A mindennapi emberek nem tudták, hogy igazi buddhizmusról van szó, és elnevezték őket „zazen iskolának”. Később a za elmaradt, és a kifejezés lerövidült „zen iskolára”.
A kai-dzsó-e, vagy a páramiták tanulmányozásában a zazennek más a jelentése, mint a dzsóé vagy a zen-dzsóé, lévén, hogy a zazen Buddha életének a lényege, Buddha tanításának a lényege. A zazen a legmagasabb dolog, és efelől nincs kétség.
Buddha csak Mahákásjapának tanította meg a nagy dharmát. Az a tény, hogy ez az átadás szertatásosan megtörtént, történelmileg világosan bizonyított. Efelől semmi kétség.
Lehetetlen a zazent összehasonlítani a dzsóval vagy a zen-dzsóval, amelyek olyan teológiai tanulmányok, melyeket Buddha halála után alkottak meg. Amint össze akarjuk hasonlítani a buddhizmust, egyre komplikáltabbá válik és kétségeket ébresztve bennük eltéríti az embereket a jó útról. Egyáltalán nem szabad figyelembe venni azokat a tudatlanokat, akik valami máshoz hasonlítják a zent.
 
6. kérdés: Ön azt mondja, hogy a zazen a lényeg a szerzetes életében. El lehet-e érni a szatorit más módszerekkel?
Válasz: Természetesen vannak különböző módszerek a szatori elérésére. De majdnem minden nagy mester kijelentette, hogy a zazen az egyetlen dharma és a legfőbb módszer a szatori és a belső szabadság elérésére. A zazen révén a szerzetesek élete szabadabb és nyugodtabb. Ezt bizonyítja az a jól megalapozott tény, hogy minden nagy szerzetes zazent gyakorolt.

7. kérdés: A zazen gyakorlása hatékony azok számára, akik nem értették meg a buddhizmust. Mindig szükség van a zazenre?
Válasz: Egy idiótának nem szabad elmesélni egy álmot, mert félő, hogy össze fogja téveszteni a valósággal. Nem szabad hagyni, hogy egy evezős csónakot egy favágó irányítson, aki egész életét a hegyekben töltötte. Az eredmény rettenetes lenne.
Az ön kérdésére válaszolni olyan, mint elmesélni egy idiótának egy álmot vagy egy favágóra bízni az evezést, de mégis meg fogom próbálni.
Úgy tekinteni a zazenre és a szatorira, mint két külön dologra a buddhizmus eretnek tanainak (tirutika) nézőpontja.
Az igazi buddhizmus koncepciójában a zazen gyakorlása és a szatori egyet alkot. Nincs szatori, ha nincs gyakorlás. A szatori maga a gyakorlás.
Így a zazen, amit én gyakorolok, gyakorlás a „szatorin”. A kezdők gyakorlása szintén az egész szatori.[6]
Ezért amikor a tanítványainkat tanítjuk, kizárólag a gyakorlásra kell koncentrálni, és semmiféle vágyat nem szabad bennük ébreszteni a szatori elérésére.
Így soha nem szabad abbahagyni a zazen gyakorlását, mivel ha abbahagyjuk, többé nem találjuk a szatorit.
Ha a zazent a szatorin gyakorljuk, nem lehet korlátozni időben, nem lehet sem eleje, sem vége. Lehetetlen megérteni, hogy mikor kezdődik és mikor van vége.
Sákjámuni Buddha és Mahákásjapa, mindketten egyre mélyebb belső szabadságot találtak a zazen gyakorlásában a szatori elérése után.
Enó mester (a hatodik a sorban) és sok más mester, akik megértették az igazi buddhizmust, ugyanígy tettek.
Így a gyakorlást és a szatorit nem lehet különválasztani. A szatori elmélyül a zazen gyakorlása révén és nem marad meg gyakorlás nélkül. Ha folytatjuk a zazent, akkor közvetlenül elérhetjük az igazi lényeget, az igazi buddhatermészetet.
Számos nagy mester nagy gondot és fáradtságot fordított arra, hogy elérje a buddhatermészetet és rendszeresen és komolyan folytatta a zazent. Aztán megtaníthatták és a közeli tanítványokon keresztül továbbhatták. Gyakorlás közben el kell felejtenünk a szatorit és mindent fel kell adnunk. Ha a zazenre koncentrálunk, automatikusan megtaláljuk a szatorit. Ha azonban tudatában vagytok annak, hogy szatoritok van, az nem az igazi szatori. A szatorinak nem szabad külső dolognak lennie, nem szabad, hogy a többiek érezzék rajtatok „a szatori illatát”.
Ha távol tudjuk tartani magunktól a szatori „illatát”, akkor zazenünk és életünk friss és nyitott marad, és így miénk lesz az igazi belső élet.[7]
Amikor Kínában voltam, ellátogattam zen templomokba. A templomokban négy-ötszáz szerzetes volt, néha ezer-kétezer is, aki ott lakott és zazent gyakorolt. Amikor megkérdeztem, mi a buddhizmus titka, mind egyöntetűen azt felelték: „A szatori és a gyakorlás egy és ugyanaz.”[8]
Az is bebizonyosodott, hogy a szatori és a gyakorlás egysége nemcsak a szótó zenre jellemző, hanem Kínában a rinzai zenre is.
Ilyen körülmények között nincsen különbség az emberek között, akik az utat keresik. Nem jó dolog megkülönböztetni a kezdőket azoktól, akik régóta keresik az utat. Nincs különbség a közönséges emberek és a magasabb társadalmi osztályba tartozók között sem.
Minden embernek ugyanúgy kell ülnie zazenben, nincs különbség.
Azok zazenje, akik régóta gyakorolnak, nem feltétlenül jobb, mint a kezdőké. Arra sincs semmilyen ok, hogy azt mondjuk, azok zazenje, akik régóta tanulmányozzák a buddhizmust, jobb, mint azoké, akik semmit sem tudnak róla.
Fontos úgy gyakorolni a zazent, hogy higgyetek és bízzatok a mesterben, aki ismeri az igazi dharmát, és akitől avatást kaptatok.
Veszélyes az a meggyőződés, hogy egyedül is lehet zazent gyakorolni, mert már elértük a szatorit, mert ez különbségtétel lenne a szatori és a gyakorlás között.
Csak akkor fejlődhetünk, ha bízunk a mesterben és tiszteljük, és elmélyítjük a tanítását.
 
8. kérdés: A múlt nagy mesterei, akik elmentek Kínába, aztán elterjesztették a buddhizmust Japánban, úgy adták azt át, mint egy tanulmány témáját, és félretették a zazent. Miért?
Válasz: A múlt mesterei azért nem adták át az igazi zent, mert nem jött még el a megfelelő pillanat.

