Nagardzsuna[1] bódhiszattva azt mondta: Valaki azt kérdezi: “A világi előírásokkal[2] a mennyekben születhetünk újra, elérhetjük a bódhiszattva-utat, és elérhetjük a nirvánát. Miért van hát szükség azokra az előírásokra, amelyek a családot elhagyókra vonatkoznak?”[3]

Azt válaszolom: Habár mindegyikük [világiak és szerzetesek] elérheti a megszabadulást, mégis van nehézség és könnyűség. A világiak élete tele van  mindenféle üggyel és feladattal; ha tudatukat az igazságra és a Darmára akarják koncentrálni, üzletmenetük kárt szenved, és ha üzleti tevékenységükre koncentrálnak, akkor az igazsággal kapcsolatos dolgok szenvednek kárt. Képesnek kell lenniük arra, hogy úgy gyakorolják a Darmát, hogy nem választják [az egyiket] és nem adják fel [a másikat], ezt úgy hívják: “nehéz”. Ha elhagyjuk a családi életet, és lemondunk a világi életről, hogy megszűntessük a különféle irritációkat és zavaró tényezőket, és hogy tudatunkat kizárólag az igazság gyakorlására koncentráljuk, ezt úgy hívják: “könnyű”. Továbbá a családi élet, mivel rendetlen és zajos, és sok feladattal és felelősséggel jár, az akadályok gyökere, és sok bűn melegágya. Úgy hívják: “nagyon nehéz”. Ha elhagyjuk a családi életet, olyanok vagyunk, mint például az a személy, aki elmegy a pusztába, az üres mezőkre, és kiteljesíti a tudatát, hogy ne agyaljon és ne aggodalmaskodjon: már megszabadultunk a belső gondolatoktól, és a külső dolgok már szintén eltűntek. Ahogy egy vers mondja[4]:

Csendben ülünk az erdő fái közt,
Ebben a békés állapotban minden rossz elpárolog.
Tudatunk szeliden teljessé válik.
Istenek gyönyörén túli gyönyör.

Mások haszonra törekednek: gazdagságra és rangra,
Szép ruhákra és kényelmes ágyra.
Ezek nem békés gyönyörök.
A haszonra törekvés nem hoz megelégedést.

Foltozott köntösben élelemért koldulunk,
Mozgásban és nyugalomban, a tudat folyton teljes.
Tulajdon bölcs szemünkkel,
Minden darma valóságán tűnődünk.

A sokfajta Darma-kaput,
Tűnődésünk, egyensúlyt tartva, mind bejárja.
A megértés és bölcsesség tudata a békességben lakozik,
A három világon túl.

Így látjuk, hogy amikor elhagyjuk a családi életet, az előírások betartása és az igazság gyakorlása nagyon könnyű. Továbbá, a családi élet elhagyása és az előírások betartása az erény és szabályozottság számos ismérvét hozza létre, és a birtokunkba adja azokat. Ezért a fehérbe öltözötteknek[5] el kellene hagyniuk a családi életet, és avatást[6] kellene kapniuk. Továbbá a Buddha-Darmában a családi élet elhagyásának Darmáját a legnehezebb gyakorolni mind közül, mivel [amint bemutatásra kerül, amikor] a Brahman Jambukhadaka megkérdezte Sáriputrát: “Mi a legnehezebb dolog a Buddha-Darmában?”

Sáriputra azt felelte: “A családi életet elhagyni, az a [leg]nehez[ebb].”
[A Brahman] tovább kérdezte: “Mik a családi élet elhagyásának nehézségei?”
[Sáriputra] azt válaszolta: “A családi élet elhagyásában az nehéz, hogy belső vigaszunk legyen.”
[A Brahman azt kérdezte:] “Ha valaki már megszerezte a belső vigaszt, azután mi a nehéz?”
[Sáriputra azt válaszolta:] “A jót gyakorolni nehéz.”

Tehát hát el kell hagyjuk a családi életet. Továbbá, amikor valaki elhagyja a családi életet, a démonok királya, meglepődve és szomorúan azt mondja: “Ennek az embernek alig van kívánsága és alig áll előtte akadály. [Ez az ember] biztosan eléri a nirvánát és számos szanga-kincsbe fog esni.” Továbbá a Buddha-Darmában azok az emberek, akik elhagyták a családi életet, még ha meg is szegik az előírásokat és bűnbe esnek is, miután megbűnhődtek bűneikért, elérhetik a megszabadulást, amint ezt Utpalavarna bhiksuni elmagyarázza a Jataka szútrában[7]: Amikor a Buddha a világban van, ez a bhiksuni megszerzi a hat misztikus képességet és eléri az arhat állapotát. Bemegy a nemesek házaiba, és egyfolytában dicsőíti a családi élet elhagyásának Darmáját, mondván az arisztokrata hölgyeknek: “Nővérek! Hagyjátok el a családi életet!”

A nemes asszonyok azt mondják: “Fiatalok vagyunk, a legjobb korban, az alakunk gyönyörűsége a csúcson van. Az előírások megtartása nehéz volna. Néha lehet, hogy megszegnénk az előírásokat.”

A bhiksuni azt mondja: “Ha megszegitek az előírásokat, hát megszegitek őket. Csak hagyjátok el a családi életet!”
Azt kérdezik: “Ha megszegjük az előírásokat, akkor a pokolba zuhanunk. Miért kockáztatnánk, hogy megszegjük őket?”
Azt válaszolja: “Ha pokolba zuhantok, hát odazuhantok.”
A nemes asszonyok mind nevetnek ezen, és azt mondják: “A pokolban meg kellene bűnhődjünk a bűneinkért. Miért kockáztatnánk, hogy [a pokolba] zuhanjunk?”

A bhiksuni azt mondja: “Én magam emlékszem, hogy egy korábbi életemben prostituált lettem, mindenféle ruhákat hordtam, és régies szavakat használtam. Egy nap, viccből, bhiksuni-ruhát öltöttem, és ennek, mint közvetlen és közvetett oknak köszönhetően, Kasjapa Buddha[8] idejében bhiksunivá lettem. Büszke voltam nemesi származásomra és finom vonásaimra: hiúság és arrogancia támadt a tudatomban, és megszegtem az előírásokat. Az előírások megszegésével hibáztam, a pokolba zuhantam, és szenvedtem különböző bűneim miatt, de  miután szenvedtem, végül találkoztam Sakjamuni Buddhával, elhagytam a családi életet, megszereztem a hat misztikus képességet és elértem az arhat igazságát. Így én tudom, hogy amikor elhagyjuk a családi életet és felvesszük az előírásokat, még ha meg is szegjük az előírásokat, az előírásoknak, mint közvetlen és közvetett okoknak köszönhetően elérhetjük az arhat igazságát. Ha rosszat tettem volna, de az előírások, mint közvetlen és közvetett okok nélkül, úgy nem tudtam volna elérni az igazságot. A múltban időről időre a pokolba zuhantam. Amikor kikerültem a pokolból, rossz ember lettem, és amikor a rossz ember meghalt, visszamentem pokolba, és nem értem el semmit sem. Mostanra tehát tapasztalatból tudom, hogy amikor elhagyjuk a családi életet, és felvesszük az előírásokat, ezzel, mint közvetlen és közvetett okkal – még ha meg is szegjük az előírásokat – elérhetjük a bódhi-hatást.”[9]

Továbbá, mikor a Buddha a Jetavana parkban volt, odajött egy részeg brahman a Buddha tartózkodási helyéhez, és kérte, hadd lehessen bhiksu. A Buddha utasította Ánandát, hogy borotválja le a fejét, és öltöztesse Darma-köntösbe. Amikor a brahman kijózanodott, megrémült, hogy teste hirtelen egy bhiksu teste lett, és azonnal elrohant. A bhiksuk megkérdezték a Buddhát: “Miért engedted meg, hogy ebből a brahmanból bhiksu legyen?”

A Buddha azt mondta: “Ez a brahman megszámlálhatatlan kalpán át soha nem akarta elhagyni a családi életet. Most, mivel részeg volt, átmenetileg mutatott némi hajlandóságot. Ezzel, mint közvetlen és közvetett okkal, a jövőben el fogja hagyni a családi életet és el fogja érni az igazságot.”

Az ehhez hasonló történetekben a családi élet elhagyásának érdeme felmérhetetlen. Így a fehérbe öltözöttek, még ha fel is veszik az öt előírást[10], nem érnek fel azokkal, akik elhagyták a családi életet.[11]

A Világ Tiszteltje tehát megengedte, hogy a részeg brahman elhagyja a családi életet és felvegye az előírásokat, mivel látta, hogy így tudja először elültetni az igazság elérésének a magját. Világos, hogy ősidők óta egészen a mai napig azok az élőlények, akik nem rendelkeztek a családi élet elhagyásának érdemével, örökre képtelenek voltak elérni a bódhi Buddha-állapotát. Ez a brahman, mivel kissé[12] részeg volt, rövid időre némi hajlandóságot mutatott, leborotváltatta a fejét és felvette az előírásokat, és bhiksu-vá vált. Hamarosan kijózanodott, de az az alapelv, hogy ezt az érdemet[13] meg kell őrizni, és be kell mutatni, mint az igazság elérésének jó gyökerét, jelen van a Világ Tiszteltjének igaz filozófiáról szóló arany szavaiban, és ez a Tatagata eredeti kívánsága a világban való megtestesülésével. Minden élőlény a múltban, a jelenben és a jövőben, határozottan higgye és buzgón gyakorolja [a családi élet elhagyásának alapelvét]. Valójában az elhatározás és az igazság elérése kétségtelenül megtörténik a kszanákra[14] támaszkodva. Ennek a brahmannak a családi élet elhagyásából származó pillanatnyi érdemével szintén ez a helyzet. Hovatovább, hogyan lehetne a családi élet elhagyásának, és az előírásoknak erre az egész emberi élettartamra és életre való felvételének érdeme alábbvaló, mint a részeg brahman [érdeme]? A kereket forgató szent királyok[15] több, mint nyolcvan ezer évvel ezelőtt jelentek meg, és uralták a négy kontinenst, bővelkedve a hét kincsben. Akkoriban ez a négy kontinens olyan volt, mint a Tiszta Föld[16]. A kereket forgató királyok öröme szavakban kifejezhetetlen volt. Azt mondják, vannak némelyek [kereket forgató királyok], akik háromezerszeres világot uralnak. Vannak különbségek az arany, ezüst, réz és vas kerekek [-et forgató királyok] között, akik egy, kettő, három, vagy négy kontinenst[17] uralnak, [de] mindannyiuk teste egyformán mentes a tíz rossztól.[18]

