A köntös és a Dharma hiteles átadása Kínába, amelyeket hitelesen adtak át buddhától buddháig és pátriárkától pátriárkáig, csak a Sugaku csúcs[1] alapító Pátriárkája által valósult meg. Az alapító Pátriárka a huszonnyolcadik volt Sakjamuni Buddha után, az átadás huszonnyolcszor történt meg Indiában jogos utódtól jogos utódig. A huszonnyolcadik pátriárka személyesen elment Kínába, és ő lett az első pátriárka [ott]. Az átadás aztán öt kínai [mesteren] át folytatódott, és Sokeihez[2] ért, a harmincharmadik pátriárkához, akit a Hatodik Pátriárkának hívunk. Daikan zen mester, a harmincharmadik pátriárka, megkapta ennek a köntösnek és a Dharmának a hiteles átadását az Obai-zan hegyen[3] az éjszaka közepén, s ezután védte és megőrizte [a köntöst] egész életében. Még mindig a Horin-ji templomban, a Sokei-zan hegyen van elhelyezve. Uralkodók egymást követő generációinak volt a leghőbb vágya, hogy [a köntöst] a császári udvarba hozassák, ahol felajánlásokat tettek és leborulásokat végeztek előtte, és szent tárgyként óvták. A Tang[4] dinasztia uralkodói Chuso, Shukuso és Daiso[5] gyakran hozatták [a köntöst] az udvarba és felajánlásokat tettek neki. Amikor bekérették, és amikor visszaküldték, lelkiismeretesen császári megbízottat küldtek, és rendeletet adtak ki. Daiso uralkodó egyszer a következő rendelettel küldte vissza a Buddha-köntöst a Sokei-zan hegyre: “Elküldöm most a nagy Ryu Sokei tábornokot[6], a Nemzet Megbékítőjét, hogy udvariasan[7] átvegye és elvigye [a köntöst]. Nemzeti kincsként tartom számon. Tiszteletreméltó papok[8], helyezzétek el eredeti templomában a Dharma szerint. Őrizzék ünnepélyesen a szerzetesek, akik bensőségesen megkapták az alapvető tanítást. Soha ne hagyjátok gondatlanságba hullani.” Valóban, jobb, mint a Gangesz homokjához[9] hasonlóan számtalan világ háromezerszer-ezerszeres birodalmát uralni; látni, hallani és felajánlásokat tenni a Buddha köntösének egy olyan kis ország királyaként, ahol a köntös jelen van, a legjobb élet lehet [minden] élet közül, amit [élni lehet] életben-és-halálban. A háromezerszeres világban, amit elért a Buddha hatása, hol ne létezhetne a kesza? Ugyanakkor az, aki továbbadta a Buddha keszájának a hiteles átadását, miután jogos utódtól jogos utódig megkapta a személyes átadást, az nem más, mint a Sugaku csúcs ősi pátriárkája. A Buddha keszáját nem hagyományozták tovább oldalágakon.[10] Bhadrapala bódhiszattva, a huszonhetedik pátriárka[11] egy oldalági leszármazottja az átadást megfelelő módon kapta Jo Dharma-tanítótól,[12] de nem nem történt meg a Buddha keszájának a hiteles átadása. Ugyanígy, [Doshin] Nagymester, a negyedik kínai pátriárka[13] átadta Hoyu zen mestert[14], de nem adta át a Buddha keszájának hiteles átadását. Tehát még a jogos utódtól való átadás nélkül is széles és hatalmas hasznot adományoz a Tatagata helyes Dharmája – aminek érdeme sosem üres – végig korok ezrein és korok miriádjain keresztül. [Ugyanakkor] azok, akik jogos utódtól megkapták az átadást nem hasonlíthatók össze azokkal, akiknek hiányzik az átadás. Ezért, amikor emberi lények vagy istenek megkapják és megőrzik a keszát, meg kell kapják a buddhista pátriárkák által átadott hiteles átadást. Indiában és Kínában a Helyes Dharma és az Utánzó Dharma[15] idejében még laikusok is megkapták és megőrizték a keszát. Ezen a messzi és távoli földön jelen elkorcsosult korunkban azok, akik leborotválják szakállukat és hajukat, és magukat a Buddha tanítványainak hívják, nem kapják meg és nem őrzik meg a keszát. Soha nem hitték, tudták, és tisztázták, hogy meg kell kapják és meg kell őrizzék [a keszát]; siralmas. Hát még mennyivel kevésbé tudnak a [kesza] anyagáról, szinéről, és méreteiről. Hát még mennyivel kevésbé tudják, hogy kell viselni.