9. kérdés: Ha ez így van, vajon megtalálták-e az igazi zent Kínában, és vajon jól megértették-e?
Válasz: Ha megtalálták volna, biztosan meg is értették volna.
 
10. kérdés: A tudat halhatatlanságának kérdése. Valaki azt mondta: „Nem szabad azon bánkódni, hogy mi az élet és a halál. Létezik egy nagyon jó és könnyű módszer arra, hogy megóvjuk magunkat a halálfélelemtől. Ez az a hiedelem, hogy létezik magunkban egy halhatatlan, örök és rendíthetetlen tudat.”
E nézőpont szerint a fizikai testnek el kell tűnnie, de a mozdíthatatlan, halhatatlan tudat sosem tűnik el. Ha jól megértjük, hogy a halhatatlan tudat a testben létezik, megértjük, hogy a test ideiglenes forma, és nem gondolunk arra, hogy máshol megszülethetünk majd a halál után, mivel a tudatot a lényünk velelszületett lényegének tekintjük. Így a tudat halhatatlanná válik.
A múlt, a jelen, a jövő, minden mozdíthatatlan. A megértésnek ezt a módját tekinthetjük a szatori megközelítésének, amikor megszabadultunk az élettől és a haláltól. Aki megértette ezt az elméletet, sohasem fog félni a haláltól, és teste eltűnésekor lelke belép a spirituális világba.
Amikor lelke belép a spirituális világba, rendelkezni fog az igazi buddha erényével, amelyet a többi buddha már régen megszerzett.
Feltéve, hogy ezt jól megértettétek, még mindig nem vagytok hasonlók a buddhákhoz, mert a testetek még a karmátok befolyása alatt állt, amely már születésetek előtt is létezett.
Akik ezt nem tudják, nem tudják megvédeni magukat a halálfélelemtől.
Mindenekelőtt tehát, nagyon gyorsan meg kell tanulnotok, hogy az örökkévaló tudat mindig a testetekben létezik.
Nagyon nehéz a halálfélelem problémáját vagy magának az életnek a problémáját megoldani, még akkor is, ha egész életünket rászánjuk, és egyebet sem csinálunk, csak zazent gyakorolunk.
Azt gondolom, hogy ez a vélemény valóban összhangban van a buddhák igazságával. Mit gondol erről?
Válasz: Az ön véleménye teljesen eltér az igazi buddhizmus tanításától, eretnek. Szenika eretnekség néven ismerik. E szerint az eretnek nézet szerint testünkben létezik egy spirituális bölcsesség, amely kifinomultan megítéli a mindennapi élet összes jelenségét. Általa éljük meg a fájdalmat és az izgatottságot, és ismerjük meg az örömöt vagy a kínt. Így minden a spirituális bölcsesség erejétől függ. Amikor a test meghal, a tudat máshol testesül meg, így örökké létezik. Ez a Szenika eretnekség nézete. Ha ön azt mondja, hogy ez az eretnek vélemény az igazi buddhizmus, ön még butább, mint az, aki aranynak nézi a kavicsokat. Semmi nem lehet ennél idiótább. Sok idióta emberrel találkoztam már, de ön mindet felülmúlja széltében és hosszában. Ecsu mester erőteljesen óvott ettől a téves véleménytől a tudat halhatatlanságát illetően. Ha ön azonosítja ezt a téves nézetet a dharmával, ami a buddhák titka, és azt gondolja, hogy ily módon megmenekülhet a halálfélelemtől, a gondolatai botorak. Figyeljen oda, hiszen ha hallgat erre, a buddhizmus téves megértéséhez fog vezetni benneteket.
Sajnálom önt, hogy föltette ezt a kérdést, ezért megmentem önt ettől a téves nézettől, úgy, hogy nem fog tudni ellenállni. Keleten általánosan elfogadott nézet az, hogy test és tudat a kezdetektől fogva egy, hogy a lényeg és a forma nem két dolog. Senki sem helyezkedik szembe ezzel a gondolattal.
Ha arra a nézőpontra helyezkedünk, miszerint minden dolog létezik az univerzumban, nem tudjuk megkülönböztetni a testet a tudattól.
Ha arra a nézőpontra helyezkedünk, hogy az egész univerzum ku (szunnyata), és mu (semmi), akkor minden létező ku és. mu
Nem különböztetjük meg a lényeget a jelenségektől: az dualizmus lenne. Miért mondja ön, hogy a test halandó, és egyedül a tudat halhtatlan? Ez nem értelmes dolog.
Ráadásul azt is meg kell érteni, hogy az élet és a halál a nirvána. Nincs más nirvána, mint az élet és a halál. Némelyek azt gondolhatnák, hogy a tudat elhagyja a testet a halál pillanatában, és hogy csak a tudat halhatatlan.
Az ilyen fajta emberek soha nem tudják megérteni a Buddha bölcsességét, ami pedig az élet és a halál sok problémájára vonatkozik. Ezt a tévedést szüntelenül el fogják követni, és így ez egyre erősebbé válik, és végül lehetetlenné teszi számukra a lét e teóriájának megértését. Ez teljesen buta dolog, és mélyen sajnálatos. 
Ez attól a buddhizmusban általánosan elfogadott véleménytől függ, miszerint test és tudat egy, és nincsenek különválasztva. 
 Akkor hát miért létezne a tudat függetlenül a testtől elválasztva, amikor az meghal?
 A buddhizmus ellentmondásba keveredne önmagával, ha azt mondaná, hogy test és tudat egy, amíg a test él, de különválik, miután a test meghal.   
Ez a buddhizmus számára olyan hibaként tekinthető, mely egyet jelenthet magával a buddhizmus feladásával, vagy mintha azt gondolnánk, hogy ezáltal el tudunk menekülni a halál elől. Ettől mindenképpen tartózkodni kell.
Önnek jól meg kell értenie a következő dolgot: a buddhizmusban folytatott tanulmányok alapján az unuverzumot két részre lehet osztani:
-         abszolútra (ku, üresség)
-         relatívra, „a jelenségek, a tudatosság és az érzékek világára”.
A relatívban a jelenségek nagyon fontosak, de a szatori abszolút, és a szatoriban a jelenségek és a lényeg nem különbözőek.
A nirvána, a szatori magában foglal minden jelenséget (még a kétségeket, a hibákat, a tévedéseket, az illúziókat is).
A buddhizmusban és a nirvánában minden a tudattól függ, az univerzumban minden annak a tükröződése, és minden benne foglaltatik.
A dharma igazi átadása kijelenti, hogy a Buddha dharmájában az egy-tudat minden formát magában foglal, hogy egyáltalán nem lehet különböző aspektusokra osztani, úgy mint test és tudat, élet és halál, illúzió és szatori. Minden jelenség, a végtelen formájú létezés csak ez a tudat. Semmi sem reked kívül. Ilyen a Buddha tudata.
Ha nincs semmilyen ellenvetésetek az előzőekkel kapcsolatban, buddhista a tudatotok és helyes a látásmódotok.
Teljességgel hamis elválasztani a nirvána aspektusát az életétől és a halálétől. Ha megértjük ezt, a Buddha igazi gyermekei vagyunk. Ne hagyjuk, hogy megérintse fülünket a bolondok nyelve, akik az előbb említett hamis nézőpontokat hírdetik.
 