Bármennyire is bővelkedik örömökben a kereket forgató király, ha egy ősz hajszál nő a fején, átadja a trónt a koronahercegnek, és tulajdon testével azonnal elhagyja a családi életet, felveszi a keszát, és elmegy gyakorolni a hegyekbe vagy az erdőbe azért, hogy ha élete majd véget ér, elkerülhetetlenül a brahma-mennyben szülessen újra. Ezt az ősz hajszálat a fejéről egy ezüst ékszerládikába teszi, amit a királyi palotában őriznek, és átadnak a következő kereket forgató királynak. Amikor a következő kereket forgató királynak szintén ősz hajszála nő, ő ugyanazt teszi, mint az előző király. A kereket forgató király hátralévő életének a hossza, miután elhagyta otthonát, a mai emberek életével nem összehasonlítható. A kereket forgató király, amint mondják, már több, mint nyolcvanezer [éves], és testén megtalálható a harminckét jel;[19] a  mai emberek nem érhetik föl. Mégis, amikor meglátja az ősz hajszálat, és megérti az állandótlanságot, mindenképp elhagyja otthonát, és gyakorolja az igazságot azért, hogy makulátlan viselkedésével megszerezze az érdemet. A mai királyok nyomába sem érnek a szent kereket forgató királyoknak. Ha pazarolják a drága időt, mohók, és nem hagyják el a családi életet, majd későbbi korokban lehet, hogy sajnálni fogják. Sőt mi több, egy kis nemzetben egy távoli földrészen, ahol ugyan vannak királyok, de csak a nevük az, ám nem rendelkeznek a királyok erényeivel; nem tudják kordában tartani mohóságukat. [De] ha elhagyják a családi életet, és gyakorolják az igazságot, akkor számos istenség védi majd őket készséggel, sárkány-istennők óvják majd őket tiszteletteljesen, és a buddhák Buddha-szeme mindenképpen hitelesíti és örvendezteti őket. A múltban prostituáltként [Utpalavarna szerzetesnő] nem hitből, hanem viccből vette fel a bhiksuni-köntöst. Habár ez alighanem azzal bűnnel járt, hogy könnyelműen állt a Darmához, ám abból az erényből fakadóan, hogy testét ebbe a köntösbe öltöztette, találkozott a Buddha-Darmával a következő korban. “A bhiksuni köntös” a keszát jelenti. Annál az erénynél fogva, hogy viccből viselte a keszát, a következő életében találkozott Kasjapa Buddhával, elhagyta a családi életet, felvette az előírásokat, és bhiksuni lett. Habár az előírások megszegése következtében pokolra került és megbűnhődött a bűneiért, mivel a [kesza viseléséből fakadó] érdem nem pusztult el, végül találkozott Sakjamuni Buddhával. Minthogy buddhával találkozott, hallotta a Darmát, elhatározta magát, és gyakorolt, így örökre elhagyta a három világot és nagy arhat lett, aki rendelkezett a hat képességgel és a három fajta tudással. Késtégtelenül a legfőbb igazság [állapotába] került. Így amikor pusztán a bódhi legfőbb állapotának kedvéért az elejétől fogva tiszta hitünk van, hiszünk a keszában és megkapjuk azt, ennek az érdemnek a beérése gyorsabb lesz, mint a prostituált érdemének [a beérése]. Sőt mi több, amikor a bódhi legfőbb állapotának kedvéért megteremtjük a bódhi-tudatot, elhagyjuk a családi életet, és felvesszük az előírásokat, ez az érdem felmérhetetlen lesz. Emberi test nélkül ezt az érdemet ritkán lehet megszerezni. A Nyugati Mennyekben és a Keleti Földeken[20], akár szerzetesként, akár világiként bár számos bódhiszattva és ősi mester élt, de egyik sem ért fel Nagardzsuna ősi mesterrel. Csupán Nagardzsuna ősi mester idézett olyan történeteket, mint a részeg brahman, vagy a prostituált története, azért, hogy a családi élet elhagyására és az előírások felvételére ösztönözze az élőlényeket. Ez Nagardzsuna ősi mester pontos feljegyzése a Világ Tiszteltje arany beszédéről.

A Világ Tiszteltje azt mondta: “A déli kontinensen[21] négy legfőbb kiválóság van: 1) Buddhával találkozni, 2) a Darmát hallani, 3) elhagyni a családi életet, 4) elérni az igazságot.”

Világosan jegyezzük meg, ez a négyfajta legfőbb kiválóság az északi kontinensen[22] túl és a különböző mennyeken túl van. Most, hogy a régóta gyűjtögetett jó gyökerek erejétől vezérelve páratlanul kiváló testet[23] kaptunk, örvendezve kell elhagyjuk a családi életet, és felvegyük az előírásokat. Ne vesztegessétek a jóság páratlanul kiváló testét, harmatcsepp életét a változó szelek kényének-kedvének kitéve. Ha gyűjtögetjük az életeket, amikben elhagytuk a családi életet, akkor halom lesz érdemből és rakás lesz erényből.[24]

A Világ Tiszteltje azt mondta: “A Buddha-Darmában a családi élet elhagyásának hatásai és eredményei elképzelhetetlenek. Emelhet egy ember a hét kincsből sztupát, olyan magasat, mint a harminchárom isten[25], de az ebből fakadó érdem kisebb a családi élet elhagyásának érdeménél. Miért? Mert a hét kincsből álló sztúpát lerombolhatják kapzsi, gonosz, buta emberek, [de] a családi élet elhagyásának érdeme elpusztíthatatlan. Ezért ha [valaki] [ezt az érdemet] tanítja a férfiaknak és a nőknek, vagy férfi és női szolgákat szabadít fel, vagy lakosokat engedélyez, vagy az ő saját testével elhagyja a családi életet, és belép az igazságba, ez az érdem felmérhetetlen.”[26]

A Világ Tiszteltje, pontosan ismerve az érdem nagyságát, ezt az összehasonlítást tette. Srivaddhi,[27] mikor meghallotta, habár 120 éves öregember volt, kényszert érzett, hogy elhagyja a családi életet, és felvegye az előírásokat; gyerekek mellett ült a sor végén, végigment a kiképzésen, és nagy arhat lett belőle. Ne feledjük, emberi testünk ebben az életben a négy elem és az öt aggregát közvetlen és közvetett kombinációjából álló átmeneti formáció, és mindig rendelkezik a nyolc fajta fájdalommal.[28] Továbbá kszanáról kszanára megjelenik és eltűnik, a legteljesebb mértékben, szűntelenül. Hovatovább egy ujjcsettintés alatt hatvanöt szkana jelenik meg és tűnik el, de mivel tompák vagyunk, sosem veszünk róla tudomást. Összesen egy nap és egy éjszaka alatt 6,400,099,980 kszana[29] telik el, [mindegyikben] az öt aggregát megjelenik és eltűnik, de nincs róla tudomásunk. Sajnálatos, hogy bár megjelenünk és eltűnünk, mégsincs róla tudomásunk mi magunknak sem. A kszána megjelenésének és eltűnésének ezt az időtartamát csak a Világ Tiszteltje és Sáriputra ismerte; bár sok más szent létezett, egyikük sem ismerte ezt. Még egyszer: csupán a pillanatnyi megjelenés és eltűnés tényénél fogva, az élőlények jó vagy rossz karmát hoznak létre. A pillanatnyi megjelenés és eltűnés tényénél fogva, az élőlények elhatározzák magukat, és elérik az igazságot. [Emberi testünk] olyan emberi test, amelyik ily módon megjelenik és eltűnik; még ha kincsként vigyázunk is rá, nem maradhat mozdulatlan. Időtlen idők óta nem volt egyetlen ember sem, aki sajnálva [az emberi testet], mozdulatlan maradt. Az emberi test tehát nem a miénk, de ha arra használjuk, hogy elhagyjuk a családi életet, és felvegyük az előírásokat, megtapasztaljuk a buddha-állapotot, amely annyira elpusztíthatatlan, mint a gyémánt, az annutara-samyak-sambodhi, amit a három idő buddhái megtapasztaltak. Melyik bölcs ember ne keresné [ezt az állapotot]? Így a múltbeli Nap-Hold-Fény Buddha mind a nyolc fia lemondott a négy kontinens fölötti uralkodással járó királyi poziciójáról, és elhagyta a családi életet.[30] Az Univerzális-Meghaladó-Bölcsesség Buddha mind a tizenhat fia elhagyta a családi életet.[31] Míg az Univerzális-Bölcsesség mozdulatlan állapotba került, ők a gyülekezetnek a Darma virágáról[32] prédikáltak, és mostanra a tíz irány tatagatái lettek. Nyolc myriad kotisnyi embertömeg a kereket forgató király, királyi atyjuk, vezetésével,[33] mikor látta, hogy a tizenhat herceg elhagyja a családi életet, szintén a családi élet elhagyása mellett döntött, amit a király azonnal engedélyezett nekik. A Ragyogó király két fia, királyi atyjukkal és királynőjükkel együtt, elhagyták a családi életet.[34] Ne feledjük, nyilvánvaló, hogy akármikor is jelentek meg nagy szentek, mindenképpen a családi élet elhagyását tartották a helyes Darmának. Nem mondhatjuk, hogy ezek az emberek butaságból hagyták el a családi életet; tudván, hogy bölcsességből hagyták el a családi életet, remélnünk kell, hogy mi is ugyanezt tesszük. A jelenlegi Sakjamuni Budha idejében, Rahula,[35] Ánanda,[36] és a többiek mind elhagyták a családi életet. Továbbá itt van [a példa], hogy az ezer Sakja elhagyta a családi életet, és a húszezer Sakja elhagyta a családi életet,[37] ezek bizony kitűnő példák. Az öt bhiksutól kezdve, akik a kezdetekkor[38] elhagyták a családi életet, egészen Subhadráig, aki elhagyta a családi életet a végén,[39] [az összes] ember, aki a Buddhának szentelte magát, azonnal elhagyta a családi életet. Ne feledjük, ennek érdeme felmérhetetlen. Ezért, ha a világ embereiben együttérzés van gyerekeik, unokáik iránt, hagyniuk kell, hogy haladék nélkül elhagyhassák a családi életet. Ha együttérzés van bennük apjuk, anyjuk iránt, javasolniuk kell nekik, hogy hagyják el a családi életet. Ezért mondja egy vers:

Ha nem volnának múlt korok,
Nem lehetnének múltbéli buddhák.
Ha nem volnának múltbéli buddhák,
Nem volna családi élet elhagyása és avatás.[40]

Ez a buddha-tatagaták verse. Megsemmisíti a nem-buddhista állítást, miszerint múlt korok nincsenek. Úgyhogy ne feledjük, a családi életet elhagyni és avatást kapni a múltbéli buddhák Darmája. Ha szerencsés alkalom adódik arra, hogy a családi élet elhagyjuk és avatást kapjunk – amely cselekedetek a Buddhák csodálatos Darmája – és tétlenül elmulasztjuk elhagyni a családi életet és felvenni az előírásokat, akkor nehéz volna tudni, milyen akadály okolható. Az élő testtel[41], ami a legalacsonyabb dolog, elérhetjük a legmagasabb érdemet. Talán ez a legmagasabb érdem Jambudvipában és a három világban. Míg Jambudvipában ez az emberi test el nem tűnik, feltétlenül el kell hagyjuk a családi életet és fel kell vegyük az előírásokat.