A keszát ősidők óta a megszabadulás ruhájának[16] hívják. Képes megszabadítani16 minket minden akadálytól, mint például a karmikus akadályoktól, a szenvedés akadályaitól, és a bűntetés akadályaitól. Ha egy sárkány egyetlen sávot kap [a keszából], megmenekül a háromfajta hőségtől.[17] Ha egy bika egyik szarvával megérinti [a keszát], bűnei természetesen eltöröltetnek. Amikor a buddhák megvalósítják az igazságot, mindig viselik a keszát. Ne feledjük, [keszát hordani] a legnemesebb és legmagasabb erény. Valóban távoli földön a Kései Dharma [korában] születtünk, és ezt sajnálnunk kell. De ugyanakkor hogyan mérhetnénk annak örömét, hogy találkoztunk a köntössel és a Dharmával, amiket buddha adott át buddhának, jogos utód jogos utódnak? Mely [másik] vonal adta át hitelesen mind Sakjamuni köntösét, mind Dharmáját a mi hiteles átadásunkhoz hasonló módon? Ha valaki találkozik velük, hogy is ne tisztelné őket, és hogy is ne tenne felajánlásokat nekik? Még ha [minden egyes nap] el is kell vessük a testeket és életeket, melyek számtalanok, mint a Gangesz homokja, akkor is felajánlásokat kell tegyünk nekik. Tényleg meg kell fogadjuk, hogy találkozunk velük, alázatosan átvesszük a fejünkön[18], felajánlásokat teszünk neki, és tiszteljük minden életben és minden korban. Köztünk és a Buddha szülőhazája között több, mint százezer mérföldnyi hegy és óceán van, és túl messzire van ahhoz, hogy odautazzunk; mégis, múltbeli jó életvitelünk alapján nem zárnak el a hegyek és az óceánok, és nem vagyunk mellőzve, mint holmi fajankók egy távoli [földről]. Találkozván ezzel a helyes Dharmával, kitartóan kell gyakoroljuk, éjjel-nappal. Megkapván és megőrizvén ezt a keszát, állandóan a fejünkön kell alázattal átvegyük, és óvjuk. Hogy lehetne ez csak annyi, hogy érdemet gyakoroltunk egy buddha vagy két buddha alatt? Lehet annyi, hogy mindenfajta érdemet gyakoroltunk olyan sok buddha alatt, ahány homokszem van a Gangeszben. Még ha [azok az emberek, akik megkapják és megőrzik a keszát] mi magunk is vagyunk, tisztelnünk kell őket, és örvendeznünk kell. Szívből viszonoznunk kell az ősi Mester mélységes jóindulatát, hogy átadta a Dharmát. Még az állatok is viszonozzák a szivességet; hogy ne lennének képesek az emberi lények felismerni a szivességet? Ha elmulasztanánk felismerni a szivességet, talán ostobábbak volnánk az állatoknál is. Ennek a Buddha-köntösnek és ennek a Buddha-Dharmának az érdemeit sohasem tisztázta vagy ismerte más, mint az ősi Mester, aki átadta a Buddha helyes Dharmáját. Ha követni akarjuk örömmel a buddhák lábnyomait, egyszerűen örülnünk kell ennek [az átadásnak]. Akár százezer miriádnyi generáció után is tisztelnünk kell ezt a hiteles átadást, mint a hiteles átadást. Ez [az átadás] lehet maga a Buddha-Dharma; a bizonyíték a megfelelő időben nyilvánvalóvá válik. Ne hasonlítsuk [az átadást] ahhoz, amikor tejet higítunk vízzel. Olyan, mint amikor a koronaherceg örökli a trónt. Ha tejet akarunk használni, de nincs más tej, csak ez a [fent említett] higított tej, bár higított tej, mégis használjuk azt. Még ha vízzel nem is higítjuk, nem szabad olajat használnunk, nem szabad lakkot használnunk, és nem szabad bort használnunk. A hiteles átadás ilyen lehet. Még egy közönséges mester középszerű követője is, feltéve, hogy jelen van a hiteles átadás, jó helyzetben lehet, hogy tejet használjon. [De] ami még lényegesebb, a hiteles átadás buddhától buddháig, és pátriárkától pátriárkáig olyan, mint a koronaherceg utódlása. Még a világi [tanítás] is úgy szól: “Nem viselünk más ruhát, mint az előző uralom[19] hivatalos uniformisát.” Hogy is viselhetnének a Buddha tanítványai más [köntöst], mint a Buddha köntöse?