11. kérdés: Kötelező-e az intenzíven zazent gyakorlók számára, hogy szigorúan betartsák az előírásokat, a kaiokat? 
Válasz:Ez a zazen gyakorlóinak szabályzata és a buddhizmusban is szokás követni ezeket az előírásokat.
Nagyon fontos azoknak, aki még nincsenek felavatva, és azoknak is, akik nem próbálták meg azonnal, hogy a lehető legszigorúbban kövessék őket anélkül, hogy az elmúlt körülményekkel foglalkoznának. De jól kell tudni, hogy a zenben a kaiok lényege az, hogy megértsük Buddha igazi természetét, mivel a zazen gyakorlása a legmagasabb rendű kai. Azok a buddhisták, akik nem gyakorolnak zazent, nem igazi buddhisták.
A zen kaiokat elmagyarázom egy másik szövegben, az Eihei-singiben .

12. kérdés: Azok számára, akik intenzíven zazent gyakorolnak, mégis lehetséges-e egy kicsikét, hogy más iskolák tanításait kövessék, mint a singon vagy a tendai, vagy nem megengedett ? 
Válasz: Mikor Kínában voltam, az ott hallott tanítások közül egyikben sem hallottam olyan mesterről, aki a zazent más formákkal együtt gyakorolta volna, és ez így volt a legrégebbi időktől kezdve egészen mostanáig, bármilyen országban.
Valójában jól kell látni - ahogy Unmon mester említette - hogy nem tudjátok megtalálni az igazi bölcsességet, ha nem koncentráltok egyetlen dologra.
Ha mindenfélét kipróbálunk anélkül, hogy bármit is befejeznénk, úgy fogjuk végezni az életünket, hogy semmire sem jutunk. Ilyen körülmények között mire jó, hogy megszülettünk?

13. kérdés: Mindenki gyakorolhatja a zazent? 
Válasz: A buddhizmusban senkit sem szabad neme vagy személyisége, világi vagy szerzetesi mivolta alapján  megkülönböztetni.
Teljesen téves dolog nem vagy társadalmi osztály szerint megkülönböztetést tenni. A buddhizmusban minden lény abszolút egyenlő.

14. kérdés: Egy szerzetest semmi sem akadályoz a zazen gyakorlásában, mivel a világtól elvonultan él, messze a mindennapi élettől, de egy közönséges embernek, akit folyton elvonnak a mindennapi tennivalói, nagyon nehéz a zazenre koncentrálnia. Mit gondol ön erről a problémáról? 
Válasz: Buddha és az őt követő nagy mesterek azért tanították az utat, hogy megmentsék az egész emberiséget, nem egy sajátos embercsoport üdvözüléséért. Ezt igen gyakran meg lehet állapítani.
Kínában Dai és Dzsun császárok, bár nagyon elfoglalták őket az államügyek, zazent gyakoroltak, amikor volt idejük, és megértették az alapelveket, és a buddhizmus titkát.
Egy másik példa Ri és Bó, akik miniszterelnökök voltak. Nagyon lekötötte őket a munkájuk, de szabadidejükben zazent gyakoroltak és elérték a buddhizmus titkát.
Röviden, minden a mi akaratunktól függ, hogy milyen erős bennünk a vágy, hogy zazent gyakoroljunk. A társadalmi helyzet nem sokat számít, még ha az egyik szerzetes is, a másikat pedig nagyon leköti a munkája.
Aki megértette, hogy mi az élet nagy problémája, annak van elég ereje, hogy zazent gyakoroljon. Amikor a megggyőződés méginkább megerősíti, bármikor és bárhol tud zazent gyakorolni, minden tevékenysége ellenére.
Meg kell értenetek, hogy a mindennapi élet tevékenységei nem zavarják a buddhizmust, még akkor sem, ha azt gondoljátok, hogy nincs buddhizmus a világban, vagy nem értitek, hogy a mindennapi tevékenység benne foglaltatik a buddhizmusban.
Kínában régen élt egy Hjó-só-kó nevű ember, magas beosztású elöljáró volt, és mélyen ismerte a buddhizmust. Ő írta a következő verset:
Ha a hivatalos ügyek engedik, szívesen ülök zazent.
Ritkán aludtam oldalammal ágyat érintve.
Bár most miniszterelnökké tettek,
Mégis hosszú gyakorlásom híre átszelte a négy tengert. 
Ez egy olyan példa, amely világosan mutatja, hogy igenis meg lehet találni a szatorit, még ha elfoglaltak vagyunk is. Nézzetek magatokba erre a példára gondolva. Vannak szerzetesek, akik elfelejtették a zazent, nem a zazen által híresek, hanem mellékes tevékenységük révén, például tanárok vagy filozófusok. Mikor szerzetessé válunk, a zazen révén kell híressé válnunk. Kínában a mindenkori császárok, a miniszterek, a férfiak és nők, mindannyian komolyan és teljes szívvel gyakorolták a zazent. A katonák és civilek szintén állhatatosan gyakorlták a zazent. Végül mindazok, akik zazent gyakoroltak, nagyszerű spirituális győztesekké váltak, és nem hagyták abba a bódhiszattva útján való járást.
Mindezek a példák meg kell, hogy értessék velünk, hogy a midennapi tevékenységek egyáltalán nem jelentenek akadályt a gyakorlásban.
Mikor a zazen, ami a buddhizmus lényege, elterjed egy országban, akkor a buddhák és az istenek védik azt az országot, és mindenki nyugodtan és békében él. Amikor egy ország békében és nyugalomban él, a buddhista tanítások nagy ereje egyre jobban elterjed, s így képes megmenteni az összes emberi lényt.
Sákjámuni Buddha életében minden ember,  még a rosszak is, végül követték az ő tanítását és a zazen hatásának köszönhetően jó emberekké váltak, és ugyanazt a szatorit érték el, mint Buddha. Aztán a nemzedékek során a nagy mesterek tanítványai között halászokat és vadászokat is találni, akik elérték a szatorit. Akik képzettebbek, azoknak tehát még gyorsabban meg kellene ezt érteniük. A legfontosabb, hogy ne a hamis buddhizmusra támaszkodjunk, és hogy igazi mestertől kapjunk tanítást zazen közben.