Egy régi szent[42] azt mondta: “Azok az emberek, akik elhagyták a családi életet, még ha megszegik is az előírásokat, felülmúlják azokat a világiakat, akik felveszik és megtartják az előírásokat. Ezért a szútrák mindenképpen a családi élet elhagyására ösztönzik az embereket, és ezt a jóindulatot nehéz viszonozni. Továbbá arra ösztönözni [az embereket], hogy elhagyják a családi életet nem más, mint tiszteletreméltó életvitelre ösztönözni őket; [ennek az ösztönzésnek a] hatásai és eredményei felülmúlják Yama királyt,[43] a kereket forgató királyokat, és Sakra Istent. Ezért a szútrák mindenképpen a családi élet elhagyására ösztönzik az embereket, és ezt a jóindulatot nehéz viszonozni. Nem léteznek ilyen tények a világi követőknek az előírások felvételére és megtartására vonatkozó ösztönzéssel összefüggésben, így tehát a szútrák nem erősítik ezt meg.”[44]

Ne feledjük, ha elhagytuk a családi életet, még ha meg is szegjük az előírásokat, az jobb, mintha világiként nem szegjük meg az előírásokat. A családi élet elhagyása és az előírások felvétele Buddhának való odaadásból minden esetben a legkiválóbb. Annak hatásai és eredményei, hogy másokat a családi élet elhagyására ösztönzünk, felülmúlják Yama király kiválóságát, a kereket forgató király kiválóságát, és Sakra Isten kiválóságát. Még egy vaisya[45] vagy egy sudra[46] is, ha elhagyja a családi életet, felülmúl egy ksatriyát,[47] és bizony felülmúlja Yama királyt, felülmúlja a kereket forgató királyokat, és felülmúlja Sakra Istent. A világi előírásokkal nem ez a helyzet; ezért tehát el kell hagyjuk a családi életet. Ne feledjük, bár felmérhetetlen, amit a Világ Tiszteltje tanított, azt a Világ Tiszteltje és ötszáz nagy arhat[48] alaposan összegyűjtötte. Valóban, [tehát] tudhatjuk, hogy a Buddha-Darma igazságai egyértelműek kell legyenek. A legutóbbi idők közönséges tanítói még egy szent három fajta tudásának és hat képességének bölcsességét sem tudják felmérni, nemhogy ötszáz szent [bölcsességét]. [Az ötszáz] tudta, amit a legutóbbi korok közönséges tanítói nem tudnak, látták, amit [a közönséges tanítók] nem látnak, és megértették, amit [a közönséges tanítók] nem értenek meg, de nincs semmi, amit a közönséges tanítók tudnak, és [az ötszáz szent] ne tudna. Úgyhogy ne hasonlítsuk össze a közönséges tanítók lehangoló és nevetséges magyarázatait a három fajta tudás szentjeinek szavaival.

Az Abhidharma-mahavibhasa-sastra 120. füzete azt mondja: “Már az is szent, aki elhatározza magát és elhagyja a családi életet, hát még az, aki elérte a Darmába való belemerülés állapotát.”[49]

Ne feledjük, aki elhatározza magát, és elhagyja a családi életet, úgy hívjuk, szent lény.

Sakjamuni Buddha ötszáz nagy fogadalma[50] közül a 137-edik a következő: “A jövőben, miután megvalósítottam az igazság helyes állapotát, ha egy férfi a Darmám szerint el akarja hagyni a családi életet, fogadom, hogy nem lesz előtte akadály, nevezetesen nem lesz határozatlanság, éberség-csökkenés, zűrzavar, büszkeség, tiszteletlenség, ostobaság és a bölcsesség hiánya, mély belefeledkezés, és figyelemelterelődés. Ellenkező esetben ne valósítsam meg az igazság helyes állapotát.” A 138-adik fogadalom a következő: “A jövőben, miután megvalósítottam az igazság helyes állapotát, ha egy nő a Darmám szerint el akarja hagyni a családi életet, meg akarja ismerni az igazságot, és fel akarja venni a nagy előírásokat, fogadom, hogy segítségemmel el fogja érni mindezt. Ellenkező esetben ne valósítsam meg az igazság helyes állapotát.” A 314-edik fogadalom a következő: “A jövőben, miután megvalósítottam az igazság helyes állapotát, ha lesz olyan élőlény, akinek nincsenek jó gyökerei,[51] de amikor jó gyökeret tapasztal, szeretetet és örömöt érez a tudatában, segíteni fogom a Buddha-Darmában egy jövendő korban, hogy elhagyja a családi életet és megismerje az igazságot, és segíteni fogom, hogy békében és rendületlenül kitartson a tíz szent és tiszta előírás[52] mellett. Ellenkező esetben ne valósítsam meg az igazság helyes állapotát.”

Ne feledjük, a jó fiakat és a jó leányokat, akik elhagyták a családi életet, ma is segíti a Világ Tiszteltje réges rég tett nagy fogadalmának ereje, és [így] képessé váltak akadály nélkül elhagyni a családi életet és felvenni az előírásokat. A Tatagata fogadalma révén segít nekünk elhagyni a családi életet. Világosan láthatjuk, hogy ez a legértékesebb és legmagasabb nagy érdem.

A Buddha azt mondta: “Továbbá, ha valaki engem követve leborotválja a szakállát és a haját, és keszát visel anélkül, hogy felvette volna az előírásokat, még azok is, akik felajánlásokat tesznek ennek az embernek képesek lesznek végre belépni a félelemnélküliség várába. Ilyen és ehhez hasonló okoból prédikálok így.”[53]

Világosan láthatjuk, hogy ha [egy ember] leborotválja szakállát és haját, és felveszi a keszát, és még ha az előírásokat fel sem veszi, azok, akik felajánlásokat tesznek neki, belépnek a félelemnélküliség várába.

Továbbá azt mondta: “Szintén, ha valaki a kedvemért, elhagyta a családi életet, és akár az előírások felvétele nélkül leborotválja szakállát és haját, és keszát visel, akkor azok, akik a nem-Darmából kifolyólag bajba keverik, vagy bántják ezt [az embert], a három idő buddháinak Darma-testében és jutalom-testében[54] is kárt tesznek, mert végső soron a három rossz állapotba[55] kerülnek.”

A Buddha azt mondta: “Ha valaki az én kedvemért elhagyta a családi életet és leborotválja szakállát és haját, és keszát hord, és akár ha nem is tartja meg az előírásokat, már meg lett pecsételve a nirvána pecsétjével.[56] Továbbá, ha valaki a nem-Darmából kifolyólag zavarja azokat, akik elhagyták a családi életet, de nem tartják meg az előírásokat, vagy becsmérli és megalázza őket, vagy megsérti őket, vagy megüti, megkötözi, vagy megvágja őket kézzel, karddal, vagy bottal; vagy ellopja a köntösüket és a táljukat; vagy ellopja különböző hétköznapi dolgaikat, akkor az ilyen ember kárt tesz a három idő buddháinak valódi jutalom-testében, és sérti minden emberi lény és isten szemét – mert ez az ember el akarja rejteni a buddhák birtokában lévő igaz Darma és Három Kincs magvait; mert [ez az ember] megakadályozza az emberi lényeket és az isteneket abban, hogy előnyöket élvezzenek, és pokolra juttatja őket; és mert [ez az ember] terjeszti és táplálja a három rossz állapotot.”[57]

Ne feledjük, ha [emberek] leborotválják a hajukat, és festett köntöst [hordanak], akkor még ha nem is tartják meg az előírásokat, a legfőbb és nagyszerű nirvána pecsétjével lesznek megpecsételve. Ha valaki bántja őket, akkor ő a három idő buddháinak jutalom-testében tesz kárt. Ez felérhet a halálos bűnnel. Világosan láthattuk, hogy a családi élet elhagyásának érdeme a három idő buddháinak közvetlen közelében van.

A Buddha azt mondta: “Általában azok, akik elhagyták a családi életet, ne tegyenek rosszat. Ha rosszat tesznek, akkor az nem a családi élet elhagyása. Aki elhagyta a családi életet, annak teste és szája összhangban kell legyen. Ha nincs összhangban, akkor az nem a családi élet elhagyása. Lemondva apáról, anyáról, testvérekről, feleségről és gyermekről, rokonokról, és ismerősökről, elhagytam a családi életet, hogy gyakoroljam az igazságot. Ez csak akkor volt, [amikor képes voltam] erényes megvalósításokat gyűjteni; sohasem volt a nem-erényes megvalósítások gyűjtésének az ideje. Az ‘erényes megvalósítás’ azt jelenti, együttérzünk minden élőlénnye úgyl, mintha kisbabák volnának. A nem-erényes megvalósítás ettől különbözik.”[58]

Általában a családi élet elhagyásának belső természete a minden élőlény iránt való együttérzés, úgy, mintha kisbabák volnának. Ez az állapot csupán annyi, hogy nem teszünk rosszat, és hogy test és száj összhangban van. Amikor az ilyen viselkedés már jelen van a családi élet elhagyásában, akkor az érdeme olyan, amint az itt leírásra került.