A Eihei-korszak[20] tizedik éve óta, a későbbi Han-dinasztiából[21] való Komei császár uralkodása alatt, szüntelenül egymást érték a szerzetesek és laikusok, akik oda-vissza járkáltak  a Nyugati Mennyek és a Keleti Földek között, de egyikük sem állította, hogy a Nyugati Mennyekben találkozott volna a buddhától buddháig és pátriárkától pátriárkáig történő hiteles átadás ősi mesterével; egyikükről sincs olyan feljegyzés, hogy a Tatagata négyzemközti átadásának leszármazottja lenne. Csupán szútra és kommentár tanítókat követtek, és szanszkrit szútra és filozófia könyveket hoztak vissza magukkal. Egyikük sem beszél arról, hogy találkozott volna olyan ősi mesterrel, aki a Buddha Dharmájának jogos utóda, és egyikük sem említi, hogy vannak ősi mesterek, akik megkapták a Buddha keszájának átadását. Világos, hogy nem lépték át a Buddha Dharmájának küszöbét. Az ilyen emberek nem tisztázták a buddhista pátriárkák hiteles átadásának alapelvét. Amikor Sakjamuni Tatagata[22] átadta Mahakasjapának a helyes-Dharma-szem kincsestárát és a legfelsőbb bódhi állapotot, ezeket a Kasjapa Buddhától[23] hiteles átadásban kapott keszával együtt adta át. Jogos utódtól jogos utódnak átadva, [a kesza] elért a Sokei-zan hegyről való Daikan zen mesterig, a harmincharmadik nemzedékig. [A kesza] anyagát, színét, és méreteit bensőségesen átadták. Azóta Seigen és Nangaku[24] Dharma-utódok bensőségesen átadták a Dharmát, az ősi pátriárkák Dharmáját viselve, és az ősi pátriárkák Dharmáját rendben tartva. [A kesza] mosásának módja, és a [kesza] átvételének és megőrzésének módja nem ismerhető meg anélkül, hogy azt gyakorlatban meg ne tanulnánk ezen módszerek szabályos, személyes átadásának belső szentélyében.