15. kérdés: Buddha idejében, mikor virágzott a spirituális civilizáció, el lehetett érni a szatorit a zazen által. De lehetséges-e ugyanez ebben a kaotikus időszakban is, amelyben élünk, és amelyben az életkörülmények ennyire nehezek? 
Válasz: A buddhizmus bizonyos tanításai három időszakot különböztetnek meg:
1. Sákjámuni halálától a mi időszámításunk szerinti 500-ig volt zazen-tanítás és filozófia, és az emberek elérhették a szatorit.
2. 500. és 1000. között volt gyakorlás és filozófia, de már nem volt  szatori.
3. 1000- től 10 000-ig[9] csak filozófia van, és már nincs se gyakorlás, se szatori.
Ez a beosztás azt mutatja, hogy fokozatosan eltűnik a filozófia és a gyakorlás, így a szatori is el fog tűnni. Ez bizonyos buddhista iskolák álláspontja.
A zenben azonban, amelyet Buddha óta közvetlenül adnak tovább, minden emberi lénynek Buddhához hasonló a tudata.
Hogy az egyik vagy másik ember eléri-e a felébredést, az csak tőle függ, a többieknek nem kell vele foglalkozniuk. Ez olyan, mintha mindenki tudná, milyen hideg a víz, és nemcsak akkor tudná meg, amikor először beledugja az ujját.
Nem szabad keresni a szatori elérését.

16. kérdés: Valaki azt mondta: „A buddhizmusban mindannyiunk tudata maga Buddha”.
Így, még ha nem is recitálják a szútrákat, és nem is gyakorolják a zazent, mivel a Buddha mindenki tudatában létezik, a szatori is létezik benne. Nem szükséges más mesterektől utasításokat kapni, erőfeszítéseket tenni a zazen gyakorlásával, amitől megfájdulna a lábunk.  
Válasz: Ez teljesen botor kérdés. Annyira meglep, hogy ilyen kérdést tesznek fel nekem, hogy nem is tudok rá mit felelni. Tényleg ez a legbutább kérdés, amit eddig feltettek nekem.
Ha az ön véleménye helytálló lenne, miért kellene tanítani a zent, hiszen senki sem akarná gyakorolni. De figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a múltban sokan próbálták megtalálni az igazi mestert, és komolyan gyakorolták a zazent.
Tudnia kell, hogy nem szabad a világról individualista képet alkotnunk, vagyis olyan koncepciót, amely abból áll, hogy megkülönböztetjük magunkat a többiektől.
Figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy minden ember létezése egységben kapcsolódik a többiekéhez.
Ha Sákjamuni igazi Buddhának tekintette volna magát, ha azt gondolta volna, hogy elérheti a szatorit,  nehéz lett volna zazent gyakorolnia. Erre a kérdésre egy régi mester szavaival válaszolok. Hógen mester egyik tanítványát Szokkó Kanninnak hívták. Hógen mester feltett neki egy kérdést:
— Mióta gyakorol ön itt?
Szokkó így felelt:
— Három éve.
 A mester ekkor azt mondta:
— Gondolom, azért jött ide, hogy megoldja a nagy ügyet, az élet legnagyobb rejtélyét. Miért nem kérdezett még meg engem a leglényegesebb probléma felől?
Szokkó igy felelt:
— Mester, nem akarok hazudni. Mielőtt ide jöttem volna, Szeihó mester tanítványa voltam és már megértettem a buddhizmus igazi lényegét, vagyis a belső szabadságot.
Erre a mester azt mondta:
— Nagyon jó. Milyen szavakkal tudná kifejezni a buddhizmus titkát?
Szokkó így válaszolt:
— Amikor megkérdeztem Szeihó mestert, hogy mi az igazi ego, így felelt: „A tűz gyermeke a tűzhöz jön. Bjó dzsó dó dzsin.”
Hógen megjegyezte:
— Ezek szép szavak, de maga nem igazán értette meg valódi jelentésüket.
Szokkó így felelt:
— A tűz gyermeke a tűzhöz tartozik, tehát a tűz keresi a tüzet. Megértettem, hogy ha meg akarom találni az igazi egómat, az egómmal kell keresnem.
— Hógen mester így szólt:
— Ez az, amitől féltem. Maga semmit sem értett meg. Ha ez lenne a buddhizmus igazi jelentése,  a buddhizmus nem folytatódott volna napjainkig.
Ekkor Szokkó nagyon elkeseredetten felállt, de elmenet gondolkozott, és azt mondta magában: „Hógen mester az ország legnagyobb mestere, és több, mint ötszáz tanítványa van, biztosan le lehet vonni valami tanulságot abból, ha egy ilyen nagy mester azt mondja, hogy tévedek. Újból fel fogom neki tenni a kérdésemet.”
Visszatért a szobába, őszintén bocsánatot kért, beismerte tévedését, és a legnagyobb udvariassággal feltette a következő kérdést:
— Lenne olyan szíves, és megmondaná, hogy mi az igazi egóm?
Hógen mester azt felelte:
— A tűz gyermeke a tűzhöz jön. — vagyis ugyanazt, amit Szeihó mondott neki korábban.
E szavakat hallván Szokkó első alkalommal felébredt.
Azt gondolom, ön most már megérti, mit jelent ez a történet. Ha egyszerűen azt hiszi, hogy az ego buddha, ez nem az igazi buddhizmus. Csak a zazen gyakorlásával tudjuk megtalálni önmagunkban.
Nem szabad azt hinnünk, hogy megértettünk valamit, amikor csak szavakat hallottunk. Az nem igazi megértés.  Mindig meg kell kérdeznünk a mestert, hogy hogyan gyakoroljunk, és koncentrálnunk kell a zazenre. Nem szabad önmagunk relatív ismereténél megmaradnunk, és megelégednünk vele.
Fel kell ébrednünk, teljesen öntudatra kell ébrednünk, megszabadulva a vágyak kötelékeitől a jelenségek állandótlanságának megfigyelése révén.
Akkor tudatára ébredhetünk önmagunknak, ami nem különbözik a Buddha lényegétől. Az igazi lényeg, amely harmóniában van az univerzummal. Ha az ego a legkisebb vágyat is felfedezi magában, nem buddha.
Ezért Buddha óta sok nagy mester valóban megértette az ego illúzióját, és mindhalálig kitartóan gyakorolt. Ez a zazen.
Ha  folytajuk a zazent, egoizmusunk eltűnik, és elérhetjük a Buddha által is megtapasztalt eredendő, természetes állapotot.
 