A Buddha azt mondta: “Továbbá, Sáriputra,[59] ha a bódhiszattva-mahaszattvák a családi élet elhagyásának napján meg akarják valósítani az anuttara-samyak-sambodhi-t; és azon a napon meg akarják forgatni a Darma kerekét, azért, hogy amikor megforgatják a Darma kerekét számtalanul végtelen élőlény elváljon a portól és elhagyja a szennyet és minden darma közepette elérje a Darma-szem tisztaságát, és [azért, hogy] számtalanul végtelen élőlény elérje a minden darma felfogásán túli állapotot; és [ha a bódhiszattva-mahaszattvák el akarják] érni a túlzások tudatától való megszabadulást, és számtalanul végtelen élőlénynek [akarják] elősegíteni, hogy elérjék azt az állapotot, hogy az anuttara-samyak-sambodhi-tól nem fejlődnek vissza és attól nem térnek el, akkor [a bódhiszattva-mahaszattvák] meg kell ismerjék a prajna-paramitát.”[60]

A “bódhiszattvák, akiknek meg kell ismerni a prajna-paramitát” a pátriárkák. Ugyanakkor az anuttara-samyak-sambodhi [igazsága] minden esetben megvalósul a családi élet elhagyásának napján. Ugyanakkor, ha [a bódhiszattvák] három végtelen kalpáig gyakorolják és tapasztalják [az igazságot], vagy számtalanul végtelen kalpáig gyakorolják és tapasztalják azt, akkor nem szennyezik azt be azzal, hogy “korlátos” vagy “korlátlan”. A tanítványok tartsák ezt észben.

A Buddha azt mondta: “Ha egy bódhiszattva-mahaszattva azt gondolja: ’Majd valamikor le fogok mondani a trónról, és elhagyom a családi életet, és azon a napon megvalósítom a bódhi legfőbb, helyes és kiegyensúlyozott állapotát; szintén azon a napon megforgatom majd a Darma csodálatos kerekét, és számtalan, megszámlálhatatlan élőlényt segítek hozzá, hogy elváljon a portól és elhagyja a szennyet, és a tiszta Darma-szemhez juttatom őket; ugyanakkor számtalan, megszámlálhatatlan érző lényt segítek hozzá, hogy örökre véget vessen minden túlzásnak, és felszabadítsa tudatát és intuícióját; továbbá számtalan, megszámlálhatalan érző lényt segítek hozzá, hogy elérje azt az állapotot, hogy a bódhi legfőbb, helyes és kiegyensúlyozott állapotából nem fejlődik vissza és attól nem tér el’, [akkor] ennek a bódhiszattva-mahaszattvának, aki meg akarja valósítani ezeket a dolgokat, meg kell ismernie a prajna-paramitát.”[61]  

Ez [a Buddha] kegyes magyarázata arról az érdemről, hogy alászállt és királyi palotába született bódhiszattvaként utolsó testében, és hogy lemondott a trónról, megvalósította a helyes igazságot, és megforgatta a Darma kerekét, hogy megmentse az élőlényeket.

“Sziddhárta herceg[62] Chandaka[63] oldalán lévő kardért nyúlt, amelynek hét kincsből álló markolatát mani[64] és különböző ékkövek díszítettek. Megragadta azt a kardot jobb kezével és kivonta hüvelyéből. Bal kezével hirtelen elkapta a kagylószerű fejdíszt a hajában, mely mélykék volt, akár az utpala.[65] Jobb kezével forgatva az éles kardot levágta [a fejdíszt]; bal kezében feltartotta, és feldobta a levegőbe. Ezen Sakra-devanam-indra nagyon örvendezett, olyan tudattal, amit ritkán tapasztalt, és feltartotta a herceg hajdíszét, nem hagyta, hogy a földre hulljon. Finom mennyei köntösében, [Sakra] elkapta [a fejdíszt], és megtartotta. Azután az istenek a legkiválóbb mennyei felajánlásokkal látták el [a fejdíszt].”[66]

Sakjamuni Tatagata, aki mikor még herceg volt, felmászott a gátakra az éjszaka közepén, így ment nappal a hegyekbe, és levágta haját fejéről. Akkor az istenek a Tiszta Tartózkodás Mennyeiből[67] [le]jöttek, hogy leborotválják a fejét és keszát ajánljanak fel neki. Ilyen [cselekedetek] mindig kedvező előjelei annak, hogy a tatagata megjelenik a világban, és [ilyenek] a világ általt tisztelt buddhák szokásos módszerei. Nincsenek buddhák, akik úgy váltak buddhává, hogy a családi életben maradtak, [nincs] egy sem a három idő és a tíz irány összes buddhái között. Mivel a múltban voltak buddhák, ezért létezik a családi élet elhagyásának és az előírások felvételének érdeme. Az, hogy az élőlények elérjék az igazságot, mindenképpen azon múlik, hogy elhagyják-e a családi életet, és felveszik-e az előírásokat. Összefoglalva, a családi élet elhagyásának és az előírások felvételének érdeme az, hogy ezek a buddhák szokásos módszerei, és ezért a belőlük fakadó érdem felmérhetetlen. A szent tanítás a buddha világi megvalósítását is tárgyalja, de az nem a hiteles hagyomány. A buddha női test által való megvalósítását is tárgyalja, de az szintén nem a hiteles hagyomány.[68] [A hagyomány], amit a buddhista pátriárkák hitelesen átadnak, az a családi élet elhagyása, és a buddha megvalósítása.

A negyedik pátriárka, a Teszteletre Méltó Upagupta [idejében] él egy gazdag ember, akinek a fiát úgy hívják, Dhitika.[69] Odajön és meghajol a Tiszteletre Méltó előtt, és elhagyni szándékozik a családi életet. A Tiszteletre Méltó azt mondja: “Testben hagyod el a családi életet, vagy tudatban hagyod el a családi életet?”  

[Dhitika] azt válaszolja: “Szándékom, hogy elhagyom a családi életet, nem a test vagy a tudat kedvéért van.”
A Tiszteletre Méltó azt mondja: “Ha nem a testért-és-tudatért, akkor egyáltalán ki hagyja el a családi életet?”
[Dhitika] azt válaszolja: “Általában azok, akik elhagyják a családi életet az én és az enyém nélkül vannak. Mivel az én és az enyém nélkül vannak, a tudat nem keletkezik és nem múlik el.[70] Mivel a tudat nem keletkezik és nem múlik el, ez az állapot csupán az igazság természetszerű állapota.[71] A buddhák, ugyanígy, természetszerűek. Tudatuk alak- és formanélküli. És testük is ilyen.”
A Tiszteletre Méltó azt mondja: “El fogod érni a nagy megvalósítást és a tudatod természetesen eljut a végsőkig. Jó, hogy a Buddhának, a Darmának, és a Szangának való odaadásból fakadóan örökölni fogod a szent magokat, és azokat kivirágoztatod[72].” Akkor engedi, hogy [Dhitika] elhagyja a családi életet, és avatást kapjon.[73]

Most a buddhák Darmájával találkozni és elhagyni a családi életet a legkiválóbb hatás és eredmény. Módszere sem az én kedvéért, sem az enyém kedvéért, sem a test és tudat kedvéért: nem arról van szó, hogy test és tudat elhagyja a családi életet. Az igazság, hogy a családi élet elhagyása énen és enyémen túl van, ilyen. Mivel túl van énen és enyémen, a buddhák módszere lehet. Egyszerűen csak a buddhák szokásos módszere.[74] Mivel  a buddhák szokásos módszere, túl van énen és enyémen, és túl van testen és tudaton. Túl van a három világgal való összehasonlításon. Mivel ilyen, a családi élet elhagyása a legfőbb módszer. Sem azonnali, sem fokozatos; sem állandóság,[75] sem állandóság nélküli állapot; sem megérkezés, sem elindulás; sem megmaradás valami mellett, sem valamivé válás; sem tág, sem korlátozott; sem nagy, sem kicsi. Túl van a valamivé váláson, és túl van a nem valamivé váláson. A Buddha-Darma személyes átadásának ősi mesterei kivétel nélkül elhagyják a családi életet és felveszik az előírásokat. Ilyen Dhitika igazsága most, hogy először találkozik a Tiszteletre Méltó Upaguptával és elhagyni szándékozik a családi életet. Elhagyta a családi életet, és avatást kapott, tanult és gyakorolt Upagupta alatt, és végülis ő lett az ötödik pátriárka.

A tizenhetedik pátriárka, a Tiszteletre Méltó Samghanandi, a Kinccsel Ékesített Király[76] fia Sravasti[77] városából. Születése pillanatától tud beszélni, mindig a buddhista témákat dicsőíti. Hétéves korára már idegenkedik a világi gyönyöröktől, és így szólítja meg versben szüleit:

Földig hajolok nagyszerű, jóakaratú apám előtt,
Vandanával[78] anyám felé, aki az én csontom, az én vérem,
Most el kívánom hagyni a családi életet.
Reménykedve könyörgöm, mivel együttérzők vagytok.

Apja és anyja határozottan leállítja. Végül, mivel naphosszatt nem eszik, megengedik neki, hogy otthon[79] elhagyja otthonát. Samghanandi-nak[80] nevezik, és utasítják a sramana Zenritát[81], hogy ő legyen a tanítója. [Így] eltölt tizenkilenc évet anélkül, hogy egyszer is visszafejlődne vagy elfáradna. [De] a Tiszteletre Méltó mindig csak azon gondolkodik: “A testem a királyi palotában lakik. Hogy is hívhatnánk ezt a családi élet elhagyásának?” Egyik este mennyei ragyogás hull [a földre], és [Samghanandi] egy ösvényt pillant meg, ami sík és vízszintes. Öntudatlanul lassan előre sétál. Talán tíz mérföldnyire egy hatalmas sziklához ér, amiben egy kőbarlang van, s ennek belsejében rögtön elmélyed a csendben.[82] Az apa hiányolja a fiát, így hát elűzi Zenritát az országból, hogy keresse meg a fiát, [de] nem tudják merre van. A következő tíz évben a Tiszteletre Méltó eléri a Darmát és megerősítést kap, s ezután Madai[83] királyságába megy utazó tanítónak.

Az “otthon elhagyja otthonát” kifejezésről itt volt először szó. De a régóta gyűjtögetett jónak köszönhetően [Samghanandi] megtalálta a vízszintes utat a mennyei ragyogásban, és végül elhagyta a királyi palotát, és a kőbarlangba ment – igazán kiváló példa. Akik nem szeretik a világi örömöket, és irtóznak a világi portól, azok a szentek. Akik szeretik az öt vágyat[84] és elfeledkeznek a megszabadulásról, azok a közönségesek és az ostobák. Bár Daiso és Shukuso[85] uralkodók gyakran álltak kapcsolatban szerzetesekkel, mégis mohón ragaszkodtak a királyi pozícióhoz, és nem is mondtak le róla soha. A világi Ro[86], miután elhagyta szüleit, pátriárka lett; [ez] a családi élet elhagyásának érdeme. A világi Ho[87] eldobta a kincset, de elmulasztotta eldobni a port; [ezt] kiemelkedően nagy ostobaságnak mondhatjuk. Ro úr bódhi-ereje és Ho úr versengése az ősökkel meg sem érdemli az összehasonlítást. Akik tisztában vannak ezzel, mindenképpen elhagyják a családi életet.  Akik tompák, azok otthon fejezik be az életüket, ami a fekete karma oka és okozata.