Úgy tartják a kesza három köntöst tartalmaz. Ezek az ötsávos köntös, a hétsávos köntös, és a kilenc- vagy még több sávos nagy köntös. Kiváló gyakorlók csak ezt a három köntöst kapják meg, és nem tartanak más köntöst. Ha csak a három köntöst használjuk, az elég jól szolgálja a testet. Ha üzleti ügyünk van, vagy a mindennapi házi munka, és amikor WC-re megyünk vagy onnan jövünk, akkor az ötsávos köntöst hordjuk. A Szangában jó gyakorlatok végzéséhez a hétsávos köntöst hordjuk. Emberi lények és istenek tanításához, és hogy buzgóvá tegyük őket, a nagy kilenc- vagy több sávos köntöst kell hordjuk. Vagy amikor magánterületen vagyunk, az ötsávos köntöst hordjuk, amikor a Szangába megyünk, a hétsávos köntöst hordjuk, és amikor egy királyi palotába megyünk, vagy városokba és falvakba, akkor a nagy köntöst kell hordjuk. Vagy amikor szép az idő és meleg van, az ötsávos köntöst hordjuk, amikor hideg van, felvesszük a hétsávos köntöst is, és amikor kemény hideg van, felvesszük a nagy köntöst is. Valaha réges-rég, a tél derekán olyan hideg volt éjszaka, hogy meghasította a bambuszt. Ahogy leszállt ez az éjszaka, a Tatagata felvette az ötsávos köntöst. Ahogy telt az idő, és hidegebb lett, felvette a hétsávos köntöst is. Még később, amikor a hideg elérte mélypontját, felvette a nagy köntöst is. Ekkor a Buddha azt gondolta: “A jövőben, amikor a hideg elviselhetetlenné válik, a jó fiak megfelelően fel kell tudják testüket öltöztetni ebbe a három köntösbe.”[25]

A kesza viselésének a módja:

Csak a jobb váll szabadon hagyása[26] a szokásos módszer. Van olyan módja [a kesza] viselésének, amikor mind a két vállon átvetjük, ami a Tatagata, valamint idősebb és tapasztaltabb veteránok által követett forma: mind a két váll fedett, viszont a mellkas lehet akár szabadon hagyva, akár fedve. A mind a két vállat fedő [módszer] a nagy, hatvan vagy még több sávos keszához való. [Általában,] mikor keszát hordunk, mindkét oldalát a bal kar és váll fölött hordjuk. Az első széle a [kesza] bal oldala fölé megy, és a bal felkar fölé[27] kerül. A nagy kesza esetében a keszának [ez] az első széle átmegy a bal váll fölött és lelóg a háton. Ezek mellett más egyéb módjai is vannak a kesza viselésének; időt kell fordítsunk rá, hogy kutassuk ezeket, és utána érdeklődjünk.

Évszázadokon keresztül, míg egyik dinasztia követte a másikat – Liang, Chen, Sui, Tang, és Sung[28] – mind a nagy, mind a kis jármű számos tudósa hagyta abba a szútrák tanításának munkáját, amint felismerte, hogy nem az a végső, és elkezdte tanulmányozni a buddhista pátriárkák hitelesen átadott Dharmáját; amikor így tesznek, elkerülhetetlenül elvetik korábbi ócska köntösüket, és megkapják és megőrzik a buddhista pátriárkák hitelesen átadott keszáját. Ez valóban a hamis elhagyása, és az igazhoz való visszatérés. A Tatagata helyes Dharmáját [tárgyalva] [látjuk], hogy a Nyugati Mennyek a Dharma gyökere. Az emberi lények számos tanítója, a múltban és a jelenben egyaránt, az átlagember szentimentális és szűklátókörű gondolkodása alapján kis nézetet alakított ki. Mivel a buddha világa és az élőlények világa túl van korlátozottságon és korlátlanságon, a mahajána és a hinajána tanításai, gyakorlata és emberi igazságai sohasem férhetnek bele a mai átlagember szűk gondolkodásába. Mindazonáltal Kínában [az átlagemberek] vaktában cselekedve nem látták meg, hogy a Nyugati Mennyek a gyökér, és úgy tartották, hogy újonnan kieszelt, korlátozott, és kicsi nézeteik a Buddha-Dharma. Ilyesminek sohasem szabadna előfordulnia. Ezért, ha ma azok az emberek, akik megalapozták a tudatot, meg akarják kapni és őrizni a keszát, akkor meg kell kapják és őrizzék a hiteles átadás keszáját. Nem