Kommentár:
Az egónak ezt a formáját kell keresni. Hamis az az idea, hogy már buddhák vagyunk, és nem kell igazi mestert keresnünk.
Mindig szükségetek van igazi mesterre, hogy kijavítsa a hibáitokat, és megmutassa igazi természeteteket.
Szükségetek van egy igazi mesterre, hogy megmutassa a jó irányt, amit követnetek kell, mert ha egyedül gyakorolunk, mindig fennáll a dogmatizmus veszélye.
Közvetlen kapcsolatba kell kerülnünk egy autentikus mesterrel.
Mivel a zazen folytatása és önmagunk, a saját utunk megtalálása a lényeges, a gyakorlás módjára vonatkozó pontos kérdéseket feltéve a mesternek, inkább annak tapasztalata, mint a személyisége számít.
Ne büszkélkedjetek a buddhizmusról szerzett ismereteitekkel, és ne értelmezzétek saját kedvetek szerint, mert ennek elsődleges hatása az lesz, hogy megzavarja gyakorlásotokat. Ha most megszakítjátok a kapcsolatotokat a mesterrel, soha nem fogjátok megérteni a buddhizmus titkát.

17. kérdés: Azt hallottam, hogy régen Kínában egy nagy mester akkor érte el a szatorit, amikor hallotta, hogy egy cserép hozzákoccan egy bambuszhoz.
Egy másik történet szerint egy másik mester a barackvirágok hullása láttán érte el a szatorit.
Azt mondják, hogy Sákjámuni Buddha a hajnalcsillag láttán ébredt fel.
Más példák is vannak, az öt iskola sok mesterét idézik, akik a hatodik pátriárka, Enó tanítását követve egyetlen szó vagy rövid és egyszerű mondat hallatán érték el a szatorit. Ezekben az esetekben, gondolom, nem a zazen gyakorlásával érték el a szatorit. Mit gondol ön erről?
Válasz: Már sok gyengeelméjűvel találkoztam, de maga mindegyiken túltesz széltében és hosszában. Azok, akik külső jelenségek közvetítésével érték el a szatorit, mind hittek a zazenben, és kitartóan gyakorolták. Egy külső jelenség véletlen bekövetkezése révén ébredtek fel. Nem maga a jelenség találtatta meg velük a szatorit, ezt jól meg kell értenie.

18. kérdés: Indiában és Kínában a civilizáció nagyon korán kifejlődött. Ezenkívül ezekben az országokban a nép elég tiszta volt ahhoz, hogy megértse a buddhista tanítást. De Japánban a civilizáció nem virágzott még ki, igen nehéz találkozni az igazi buddhizmussal, mivel még kevéssé terjedt el, és ezt nagyon sajnálatosank tartom.
Nem gondolja, hogy a japán szerzetesek alacsonyabbrendűek, mint az indiai és kínai világiak? A mi országunkban az emberek szűklátókörűek, mert kis szigeteken élnek. Teljes társadalmunkat idióták alkotják, akik mélyen ragaszkodnak az egójukhoz, és a személyes munkájuk eredményéhez. Gondolja, hogy ilyen nemzeti jellegzetességekkel ön azonnal meg tudja értetni ezzel az országgal az igazi buddhizmust?
Válasz: Amit ennek az országnak a jellegzetességeiről említett, teljesen igaz. Az oktatás szintjén Japán szánalmas, következésképpen a japánok tudata torz, bonyolult. Ha megmutatnánk nekik az igazi buddhizmust, az méreggé válna, ellentétesen hatna a kitűzött céllal, pontosan úgy, ahogy a méz is méreggé válhat.
Az emberek könnyen átadják magukat a dicsőségnek és a megbecsülésnek, és hajlamosak elmerülni a vágyaikban. Ez pontosan így van. Eközben az igazi buddhizmust nem lehet a cilvilizáció és a nevelés korlátai közé kényszerített intelligenciával megérteni. Amikor Sákjámuni Buddha élt, a balgák, a tudatlanok, a semmirekellők, a bolondok, sőt még az állatok is elérték a szatorit. Valójában elég volt, hogy Buddha adjon nekik egy játékszert ahhoz, hogy felébredjenek, és amikor a Buddha keszát adott nekik, elérték a szatorit!
Egy öreg, nem túl értelmes szerzetes jó zazent ültt. Egy asszony meglátta, és csupán a látványa révén elérte a szatorit. Nem az intellektus, se nem a könyvek, se nem az ismeretek halmozása révén érte el a szatorit. A szatorit mély hite, és saját tudatállapota révén érte el.
A buddhizmus csak kétezer éve kezdett elterjedni, és nem mindig a legfejlettebb civilizációjú országokban fogadták a legkedvezőbben. A népek fejlettségi szintje, melyek befogadták, nem mindig volt túl magas.
De az igazi buddhizmus akkor terjed el, ha elérkezik a pillanat, annyira rendkívüli az igazi dharma ereje. Tehát mindenki, aki mély hittel gyakorolja a zazent, elérheti a szatorit, bármilyen értelmi szinten álljon is. Tévedés azt hinni, hogy az igazi buddhizmust nem tudják megérteni a kevéssé fejlett országokban. Inkább arra kell odafigyelni, hogy az intelligencia ne akadályozzon a szatori elérésében.
A bölcsesség magva minden lényben eredendően megvan. Fontos felismerni magunkban e mag létét, és hogy szabadon felhasználjuk az életünkben, engedve, hogy megnyíljon a bölcsesség szeme.
 