Nangaku Ejo zen mester egy nap spontán a következő dícséretet mondja: “Általában a családi élet elhagyása: a nem-megjelenő[88] Darma. Fenn a mennyekben és az emberek világában nincs semmi, ami felülmúlná.”[89]

A “nem-megjelenő Darma” a Tatagata helyes Darmáját jelenti; ezért fenn a mennyekben és az emberi világban, ez a legfőbb. Ami a “fenn a mennyekben” jelentését illeti, hat menny van a vágy világában, tizennyolc menny van az anyag világában, és négy féle [állapot] a nem-anyagi világban,  [de] egyik sem ér fel a családi élet elhagyásának igazságával.

Banzan Hoshaku zen mester azt mondja: “Zen barátaim! Az igazság helyes megismerése olyan, ahogy a föld a magasba tartja a hegyet anélkül, hogy tudomást venne a hegy magányos meredélyéről, vagy ahogy egy kő drágakövet rejt anélkül, hogy tudomást venne a drágakő hibátlanságáról. Ha [az igazság megismerése] ilyen, akkor a családi élet elhagyásának hívjuk.”[90]

A buddhista pátriárka helyes Darmája nem feltétlenül van összefüggésben a felismeréssel és a nem-felismeréssel. A családi élet elhagyása a buddhista pátriárka helyes Darmája, és így érdeme nyilvánvaló.

Gigen[91] zen mester a Chinshu-beli[92] Rinzai-in templomból azt mondja: “Általában azok, akik elhagyták a családi életet, képesek kell legyenek arra, hogy ösztönösen meglássák a természetszerűt és az igazat: hogy ösztönösen megértsék a buddha [állapotát], hogy ösztönösen megértsék a démonok [állapotát], hogy ösztönösen megértsék az igazat, hogy ösztönösen megértsék a hamisat, hogy ösztönösen megértsék a közönségeset, hogy ösztönösen megértsék a szentet. Ha ilyen módon van ösztönös megértésük, akkor a családi élet igazi elhagyóinak hívjuk őket. Ha nem tesznek különbséget démonok és buddhák között, akkor csupán elhagytak egy fészket és beléptek egy másik fészekbe, és közönséges lényeknek hívjuk őket, akik karmát hoznak létre; nem nevezhetők a családi élet igazi elhagyóinak.”[93]

A “természetszerű és igaz látás” mély hitet jelent okban és okozatban, mély hitet a Három Kincsben, és így tovább. A “buddha ösztönös megértése” azt jelenti, tisztán tudatosak vagyunk a buddha-erényekkel kapcsolatban [mind] az ok-okozati folyamatban, [mind] az annak eredményeképpen létrejövő állapotban. Határozottan különbséget teszünk igaz és hamis között, közönséges és szent között. Ha nem világos számunkra a démonok és buddhák kérdése, akkor feláldozzuk az igazság megismerését és visszafejlődünk és eltérülünk az igazság megismerésében. Amikor érzékeljük a démonok mesterkedéseit, és nem követjük ezeket a mesterkedéseket, akkor az igazságra való törekvésben nem lesz visszalépés. Ezt úgy hívják, a családi élet igazi elhagyójának módszere. Sokan vannak, akik véletlenszerű alapon bizonyos démoni mesterkedéseket a Buddha-Darmának vélnek; ez a legutóbbi idők tévedése. A tanítványok késlekedés nélkül meg kell ismerjék a démonok [állapotát], tisztába kell jöjjenek vele, és kell, hogy gyakorolják-megtapasztalják a buddha [állapotát].

A Tatagata parinirvánájának[94] idején Mahakasjapa Bódhiszattva azt mondta a Buddhának: “Világ Tiszteltje! Egy tatagata tökéletesen rendelkezik azzal a képességgel, hogy ismerje mások természetét.[95] Biztosan tudtad, hogy Sunaksatra[96] majd elvágja jó gyökereit. Milyen okok és körülmények miatt engedted meg neki, hogy elhagyja a családi életet?”

A Buddha azt mondta: “Kedves fiam! A múltban, amikor először elhagytam a családi életet, Nanda[97] öcsém, Ánanda és Devadatta unokatestvéreim, Rahula fiam, és még mások[98], mind követtek engem a családi élet elhagyásában és az igazság gyakorlásában. Ha nem hagytam volna, hogy Sunaksatra elhagyja a családi életet, akkor ez az ember, amikor eljött az ideje, örökölte volna a királyi pozíciót; ezt a hatalmat szabadon gyakorolva megsemmisítette volna a Buddha-Darmát. Ezen okok és körülmények fényében azonnal megengedtem, hogy elhagyja a családi életet, és gyakorolja az igazságot. Kedves fiam! Ha Sunaksatra bhiksu nem hagyta volna el a családi életet, de a jó gyökereit mégis elvágta volna, számtalan korszakon keresztül nem lett volna semmi jó. Most, miután elhagyta a családi életet, bár elvágta a jó gyökereket, megkaphatta és meg tudta tartani az előírásokat; hogy idős veteránokat, kiemelkedő pátriárkákat, és erényes embereket szolgáljon és tiszteljen; és hogy gyakorolja és tanulja a dhyanakat az elsőtől a negyedikig.[99] Ezeket jó okoknak hívjuk. Ilyen jó okokból jó szokások születhetnek. Ha jó szokások születtek, gyakorolhatjuk és megismerhetjük az igazságot. Ha gyakoroltuk és megismertük az igazságot, elérhetjük az anuttara-samyak-sambodhi állapotát. Ez az oka, hogy megengedtem, hogy Sunaksatra elhagyja a családi életet. Kedves fiam! Ha nem engedtem volna meg Sunaksatra bhiksunak, hogy elhagyja a családi életet és megkapja az előírásokat, akkor nem lehetnék a tíz képességgel felruházott tatagata.[100] Kedves fiam! Egy buddha végiggondolja, hogy az élőlényeknek jó szokásaik, vagy nem-erényes szokásaik vannak-e. Ez az ember [Sunaksatra], bár mindkétfajta szokásai vannak, lehet, hogy nemsokára elvágja minden jó gyökerét, és [csak] a nem-erényes gyökerei maradnak. Milyen okoknak köszönhetően? [Mivel] a hozzá hasonló hétköznapi lények nem állnak kapcsolatban jóbarátokkal, nem figyelnek a helyes Darmára, nem gondolnak a jóra, és nem cselekszenek a Darmával összhangban. Ilyen okoknak és körülményeknek köszönhetően lehet, hogy elvágja minden jó gyökerét, és [csak] a nem-erényes gyökerei maradnak.”[101]

Ne feledjük, habár a Tatagata, a Világ Tiszteltje, pontosan tudatában van, hogy hétköznapi lények a jó gyökerek elvágóivá[102] válhatnak, azért, hogy jó okokat adományozzon nekik, megengedi nekik, hogy elhagyják a családi életet: ez óriási jóakarat és óriási együttérzés. Ha valaki jó gyökerek elvágójává válik, az annak az eredménye, hogy nem áll kapcsolatban jóbarátokkal, nem figyel a helyes Darmára, nem gondol a jóra, és nem cselekszik a Darmával összhangban. A mai tanítványok feltétlenül legyenek kapcsolatban jóbarátokkal. A “jóbarát” olyan, aki állítja, hogy buddhák léteznek, és azt tanítja, hogy van tévedés és van boldogság. Aki nem tagadja az okot és okozatot úgy hívjuk “jóbarát” és úgy hívjuk “jó tanácsadó”. Az ilyen ember prédikációja az maga a helyes Darma. Erre az igazságra gondolni annyi, mint a jóra gondolni. Ilyen módon cselekedni az lehet a Darmával összhangban való cselekvés. Ezért függetlenül attól, hogy egy hétköznapi ember számunkra ismerős vagy ismeretlen, bíztatnunk kell, hogy hagyja el a családi életet, és vegye fel az előírásokat. Nem kell azzal törődni, hogy a jövőben visszafejlődik vagy sem, és nem kell aggódni afelől, hogy gyakorolni fog vagy sem. Ez valójában Sakjamuni helyes Darmája.

A Buddha így szólt a bhiksukhoz: “Emlékezzetek, egyszer Yama király hogyan vélekedett: ‘Egy nap megszabadulok ettől a szenvedéstől. Az emberi világban fogok megszületni. Azzal, hogy emberi testre teszek szert, képes leszek elhagyni a családi életet, leborotválni a szakállamat és a hajamat, hordani a három Darma-köntöst, és megismerni az igazságot úgy, mint az, aki elhagyta a családi életet.’ Még Yama királynak is ez volt a gondolata. Hát még ti, most mindannyian emberi testre tettetek szert, és sramanákká lehettetek. Tehát, bhiksuk, gondosan gyakorolnotok kell a test, a száj és a tudat cselekedeteit, és nem szabad előidéznetek tökéletlenségeket. El kell távolítsátok az öt béklyót[103] és gondoznotok kell az öt gyökeret.[104] A hozzátok hasonló bhiksuknak ilyen képzést kell kapni.” Ezek után a bhiksuk, hallván a Buddha prédikációját, örvendeztek és buzgón gyakoroltak.[105]

Világosan látjuk, hogy ilyen az élet utáni vágyakozás az emberi világban, még Yama király esetében is. Egy emberi lény, aki már megszületett, késlekedés nélkül le kell borotválja szakállát és haját, hordania kell a három Darma-köntöst, és meg kell ismerje a Buddha igazságát. Ezek az emberi világ érdemei, ezek más világokon túl vannak. Megszületni az emberi világba, mégis féktelenül politikai utat vagy világi pályát követni, királyok és miniszterek szolgájaként haszontalanul eltölteni az életet, álmok és illúziók által bekerítve, és későbbi korokban koromsötét felé tartva, még mindig anélkül, hogy valamire hagyatkozni lehetne, az különösen nagy ostobaság. Nemcsak ritkán kapható emberi testet kaptunk, [hanem] találkoztunk a Buddha-Darmával is, amivel csak ritkán lehet találkozni. Azonnal félre kell dobjuk minden elfoglaltságunkat, és gyorsan el kell hagyjuk a családi életet és meg kell ismerjük az igazságot. Királyokkal, miniszterekkel, feleségekkel, gyerekekkel, és rokonokkal elkerülhetetlenül lehet találkozni mindenfelé, [de] a Buddha-Darmával, mint például a udumbara virággal[106], csak alig lehet találkozni. Következésképp, amikor az állandótlanság hirtelen beköszönt, királyok, miniszterek, barátok és rokonok, szolgák, feleségek és gyerekek, és értékes kincsek, nem segítenek; mindenki egyszerűen tart az alvilágba[107] egyedül. Csak a jó vagy rossz karmánk tart velünk. Amikor el kell hagyjuk az emberi testet, mély sajnálat tölthet el bennünket az emberi test elveszítése miatt. Amíg még emberi testünk van, gyorsan el kell hagyjuk a családi életet. Csak ez lehet a három idő buddháinak helyes Darmája.