Most abbahagyom a válaszadást a kérdésekre.
Azért akartam e párbeszédek szövegét betenni ebbe a könyvbe, mert sok ember ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, és nagyon unalmas folyton ugyanazt ismételgetni, vitázni pedig olyan, mintha megpróbálnánk növényeket virágoztatni ott, ahol nem ültettünk semmit.
Zazent kell gyakorolni és feladni a vitákat.
Nem szabad megtorpanni a zazen gyakorlása előtt.
Ezzel a könyvvel, melyet a Kínában szerzett tapasztalataim alapján írtam, a buddhizmus titkait, amelyeket nagy mesteremtől kaptam, rábízom azokra, akik meg akarják érteni az igazi buddhizmust.
Most nem írom le a dódzsó szabályait, és a templom szervezetét, mert nincs rá időm, és mert félő, hogy félreértenék, és a buddhizmus lényege tévesen terjedne el.
Szerencsénk volt, mivel a buddhizmus Kinmei és Jómei mikádó idejében ért el hozzánk Nyugatról.
Sajnos abban az időben, amikor a buddhizmus bonyolulttá vált a dicsőség és a haszonvágy miatt, nem a buddhizmus lényege fejlődött ki. A buddhizmus filozófiaként terjedt el, a gyakorlás pedig nem vált eléggé széleskörűvé.
Szegényen élek, foltozott ruhában, és zazent gyakorlok egy remetelakban, mely nagyon nyugodt helyen épült, fehér kövek és mohával borított sziklák veszik körül.
Ha ilyen körülmények között élek, meg tudom érteni az igazi budhizmust. Világosan látom, hogy a buddhizmus sem tanulmány, sem könyvszagú ismeret, hanem az, amit a zazen gyakorlása által leszűrünk a tudaton keresztül.
Így gyorsan eljutottam a végső elhatározáshoz annak kapcsán, hogy hogyan kell élnem az életemet.
Ez Sákjámuni Buddha közvetlen tanítása, a helyes út, melyet a nagy mesterek hagytak ránk.
Csak egy célom van az életben, hogy zazent gyakoroljak és ugyanezt ajánljam a többieknek is, és végül segítsek az embereknek abban, hogy megtalálják az igazi belső szabadságot.
Már írtam a zazen gyakorlásának módjáról és a mentális hozzáállásról a Karoku időszakban: ez megtalálható a Fukanzazengi szövegében.
Jól megértettem, hogy a császártól kell engedélyt kérni a buddhizmus terjesztésére Japánban.
De a buddhizmus legrégebbre nyúló történetében, minden országban, a király és a miniszterek mindig is tiszteletben tartották és védelmezték a buddhizmust.
A buddhizmus a „meghaladás” világa, olyan család, amelyben mindenki testvér. El kell felejteni a határokat, a fajokat, és mindenféle diszkriminációt, hogy terjesszük az igazság küldetését.
Az igazságnak minden emberi lény számára nyitottnak kell lennie, nem szabad bizonyos helyekre vagy osztályokra korlátozni.
Ezért írtam a Sóbógenzót, mely tartalmazza az abszolút igazságot és a lényeget, a buddhizmus dharmáját, hogy a filozófusok, akik keresik, megtalálják a legfelsőbb igazságot, és azok a lények, akik keresnek, folytassák az utazásukat, „ahogy a felhők járnak az égen, és ahogy a víz folyik a patakban”.[10]
 
 
Írta Sómon Dógen zen szerzetes
A Kangi korszak harmadik évének őszén (1231.-ben)[11]
 
Sóbógenzó, első fejezet, Bendóva
 
Ekkor történt, hogy Hózsó Tokijori sógun (császári helytartó) elment Dógen mesterért; a tiszteletére nagy templomot építtetett Kamakurában (ami mind a mai napig a rinzai iskola fő szentélye).
Dógen ezt visszautasította; csak néhány verset írt Tokijorinak, aki, mikor elolvasta őket, elérte a szatorit. Ezek után szerzetes lett, és egy darabig utazgatott Japán szerte, figyelve a népet és életkörülményeit anélkül, hogy felismerték volna. Később, fővárosába visszatérve a Sógun helyesebb és emberségesebb törvényeket hozott.
Dógen ebben az időben egyedül élt a hegyek között zazent gyakorolva. És úgy elterjedt a híre, hogy szerzetesek, közéleti személyiségek és egyszerű emberek gyűltek köré és követték tanítását.

92. Fejezet

Élet és halál

Ezt a fejezetet sokáig titokban tartották, egyedül az igazi tanítványokat hatalmazták fel arra, hogy lássák, belenézzenek a mester szobájában. Nem túl hosszú fejezet, de nagyon fontos. Azért íródott, hogy leírja a zazen közbeni tudatállapotot.
Meg van mondva, hogy ha a Buddha az életben és a halálban van, nincs élet és halál. Ugyanígy, „ha nincs Buddha az életben és a halálban, akkor nincs több probléma az élet és a halál kapcsán.” Ezek két zen mester, két felébredett, Kasszan és Zsózan szavai, tehát mélyen tanulmányoznunk kell szavaikat, és nem szabad őket könnyedén venni.
Ha el akarjuk hagyni az életet és a halált, mélyen meg kell értenünk a szóban forgó kérdést. Nem megtalálni a Buddhát az életben és a halálban ugyanolyan lehetetlen, mint Észak felé irányítani egy csónakot, mellyel Délnek akarunk menni, vagy látni a sarkcsillagot Dél felé tekintve. Ha így tesztek, elvétitek az utat. Meg kell értenünk, hogy az élet és a halál a nirvána, és hogy nem szabad arra vágynunk, hogy elmeneküljünk a nirvána elől, sem vágyakozni a nirvánára. És ha így teszünk, automatikusan megszűnik a zavaradottságunk ezzel kapcsolatban.
Hiba lenne azt ghondolni, hogy az élet a halálból jön, vagy hogy  a halál az életből jön.
Egy lét rövid ideig tart, de volt, és lesz. Van jövője és van múltja. Ezért mondják a buddhizmusban, hogy az élet nem az élet. És meg van mondva, hogy ami halandó, az volt azelőtt, és lesz azután, hogy a halál nem a halál. Ez azt jelenti, hogy amíg élünk, az életre kell kell koncentrálnunk, és meg kell őriznünk az életet, és mialatt meghalunk, a halált kell szolgálni, és a halálra kell koncentrálni.
Ha élni akarunk, utáljuk a halált és el akarni menekülni előle, az nem való semmire. 
Ez az élet és ez a halál a Buddha igazi élete. Ha utáljuk, és el akarunk menekülni előle, elveszítjük a Buddha igazi életét. Akár ott maradunk, akár elmenekülünk előle, elvesztjük a Buddha igazi életét.
Csak a Buddha igazi életét kell követnünk. Ha nem utáljuk, vagy nem keressük túl közelről a Buddhát, akkor beléphetünk igazi tudatába. De nem szabad a tudatunkkal cselekednünk, nem szabad a szánkkal beszélnünk.
Amikor föladjuk a testet és a tudatot, és mindent elfelejtünk, belépünk a Buddha házába, a Buddha oldalán ülünk: a hatalma révén feladhatjuk az léletet és a halált, és Buddhává válhatunk öntudatlanul, anélkül, hogy személyes tudatosságunkat, vagy akaratunkat kellene használnunk.     
Mindenkinek meg kell étrtenie, hogy nem szabad megmaradnia a saját tudatában.
Ha Buddhává akarunk válni, nagyon könnyű megtalálni az utat: nem tenni rosszat, nem ragaszkodni az élethez és a halálhoz, minden érző lény iránt együttérzőnek lenni, tisztelni a feljebbvalóinkat, és együttérezni az alattunk lévőkkel, nem hagyni, hogy a tízezer dolog megzavarja tudatunkat, nem vágyakozni, nem gondolkodni, sem aggódni.
Így igazi buddhák leszünk.
Buddhát nem kell máshol keresni, csak a Sóbógenzó Sódzsiban (élet és halál).
Sóbógenzó, 92. Fejezet, Sódzsi