Azok számára, akik így elhagyták a családi életet, négy fajta Darma-gyakorlás van, nevezetesen,“a négy bizalom”[108]: 1) egész életükben fák alatt ülnek, 2) egész életükben rongyokból készült köntöst hordanak, 3) egész életükben élelmet koldulnak, 4) egész életükben, ha megbetegednek, régi gyógyszert[109] szednek. Aki mindezeket a módszereket gyakorolja, azt valóban úgy hívjuk: az, aki elhagyta a családi életet, és valóban szerzetesnek hívjuk. Ha nem gyakoroljuk őket, akkor nem hívnak bennünket szerzetesnek. Ezokból hívjuk ezeket úgy, hogy a családi életet elhagyók Darma gyakorlatai.

Most a Nyugati Mennyekben és a Keleti Földeken, amit a buddhista pátriárkák hitelesen átadnak, az nem más, mint a családi életet elhagyók Darma gyakorlatai. A teljes élet a templomerdő[110] elhagyása nélkül állapotot ezek a Darma gyakorlatok, a négy bizalom rendezi be közvetlenül. Úgy hívjuk: “a négy bizalom gyakorlása”. Ha [valaki] ezzel szembe megy, és létrehoz öt bizalmat, ne feledjük, az hamis Darma: ki hinne abban, ki tudná azt megerősíteni? Amit a buddhista pátriárkák hitelesen átadnak az a helyes Darma. Elhagyni a családi életet ezzel [a helyes Darmával] összhangban az a legmagasabb és legértékesebb emberi boldogság. Ezért India Nyugati Mennyeiben Nanda, Ananda, Devadatta, Aniruddha,[111] Mahanama[112] és Bhadrika,[113] akik mindnyájan Simhahanu király[114] unokái voltak, és a legnemesebb ksatriya kasztból valók voltak, gyorsan elhagyták a családi életet. Kiváló példa lehet a későbbi generációk számára. Akik ma nem ksatriyák, ne sajnálják a testüket. Azok, akik még csak nem is hercegek, mit tudnának sajnálni? [A királyi Sakják] Jambudvipa legnemesebb [pozíciójából] jönnek, a Három Világ[115] legnemesebb [pozíciójába] érkeztek: ez csupán a családi élet elhagyásának köszönhető. Kisebb népek királyai, és a Licchavi[116] tömegek, hiábavalóan őrizték kincsként azt, amit nem volt érdemes kincsként őrizni, büszkén arra, ami nem indokolt büszkeséget, ott tartózkodva, ahol nem kellett volna tartózkodniuk, nem hagyák el a családi életet: ki nem látja őket alkalmatlannak, és ki nem látja őket rendkívül ostobának? A Tiszteletreméltó Rahula a Bódhiszattva fia és Suddhodana király unokája volt, aki ráhagyta volna a trónt. Mégis a Világ Tiszteltje nyomatékosan elhagyatta vele a családi életet. Tudjátok, hogy a családi élet elhagyásának Darmája páratlanul értékes. A pontos megtartásban[117] kiemelkedő tanítvány volt, de [Rahula] még máig sem jutott a nirvánába, hanem a világban tartózkodik, mint boldogság-mező az élőlények számára. A Nyugati Mennyek ősi mesterei között, akik átadták a Buddha helyes Darma-szem kincsét, sok volt a családi életet elhagyó herceg. Az első pátriárka Kínában Koshi[118] királyának harmadik királyi fia volt. Nem tartotta fontosnak királyi rangját, megkapta és megtartotta a helyes Darmát: világosan láthattuk, hogy a családi élet elhagyása páratlanul értékes. Olyan testtel, ami nem egyenrangú ezekével [a hercegekével], olyan helyzetben lenni, hogy elhagyhatjuk a családi életet, hogy is ne sietnénk [ezt megtenni]? Milyen holnapra kéne várjunk? Ha sietve elhagyjuk a családi életet, anélkül, hogy várnánk a [következő] kilégzésre vagy belégzésre, az bölcs dolog lehet. Emlékeznünk kell arra is, hogy annak a mesternek a jótette, aki alatt elhagyjuk a családi életet felérhet az apa és az anya jótettével.

A Zen-en-shingi 1. füzetében olvashatjuk: “A három idő buddhái mind azt mondják, hogy elhagyni a családi életet az annyi, mint megvalósítani az igazságot. A Nyugati Mennyek huszonnyolc pátriárkája és a Tang Föld hat pátriárkája, akik átadták a Buddha-tudat-pecsétet, mindannyian sramanák voltak. Lehet, hogy azért válhattak a három világ univerzális modelljévé, mert szigorúan betartották a vinaya-t. Ezért a [za]zen gyakorlásában és az igazság iránt való érdeklődésben kiemelkedőek az előírások. Amíg nem válunk el a túlzástól és nem vagyunk védve a hibás ellen, hogy tudjuk megvalósítani a buddha állapotot és hogy tudnánk pátriárkává válni?”[119]

Még ha egy erdő[120] hanyatlik is, még mindig gardénia-liget[121], egy olyan hely, ami túl van a közönséges fákon és közönséges füvön.[122] Vagy olyan, mint a vízzel higított tej. Amikor tejet akarunk használni, akkor ezt a vízzel higított tejet kell használjuk, [de] nem szabad semilyen más anyagot használnunk. Ezért a hiteles hagyomány, ami az, hogy a három idő buddhái mindannyian azt mondják, hogy a családi életet elhagyni annyi, mint megvalósítani az igazságot, páratlanul értékes. Nincsenek buddhák a három időben, akik ne hagynák el a családi életet. Ilyen a helyes-Darma-szem kincs, a nirvána finom tudata, és a legfőbb bódhi [igazsága], amit a buddhák és a pátriárkák hitelesen átadnak.

Shobogenzo Shukke-kudoku
A Kencho[123] 7. évében a nyári elvonulás egyik napján

---

[1]  A tizennegyedik pátriárka Indiában.

[2]  Nagardzsuna mester életében 250 előírás létezett a szerzetesek számára, és 348 a szerzetesnők számára. Világi buddhisták 5 előírást kellett, hogy betartsanak.

[3]  T.i. a szerzetesek.

[4]  Nagardzsuna mester egy régebbi buddhista szútrából, vagy kommentárból idéz egy verset.

[5]  Világi emberek.

[6]  GUSOKUKAI, szanszkritül upasampada, azt jelenti, hogy felvenni a 250 szerzetesi, vagy a 348 szerzetesnői előírást. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[7]  HONSHO-KYO, legendás történetek a Buddha korábbi, bódhiszattvaként élt életeiből

[8]  Kasjapa Buddha a hét ősi buddha közül a hatodik, míg Sakjamuni Buddha a hetedik.

[9]  Daichido-ron (szanszkritül Maha-prajna-paramitopadesa), 30. fejezet. A Maha-prajna-paramitopadesa-ról azt tartják, hogy az Nagardzsuna mester kommentárja a Pancavimsati-sahasrika Prajna-paramita-sutra-ról (ld. 60. és 61. megjegyzés). A Daichido-ron ezen szekciója a 12. fejezetben, a Kesa-kudoku-ban, a [87]-es paragrafusban is megjelenik.

[10]  GOKAI, “öt előírás”, szanszkritül panca-silani: 1) ne ölj, 2) ne lopj, 3) ne kövess el házaságtörést, 4) ne hazudj, 5) ne igyál alkoholt. Ez az öt előírás még mindig alapvető a világi emberek számára a hinajána buddhista országokban, pl. Thaiföldön.

[11]  Daichido-ron, 30. fejezet. Ld. még 83. fejezet, Shukke, [18]-as paragrafus.

[12]  A “kissé” (wazukani) kicsinyítő képző azt jelzi, hogy a családi élet elhagyásának fontosságához képest az a tény, hogy a brahman részeg volt, nem olyan lényeges.

[13]  Azt az érdemet, hogy el akarta hagyni a családi életet.

[14]  Pillanatok. Azt mondják, egy ujjcsettintés 65 kszanáig tart.

[15]  TENRINJO-O, “a kereket forgató szent királyok”, szanszkritül cakravarti-raja, többek között a Lótusz szútrából. Ld. például a Lótusz szútra 2.60. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[16]  JODO, szanszkritül Sukhavati, ideális birodalom.

[17]  Azt mondták például, hogy egy aranykerekes király mind a négy kontinenst uralja; egy ezüstkerekes király a keleti, a nyugati és a déli kontinenst uralja; egy rézkerekes király a keleti és a déli kontinenst uralja; és egy vaskerekes király csupán a déli kontinenst uralja.

[18]  Ölés, lopás, házasságtörés, hazugság, hízelgés, sértegetés, kétszínű beszéd, mohóság, düh, hibás nézet.

[19]  Egy buddha testén található harminckét megkülönböztető jel.

[20]  India és Kína.

[21]  NANSHU, azaz Jambudvipa, a Sumeru hegytől délre fekvő kontinens, amelyen emberi lények élnek, azaz az emberi világ.

[22]  HOKUSHU, szanszkritül Uttara-kura, az északi kontinens, az örökkétartó boldogság ideális birodalma.

[23]  Emberi test.

[24]  SHAKKU-RUITOKU. Kifejezés a Lótusz szútrából. Ld. például Lótusz szútra 2.218-220.

[25]  SANJUSAN-TEN, “harminchárom isten”, a szanszkrit Trayastrimsa megfelelője. Azt tartják, a Sumeru hegyen élnek a vágy világának hat mennyei birodalma közül a másodikban. Sakra-devanam-indra van a középpontban, akit négyszer nyolc isten vesz körül. Ld. 3. könyv, Szójegyzék.