V

Sóbógenzó

Hacsi-dainin-gaku

95. Fejezet

A nagy ember nyolc szatorija

Előszó

Ez a fejezet elmagyarázza, kifejti és kommentálja az utolsó szútrát, amelyet Buddha közvetlenül halála előtt mondott el. Ez nagyon fontos szútra. Ez Buddha utolsó beszéde, amelyet a tanítványaival töltött utolsó éjszakán tartott.
Dógen mester is élete utolsó évében, 1253-ban írta ezt a fejezetet tanítványai számára.
A szútra valódi címe Bucu-juikjó Gjó: „Buddha végrendeletének szútrája”. Egy másik címe: „A Nirvána lényegének szútrája.” Ebben a szútrában Buddha így beszél:
 „Kedves tanítványaim! Higgyetek abban, amit mondani fogok, mert ez a szútra igazi tudatomat és igazi életemet — a dharmát — adja nektek halálom után!”
Ha a nagy lény nyolc alapelvét a gyakorlatban alkalmazzátok, és nemzedékről nemzedékre továbbadjátok, Buddha dharmája folytatódik, és nem ér véget.
Életünk tele van veszélyekkel, állandótlan. Olyan, mint egy álom. Egy buborék. Mindentől meg kell válnunk, amit szeretünk. Minden átmeneti. Az én testem is egy buborékhoz hasonló. El fog tűnni, mint minden, ami elvénülésre van ítélve.
Ó, tanítványaim! Értsétek meg, és mélyítsétek el szavaimat. Mindaz, ami ebben a világban született, pusztán forma, eltűnésre van kárhoztatva, megnyugvás nélkül, és nem marad meg.
Számomra közeledik a vég. Ez az utolsó tanításom.”
Dógen mester azt írja, ha Buddha tanítványai nem képesek megérteni e szavakat, vagy figyelmen kívül hagyják őket, akkor nem is igazi tanítványai.
Mert ez a Sóbógenzó lényege. 

Eredeti fordítás

Minden buddha nagy mester. Ezért adták ezt a címet: A nagy mesterek nyolc gyakorlati filozófiai alapelve a felébredés vagy belső szabadság megvalósítására.
E dharma megértése a nirvána eredetének megértése. Mikor mesterünk, Sákjámuni Buddha belépett a nirvánába, életének utolsó éjszakáján, ezek voltak az utolsó szavai.

Sójoku – kevésre vágyakozni

Ez azt jelenti, hogy nem vágyunk arra, amit nem tudunk elérni. Ha túl sok vágyunk van, sokat fogunk szenvedni. Ha vágyaink lecsökkennek, valóban erőssé és bátorrá válunk.
He nincsenek vágyaink, nem igyekszünk hízelegni a többieknek, felhívni magunkra a figyelmüket, megragadni a tudatukat, tiszta és nyugalmas lesz a tudatunk.

Síszoku – elégedettség

Ez azt jelenti, hogy korlátozzuk a vágyainkat arra, amit már elértünk. Ha tudatunkban boldogok vagyunk, mindig gazdagok és békések leszünk, bárhol is legyünk. Vannak olyan emberek, akik a puszta földön alszanak, és boldogok, míg mások kastélyokban vagy pompás házakban laknak, mégis boldogtalanok és meghasonlottak. Vannak gazdag szegények, és szegény gazdagok.

Kommentár

Kifelé aktívnak kell lennünk, de belül le kell csökkentenünk vágyainkat. Általában épp az ellenkezője történik. Önmagunk mélyén vágyakozunk, kifelé pedig kevéssé vagyunk aktívak. Ebből ered az elkeseredettség, a reménytelenség, a nyugtalanság, az elégedetlenség és a szabadság hiánya.

Onri – teljes magány

Ez azt jelenti, elhagyni a zajos utcákat, hogy nyugodt helyeken éljünk.
Nem szabad zajos helyekre járnunk. Ez azt jelenti, hogy tudatunknak  nyugodtnak kell lennie. Ha a világ dzsungelében maradunk, életünk bonyolult és izgatott lesz. Ha túl sok madár száll egy nagy fára, az ágak letörnek és a levelek lehullanak. Ha egy nagy elefánt belemegy a sárba, nem tud kikecmeregni belőle.

Kommentár

Még ha egyedül vagyunk is az erdőben, és mégis ragaszkodunk a világ izgatottságához, az nem az igazi magány. Még ha a dódzsó zajos helyen van is, ott is megismerhetjük az igazi magányt és a valódi belső békét.

Sódzsin – egytlen dolognak szentelni magunkat, koncentrálni

Ez azt jelenti, hogy megteszünk mindent, ami jó, lazítás nélkül, kiélesített és gondos figyelemmel.
Ha egyetlen dologra koncentrálunk, annak szenteljük magunkat, biztos, hogy sikerülni fog. A kis vízcsepp, mely mindig ugyanarra a helyre cseppen, kivájja a legkeményebb követ is. Az állhatatosság és az erőfeszítés szükséges az életben. Nem szabad egyszerre két lóra ülni.

Fumonen – nem tévedni

Ez azt jelenti, hogy egyenes és illúzióktól mentes gondolkodással rendelkezünk.
Azt is jelenti, hogy akaratunk erős. Ha erősek vagyunk, a tévedés nem érheti el tudatunkat. Ha akaratunk gyenge, tudatunk és testünk hagyja magát rossz dolgok és rossz emberek által befolyásolni. Az akarat olyan, mint egy páncél, amely védelmezi a testet a csatában, lehetővé teszi, hogy semmitől se féljünk és senkitől se függjünk.

Dzsó – ami megbékít

Ez azt jelenti, hogy a tudat, hála a zazen gyakorlásának, békés és bonyodalmaktól mentes. Ez testünk és tudatunk mély nyugalma. Ha zazent gyakorolunk, megvalósíthatjuk és elérhetjük az igazi állapotot, amely lehetővé teszi tudatunk legmélyebb nyugalmát. Egy erős gát sok vizet tarthat vissza. Így bölcsességünk végtelenné válhat.

Síe – a bölcsesség

Hallani, elgondolni, gyakorolni és elérni az igazságot.
Ha bölcsek vagyunk, nem aprózzuk fel magunkat hiábavaló kutatásokban. A bölcsesség olyan, mint egy hajó, amely lehetővé teszi, hogy átkeljünk a túlsó partra. Olyan, mint a fény az éj sötétjében. Még egy vak is, ha bölcsességgel bír, mindent láthat, hála megérzéseinek és tudata szemének.