[26]  Kengu-kyo, 4. füzet.

[27]  FUKUZO, szó szerint “jólét fokozó”, a szanszkrit Srivaddhi megfelelője, egy Rajagrha-ból való jómódú ember neve, aki a Kengu-kyo 4. füzetében szerepel. Már százéves volt, amikor megkérte Sáriputrát, hogy hadd lehessen szerzetes, de Sáriputra elutasította, mondván, hogy a Srivaddhi túl öreg. A Buddha azonban később megengedte, hogy szerzetessé váljon.

[28]  A nyolc fajta fájdalom a következő: 1) a születés, 2) az öregedés, 3) a betegség, 4) a halál, 5) a szeretteinktől való elválás, 6) a kapcsolat azokkal, akiket gyűlölünk, 7) annak keresése, amit nem lehet elérni, 8) az öt aggregát felépítése (erős vágy).

[29]  Hatmilliárd-négyszázmillió-kilencvenkilencezer-kilencszáznyolcvan.

[30]  Utalás a Lótusz szútrára, Jo (Bevezető). Ld. Lótusz szútra 1.42-44.

[31]  Lótusz szútra, Kejo-yu (Példabeszéd a mágikus városról). Ld. Lótusz szútra 2.58.

[32]  Ugyanott. Ld. Lótusz szútra 2.62.

[33]  Ugyanott. Ld. Lótusz szútra 2.60.

[34]  Lótusz szútra, Myoshogon-o-honji (A Ragyogó király története). Ld. Lótusz szútra, 3.302.

[35]  A Buddha fia.

[36]  A Buddha unokatestvére, és a második pátriárka Indiában.

[37]  Sakja volt a törzs neve, ahova Buddha született, innen a Sakjamuni név, ami azt jelenti “Sakják bölcse”.

[38]  Ajnata-kaundinya, Asvajit, Bhadrika, Mahanaman, és Dasabala-kasyapa. Ötüket Buddha apja, a Sakják királya utasította, hogy kísérjék el Buddhát az aszkézis gyakorlatába. Elagyták a Buddhát, amikor az abbahagyta az aszkézist, de amikor meghallották, amint először megforgatta a Darma kerekét, ők lettek a Buddha rendjének első szerzetesei.

[39]  Subhadra brahman volt, aki röviddel a Buddha halála előtt lett a Buddha tanítványa, és vált szerzetessé.

[40]  Daibibasha-ron, 76. fejezet. A 87. fejezetben (Kuyo-shobutsu) szintén említésre kerül.

[41]  ESHIN, E azt jelenti “valamire hagyatkozni”, és SHIN azt jelenti “test”. ESHIN a testet jelenti, ami a tudatosság alapja, tehát a fizikai test.

[42]  A hetedik indiai pátriárkáról, Vasumitra mesterről van szó, aki az ötszáz arhat néven ismert nagyszámú munkatárssal közösen összeállította az Abhidharma-mahavibhasa-sastrát (kínai fordítását Japánban Daibibasha-ron-nak hívják) Buddha halála után mintegy négyszáz évvel.

[43]  Szanszkritül Yama-raja, az alvilág királya, aki a halottak sorsa felől dönt erényeik alapján.

[44]  Daibibasha-ron, 66. füzet. (yue [ni] kyo [ni] sho[se]zu). Daibibasha-ron-ban ez van: (yue [ni] kyo [ni] to[ka]zu), azaz “így tehát a szútrák nem említik”.

[45]  Paraszt vagy munkás, aki a harmadik vagy a negyedik kaszthoz tartozik az ősi indiai társadalmi rendszerben. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[46]  Szolga, aki a négy kasztból az alsóba tartozik, akinek az egyetlen feladata a három magasabb kaszt, a brahmana, a ksatriya, és a vaisya szolgálata. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[47]  A katonai vagy uralkodó osztály tagja, a négy kaszt közül a második. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[48]  Ismét Vasumitra mesterről és az ötszáz arhatról van szó, akik összeállították az Abhidharma-mahavibhasa-sastrát a Negyedik Zsinaton Kaniska királyságában.

[49]  NINPO, “a Darmába való belemerülés”, amit hagyományosan annak az állapotnak a kifejezéseként értelmeznek, amikor egy ember felismeri a Négy Nemes Igazságot. A NIN a szanszkrit ksanti-nak felel meg, ami a szanszkrit-angol szótár szerint azt jelenti “türelem, belemerülés; a szent absztrakció állapota”. Ugyanakkor, a NIN úgy is fordítható, mint “felismerés”, ami egy másik, de szintén NIN-nek ejtendő kínai karakter jelentése.

[50]  A Hige-kyo (a Karuna-pundarika-sutra kínai fordítása) tulajdonképpen csak 335 fogadalmat sorol fel. A 12. fejezetben (Kesa-kudoku), Dógen mester szintén idéz fogadalmakat a Hige-kyo-ból, és hivatkozik az ötszáz nagy fogadalomra.

[51]  ZENKON, “jó gyökerek”, jó cseledeteket jelent, amik a boldogság gyökerei.

[52]  A tíz szigorú tilalom része a bódhiszattva tizenhat előírásának, amelyeket Dógen mester idején mind szerzetesek, mind világiak megkaptak Kínában és Japánban. Ez a tizenhat előírás a tömör változata annak a 250 előírásnak, amit a szerzeteseknek, illetve annak a 348 előírásnak, amit a szerzetesnőknek kellett betartani a hinajána buddhizmusban. (Ld. 94. fejezet, Jukai).

[53]  Daishu-kyo (szanszkritül Maha-samnipata-sutra), 53. füzet.

[54]  HOSSHIN, “Darma-test”, szanszkritül dharma-kaya, egy buddha teste, úgy, mint valós értékkel és jelentéssel bíró, magábafoglaló entitás. Ld. 1. könyv, Szójegyzék. HOJIN, “jutalom-test”, szanszkritül sambhoga-kaya (szó szerint élvezet-test), a konkrét fizikai testet jelenti, úgy, mint a múltbéli cselekedetek és körülmények eredményét. Ld. 2. könyv, Szójegyzék.

[55]  A három gonosz állapot a pokolbéli lények, az éhes szellemek, és az állatok állapota.

[56]  NEHAN-IN, “a nirvána pecsétje”, a négy “Darma-pecsét” (HO-IN, szanszkritül Dharmoddana) közül a negyedik: 1) minden szenvedés, 2) minden darma önvaló nélküli, 3) minden cselekvés állandótlan, 4) a nirvána csendes és mozdulatlan állapota. Azt mondják, ez a négy Darma-pecsét, azaz a Buddha-Darma konkrét jellemzői különböztetik meg a buddhizmus tanítását a nem-buddhistától.

[57]  Daishu-kyo, 53. füzet

[58]  Daihatsu-nehan-gyo (a Nagy Hagyaték szútrája, szanszkritül: Mahaparinirvana-sutra), 23. füzet.

[59]  Sáriputra, aki már akkor meghalt, amikor a Buddha még élt, a Buddha tíz nagy tanítványának egyike volt. A Prajna-pramita-hrdya-sutra (vagy Szív szútra) Sáriputrához szól, és kifejezi a szanszkrit prajna-paramita irodalom szivét. Ld. Shobogenzo, 2. fejezet, Maka-hannya-haramitsu.

[60]  Maka-hannya-haramitsu-kyo, 1. füzet.  A Maka-hannya-haramitsu-kyo Kumarajivának a Pancavimsati-sahasrika Prajna-paramita-sutra-ból készített fordítása.

[61]  Dai-hannya-haramitsu-kyo, 3. füzet. Dai-hannya-haramitsu-kyo, amit 659-ben Genjo fordított szanszkritből kínaira, egy 600 füzetes gyűjteménye annak a 16 prajna-paramita szútrának, ami a prajna-paramita irodalom nagy zömét kiteszi. Ezen 16 szútra közül a második a Pancavimsati-sahasrika Prajna-paramita-sutra.

[62]  Sziddhárta, szó szerint: “az, aki beteljesítette (jövetele) célját”, a Buddha hercegi keresztneve volt.

[63]  Suddhodana király szolgája, akit Sziddhárta herceg kocsihajtójaként alkalmazott.

[64]  Gyöngyök vagy drágakövek.

[65]  Kék lótusz.

[66]  Butsu-hongo-jikkyo, 18. füzet. A Butsu-hongo-jikkyo a Buddha 60 füzetből álló önéletrajza, amit Jnanagupta fordított kínaira.

[67]  JOGOTEN, “a Tiszta Tartózkodás Mennyei”, olyan birodalomnak írják le, ahol az anagamin (olyan valaki, aki már nincs rákényszerülve a visszatérésre) újjászületik. Azt mondják, öt ilyen menny van, és az anyag világának negyedik dhyana mennyországában találhatóak.

[68]  Ha valaki elhagyja a családi életet, és megvalósítja a buddha állapotát, akkor társadalmi rangja, és neme irreleváns.

[69]  Magadha-i születésű. Végül Upagupta mestert követte, és ő lett az ötödik pátriárka.

[70]  Más szóval a tudat megvalósul a jelen minden pillanatában.

[71]  JODO. A JO azt jelenti változatlan, szokásos, természetszerű. A DO, “út”, gyakran a szanszkrit bódhi-t jelöli, ami a buddhista igazság állapotát jelenti. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[72]  A buddha állapot okait.

[73]  Keitoku-dento-roku, 1. fejezet.

[74]  JOHO. A JO, “szokásos”, megjelenik Dhitika mester JODO kifejezésében, ami azt jelenti “az igazság természetszerű állapota” – ld. a 71. megjegyzést. A HO jelentése módszer vagy Darma.

[75]  JO, mint a 71. és 74. megjegyzésben.

[76]  HO-SHOGON-O. Nem sikerült a szanszkrit megfelelőjére bukkani.

[77]  Az ősi indiai Kosala királyság fővárosa.

[78]  A szanszkrit vandana szó azt jelenti, tisztelni, tisztelettel teli cselekedetet végrehajtani.

[79]  ZAIKE-SHUKKE. Otthon maradt a királyi palotában, de hivatalosan szerzetes lett.

[80]  “Szanga-öröm”.

[81]  Élete nem ismert. A Zenritának van szanszkrit hangzása, de a magára a tényleges szanszkritra nem sikerült bukkanni.

[82]  Az ENJAKU az ENZA-JAKUJO rövidítése, jelentése: “csendes ülésbe mélyedni”, ami egy másik kifejezés a zazenre. Az EN felcserélhető az AN-nal, ami békéset, stabilt, vagy lecsendesedettet jelent.