Fukeron – véget vetni a rossz vitáknak

Ez azt jelenti, feladni vagy nem használni a közönséges értelmet, és magunkévá tenni a dharmát. Ha túl sokat vitázunk, tudatunk bonyolulttá válik és kifárad.
Ha nyugodtak és békések akarunk lenni, a tudat békéjére vágyunk, akkor fel kell hagynunk a haszontalan vitákkal.

Ez a hacsi dainin-gaku, a nagy lény nyolc irányelve. Mindegyik nyolc részre oszlik. Megsokszorozódva végtelenné válnak. De a lényeg benne van ebben a nyolc cikkelyben. Ez a nagy lény nyolc gyakorlása, melyet Sákjámuni Buddha adott utolsó beszédében. Ez a mahájána buddhizmus lényege.
Ezt a végrendeletet hagyta február 15-én éjfélkor. Aztán nem beszélt többet, belépett a parinirvánába. Ezek voltak utolsó szavai. „Kedves tanítványaim! Igyekezzetek jól beléhatolni abba, amit tanítottam, és megőrizni. Ó, tanítványaim! Mindaz, ami teremtett, sebezhető. Minden gyorsan összeroppan. A jelenségek állandótlanok, nyugalom nélküliek. Ó, tanítványaim, hagyjatok fel minden vitával. Életem vége közel van. Átadtam nektek minden tanításomat. Ez a végrendeletem.”
Ezt a szútrát tehát Buddha minden tanítványának ismernie kell. Akik nem ismerik, nem igazi tanítványok. Ez Buddha sóbógenzó nirvánájának lényege. Napjainkban kevesen ismerik, és akik nem ismerték meg, nem volt jó a karmájuk. A régi időkben minden buddha minden tanítványa értette és gyakorolta. Napjainkban ezer emberből csak egy érti, és ez nagyon szomorú.
Buddha tanítása azonban terjed, és mi megtanulhatjuk és átültethetjük a gyakorlatba.
Nehéz találkozni az igazi buddhizmussal. Ahogy emberi lénynek születni is nehéz.
Látni Buddhát, hallani Buddha szavait, szerzetessé válni, avatást kapni a legnagyobb boldogság az életben. Azokl akik Buddha ideje előtt haltak meg, nem hallhatták, és nem is tanulhatták meg ezt a szútrát. Most azonban láthatjuk, hallhatjuk és gyakorolhatjuk. Ez jó karmánknak hatalmának köszönhető. Ha megtanuljuk ezt a szútrát, és mélyen átültetjük a gyakorlatba, eljutunk a legmagasabb bölcsességhez, a szatorihoz, és ha meg tudjuk tanítani másoknak, az azt jelenti, hogy hasonlóvá válunk Sákjámuni Buddhához.

Sóbógenzó, 95. Fejezet, Hacsi-dainingaku

Eihei templomában, a Kencsó éra 6. éve 1. hónapjának 6. napján (1253. január 5.)

Megjegyzés: E fejezet utolsó oldalára Edzsó mester, Dógen tanítványa odaírta:
„Szeretett mesterünk Eihei templomában írta ezt a fejezetet. Megkértem tanítványomat, Dzsí-ent, hogy másolja le. Kijavítottam ezt a másolatot a Kencsó éra hetedik évének utolsó napján, 1257-ben.
Mesterem, Dógen halálos ágyán írta ezt az utolsó fejezetet. Száz fejezetetet akart írni, de mivel betegsége egyre súlyosabbá vált, a kilencevnötödiknél abba kellett hagynia. Szomorú, hogy nem készülhetett el mind a száz fejezet. Ha szeretitek és tisztelitek mesterünket, másoljátok le és őrizzétek meg ezt a fejezetet. Ezek Buddha utolsó szavai, és mesterem végrendelete.”

Így írta Edzsó.

[1] Japán címek:

1.fej.: Bussó;, 7. fej.: Ikka-mjódzsu; Mjózsu, 18. Éés 19. Ffej.: Sin- fukatoku;, 38. Ffej.: Mucsu- szecumu,; 44. Ffej.: Kobusin;, 47. Ffej.: Szangai -juisin;Juissin, 48. Ffej.: Szessin -szesso;, 54. Ffej.: Hossó (hasonló a Bussóhoz), 80. Ffej.:Tasincu.

A fejezetnek számait általában a Sóbógenzó régi kiadásainak alapján adjuk megák. Mégis, mivel ez a számozás néha hiányoselégtelen, ezért a modern kiadások sorszámát is kellett használnunk kellett, amit ilyenkor M betűvel jelöltünk.

[2] Dógen mester egy másik nagyon érdekes könyvet is írt erről a témáról, a Gakudoójódzsinsút zsó zsinsút.

[3] Sózsó azt jelenti “a szatorin”.

[4] Manpó az összes létezőt jelképezi.

[5] Surró, “túl a szatorin”.

[6] Ez a kérdés nagyon fontos a filozófiában. A szatori bennünk van, de gyakorlás nélkül nem tudjuk megtalálni. A zazenzazen a szatori, de folytatnunk kell a zazenzazen gyakorlását a szatorin, hogy megértsük a szatorit még mélyebben, vagy másképp mondva „ “miután elértük a szatorit”, jóllehet itt az idő fogalma nehezen érvényesülhet.

[7] Ezért van az, hogy a nagy zen szerzetesek gyakran butának vagy tudatlannak tűntek, rosszul öltözüttek voltak, és úgy éltek, mint a koldusok. Valójában sem buták, sem tudatlanok nem voltak, egyszerűen csak mások voltak, mint a többiek, mivel teljesen feladták társadalmi személyiségüket.

[8] Su-só-icsi-njó; shu: gyakorlás, só: szatori; icsi-njó: egység. Ez tehát a gyakorlás és a szatori egysége. Az első alkalommal is elérhetjük a szatorit, de a szatori elérése után is folytatnunk kell a zazen gyakorlását.

[9] 10 000 itt végtelen időt jelent.

[10] Eredetileg japánul a zen szerzetest úgy hívják, un szui, ami azt jelenti, “felhő és élővíz”; ezek az igazság és a szabadság keresésének szimbólumai egy nagyon egyszerű úton.

[11] 1231. Japánban ínséges esztendő volt. Dógen mester felfüggesztette az utazását és megírta a Bendóvát, hogy terjessze a tanítását.

[12] 1200.-ban a keresztény időszámítás szerint. Franciaországban 1200 – 1253 között zajlott: Fülöp Ágost uralkodása; a negyedik, ötödik és hatodik kersztes háború; 1215. Szt. Lajos születése; 1226. Szt. Lajos trónra lépése.

[13] Ebben az időben Japánban már születésükkor egy évesnek számítottak az emberek.

[14] Nem Dógen mester eredeti Sóbógenzójáról van szó, hanem olyan tanításokról, amelyeket halála után a mester iratai alapján adtak ki.