[83]  Szanszkrit megfelelője nem ismert. A történet a Keitoku-dento-roku-ból való, 2. fejezet.

[84]  Az öt vágy az öt érzéknek felel meg: a látványokra, a hangokra, az illatokra, az ízekre, és az érzetekre vonatkozó vágy.

[85]  A Tang-dinasztia uralkodói, akik Nan-yo Echu mester idejében éltek. Ld. 80. fejezet, Tashintsu.

[86]  RO KOJI. RO volt Daikan Eno mester, a hatodik kínai pátriárka vezetékneve. Az ő története, hogyan hagyta el anyját, megtalálható a 30. fejezetben (Gyoji). A KOJI, ami a szanszkrit grhaparti, “háztulajdonos” megfelelője, a 8. fejezetben (Raihai-tokuzui) kerül bemutatásra.

[87]  A világi Ho-on (?-808). Eredetileg Sekito Kisen mester tanítványa volt, később Baso Do-itsu mestertől kapta meg a Darmát, bár sosem lett szerzetes. Ld. még a 73. fejezetet (Sanjushichi-bon-bodai-bunbo) és a Shinji-Shobogenzo-t, 1. rész, 5., 88., és 99. pontok.

[88]  MUSHO, azt jelenti “nem-megjelenő”, vagy “nem-születés”. Az utóbbi jelentésében néha a nirvána szinonimájaként használják. Az első jelentésében, “nem-megjelenő” jelenti: 1) az örökkévaló időt, ami kezdet nélküli; és 2) a jelen pillanat valóságát, ami elszakad a múlttól és a jövőtől, és ezért megjelenés és eltűnés nélküli. Ld. még ennek tárgyalását a 23. fejezetben (Gyobutsu-yuigi).

[89]  Tensho-koto-roku, 8. fejezet.

[90]  Keitoku-dento-roku, 7.  fejezet.

[91]  Rinzai Gigen mester (kb. 815-867), Obaku Ki-un mester utóda.

[92]  Napjainkban Hopeh tartomány Kína észak-keleti részén.

[93]  Rinzai-esho-zenji-goroku.

[94]  A pari-nirvana, “teljes kioltás”, kifejezés a Buddha halálát jelenti, ami különbözik a nirvana-tól vagy “kioltás”-tól, ami a nem-ragaszkodás állapotát jelenti, amit a Buddha élete során megvalósított. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[95]  A tatagata tíz képességének egyike. Ld. 100. megjegyzés.

[96]  ZEN SHO, szó szerint “Jó Csillag”, a szanszkrit Sunaksatra megfelelője. Azt mondják, Sunaksatra a Buddhát szolgálta, mint gondozó szerzetes, de később visszatért a világi élethez és rágalmazta a Buddhát és tanítását. A Dai-hatsu-nehan-kyo idézi őt, mint jó példát az icchantika-ra (olyan valaki, aki a végletekig a személyes vágyait hajszolja), akiben az a hibás nézet alalkult ki, hogy nincs Buddha, Darma, és nirvána. Ennek következtében még élete során az Avici pokolba zuhant.

[97]  Nanda a Buddha apjának, Suddhodana királynak a fia volt, Suddhodana második feleségétől, Mahaprajapatitól. A Buddha anyja, Mahamaya, röviddel a Buddha születése után meghalt.

[98]  A Sakja törzs további tagjaira utal, akik szintén a trón várományosai voltak.

[99]  A négy dhyana a zazen alatti állapotok négy fokozatú kategorizálása. Ld. 90. fejezet, Shizen-biku.

[100]  NYORAI-GUSOKU-JURIKI, azaz “tíz képesség, amivel egy tatagata rendelkezik”, ami a szanszkrit dasa-tathagata-balani megfelelője. Ld. Szójegyzék. A tíz képesség hagyományos értelmezése a következő: 1) ismerni helyeset és helytelent; 2) tudni milyen okokból milyen karmikus hatások következnek; 3) ismerni a négy kiegyensúlyozott állapotot (a négy dhyana, a megszabadulás nyolc állapota, a három szamádi, stb.); 4) ismerni mások felsőbbrendű és alsóbbrendű cselekedeteit; 5) ismerni mások vágyait; 6) ismerni mások állapotait; 7) ismerni mások célállomását (nirvána, pokol, stb.); 8) ismerni a múltat; 9) ismerni életet és halált; 10) tudni, hogyan vessünk véget a túlzásoknak.

[101]  Dai-hatsu-nehan-kyo, 33. füzet.

[102]  DAN-ZENKON, “jó gyökerek elvágója”, a szanszkrit icchantika megfelelője, ami azt a személyt jelenti, aki a végletekig hajszolja az óhajokat, vágyakat, és hajlamokat, és aki tehát nem hisz a Buddhában, és nem érdekli az, hogy jót tegyen, és ne tegyen rosszat. Ld. 2. könyv, Szójegyzék.

[103]  GOKETSU. Az öt béklyó, egyfajta értelmezés szerint: 1) mohóság, 2) harag, 3) önteltség, 4) irigység, 5) aljasság. Ugyanakkor, a KETSU, “olyan valami, ami megköt vagy akadályoz” a szanszkrit klesa, azaz a nyomorúság megfelelője. A Vijnavada, hat mula-klesa-t vagy alapvető nyomorúságot sorol fel: 1) raga (heves vágy), 2) pratigha (harag), 3) mudha (zűrzavar), 4) mana (önteltség), 5) vicikitsa (kétely), és 6) drsti (helytelen nézetek). Néha az első ötöt tekintik egy csoportnak, és az öt helytelen nézetet, a panca drstayah-t pedig egy második csoportnak. Ld. 1. könyv, Szójegyzék.

[104]  GOKON, szanszkritül pancendriyani. Szanszkritül a következők: 1) sraddha (hit), 2) virya (szorgalom), 3) smrti (tudatosság), 4) samadhi (egyensúlyi állapot), és 5) prajna (bölcsesség). Ld. Szójegyzék. A jó életvitel ezen gyökerei felsorolásra kerültek a 73. fejezetben (Sanjushichi-bon-bodai-bunbo) és a Shobogenzo 12 fejezetes változatának utolsó előtti fejezetében (Ippyaku-hachi-homyo-mon). Ld. Függelékek.

[105]  Ki-se-in-hongyo, 4. füzet. A KI-SE-IN-HONGYO szó szerinti jelentése “Az okok múltbeli megjelenéseinek szútrája”.

[106]  Az udumba egyfajta Indiában honos szederfa. Virágai héjat alkotnak, úgy tűnik, nincsenek virágai. Az ősi indiaiak az udumbara virágával mindig valami nagyon ritka dolgot szimbolizáltak, mondván, hogy a virág háromezer évente csak egyszer virágzik. Ld. 68. fejezet (Udonge).

[107]  OSEN, szó szerint “sárga tavasz”. Kínában a taoista hagyományban a sárga a földre utal.

[108]  SHI-E, “a négy bizalom”, felsorolásra került a Daijogi-sho 2. füzetében.

[109]  CHINKIYAKU. A Zengaku-daijiten azt mondja, hogy az itt hivatkozott gyógyszerek, amiket a világi társadalom már nem használ, marhaürülék és -vizelet keverékéből készültek.

[110]  ISSHO-FURI-SORIN. Joshu Jushin mester szavai. Ld. 39. fejezet (Dotoku).

[111]  Aniruddha a Buddha unokatestvére és tíz nagy tanítványának egyike volt, akinek azt mondják kiemelkedő természetfeletti látási képessége volt. Elvesztette a szeme világát, de intuitivan kitűnően látott.

[112]  Ez talán arra a Mahanamára utal, aki Anandához és Aniruddhához hasonlóan Suddhodana testvérének,  Dronodanának volt a fia (de állítólag nem lett szerzetes). De utalhat Mahanama-koliya-ra is, aki annak az öt bhiksunak az egyike volt, akikhez a Buddha az első prédikációját intézte (de a Koliya törzs tagja volt, nem a Sakja törzsé).

[113]  Bhadrika az öt bhiksu egyike volt. A Sakja törzs tagja volt.

[114]  Simhahanu király, szó szerint “Oroszlán-állkapcsú”, ez volt a neve Suddhodana király apjának, Gautama Buddha nagyapjának.

[115]  SANGAI, “a három világ”, ebben az esetben az egész világot vagy az egész Univerzumot jelenti.

[116]  A Licchavi törzs köztársasága, fővárosa Vaisali, a Buddha idejének egyik legjelentősebb köztársasága volt a közép-gangeszi síkságon.

[117]  MITSUGYO-DAIICHI, szó szerint “pontos életvitelben első számú”. A Buddha tíz nagy tanítványának mindegyike valamilyen erényben kiemelkedő volt. Azt mondják, Rahula a sila pontos betartásában volt kiemelkedő.

[118]  Ősi állam Dél-Indiában. Nem sikerült a szanszkrit megfelelőjére bukkanni.

[119]  Zen-en-shingi, 1. füzet. Ez az idézet szerepel a Shobogenzo 83. fejezetében (Shukke), és 94. fejezetében (Jukai) is.

[120]  SORIN, szó szerint “erdőcsoport”, szanszkritül pinda-vana, buddhista kolostort jelent, ahol szerzetesek gyülekezete él. Ld. még 110. megjegyzés. Ld. Szójegyzék.

[121]  A Gardénia fajhoz tartozó fáknak és cserjéknek illatos, tetszetős, fehér és sárga virágai vannak.

[122]  Voltak olyan buddhista kolostorok, ahol az előírásokat nem tartották be szigorúan; Dógen mester még azokban is azt érezte, hogy van valami a buddhista szerzetesek életében, ami értékes, és a világi élet profán szituációin túl van.

[123]  1255. Ez az egyik fejezet a Shobogenzo tizenkét fejezetes változatából, amit Dógen mester életének utolsó éveiben írt. Dógen mester 1253-ban halt meg. 1246-ban tartott egy rövid előadást a családi élet elhagyásáról (83. fejezet, Shukke). Valószínűnek tűnik, hogy azzal a szándékkal, hogy majd tart egy hosszabb előadást a családi élet elhagyásának érdeméről, Dógen mester számos szemelvényt válogatott a szútrákból és megjegyzéseivel látta el őket, valamint, hogy Dógen mester halála után követője Ko-un Ejo mester szerkesztette és adta ki Dógen mester vázlatát és tette hozzá ezt a záró megjegyzést.