szabad megkapják és megőrizzék az olyan keszát, amit a pillanatnyi ötlet alapján újonnan hoztak létre. A hiteles átadás keszája az, amelyet a Shaolin[-templomtól] és a Sokei[-hegytől][29] kezdve adtak át hitelesen, az, amelyet a Tatagata jogos utódai kaptak egyetlen generáció kihagyása nélkül. Dharma-gyermekeik és Dharma-unokáik által viselt kesza a hagyományos kesza. Amit újonnan hoztak létre Kínában, az nem hagyományos. Azokat a keszákat pedig, amiket azok a szerzetesek viseltek, akik a Nyugati Mennyekből jöttek a múltban és a jelenben, mind a buddhista pátriárkák által hitelesen átadott keszaként hordták. Egyik szerzetes sem [viselt olyan keszát], mint azok az új keszák, amiket elméleti tudósok manapság készítenek Kínában. Buta emberek hisznek az elméleti tudósok keszájában; azok, akik világosak, eldobják [az ilyen] köntösöket. Általában a buddhától buddháig és pátriárkától pátriárkáig átadott kesza érdeme nyilvánvaló és könnyű hinni benne. Hiteles átadását pontosan megkapták, eredeti formáját személyesen adták tovább, és valóban létezik a jelenben. [A buddhista pátriárkák] megkapták és megőrizték, egymás Dharmáját követték a mai napig. Az ősi mesterek, akik megkapták és megőrizték [a keszát], mindannyian olyan mesterek és tanítványok voltak, akik megtapasztalták az állapotot,[30] és megkapták a Dharma átadását. Minthogy ez így van, megfelelően kell elkészítsük [a keszát], a kesza elkészítésének módszere szerint, amelyet hitelesen adtak át a buddhista pátriárkák.  Egyedül ez a hiteles hagyomány, és régóta így tapasztalja és ismeri minden közönséges és szent lény, emberi lény és isten, sárkány és szellem. Mivel arra születtünk, hogy találkozzunk ennek a Dharmának a terjedésével, ha csak egyszer is beborítjuk testünket a keszával, ha csak egy kszana vagy egy muhurta[31] idejére megkapjuk és megőrizzük, ez [a tapasztalat] biztosan talizmánként fog szolgálni, és védeni[32] fog majd minket a bódhi legfelsőbb állapotának megvalósításában. Ha egyetlen mondattal vagy egyetlen verssel befestjük a testet-és-tudatot, akkor az az örökkétartó ragyogás magjává válik, ami aztán végül elvezet minket a bódhi legfelsőbb állapotához. Ha egy igazi dharmával vagy egy jó tettel befestjük a testet-és-tudatot, az is ugyanilyen lehet. Mentális képek születnek és tűnnek el pillanatról pillanatra; nincs lakóhelyük. A fizikai test szintén születik és eltűnik pillanatról pillanatra; annak sincs lakóhelye. Mindazonáltal a gyakorlásunkból származó érdemnek mindig megvan az érési és vetési ideje. A kesza ugyanígy túl van kidolgozáson és túl van nem-kidolgozáson, túl van azon, hogy van lakhelye, és túl van azon, hogy nincs lakhelye: [a kesza] az, amit egyedül a buddhák, buddhákkal együtt, tökéletesen megvalósítanak.[33] Mindazonáltal azok a gyakorlók, akik megkapják és megőrzik [a keszát], mindig megszerzik az érdemet, amely így nyerhető, és mindig elérik a végsőt. Akik nem viselkedtek jól a múltban – akár egy életen, két életen, vagy számtalan életen is mennek át – sohasem találkozhatnak a keszával, sohasem viselhetik a keszát, sohasem hihetnek a keszában, és sohasem ismerhetik meg világosan a keszát. Ma Kínában és Japánban látjuk, hogy vannak azok, akiknek lehetőségük nyílt egyszer keszába öltöztetni a testüket, és vannak azok, akiknek nem nyílt. [A különbség] sem a magas vagy alacsony rangon, sem az ostobaságon vagy a bölcsességen nem múlik: világos, hogy a múltbeli jó viselkedés határozta meg. Minthogy ez így van, ha megkaptuk és megőriztük a keszát, örülnünk kell múltbeli jó viselkedésünknek, és nem szabad kételkednünk abban, hogy gyűlik az érdem és halmozódik az erény. Ha még nem kaptunk [keszát], reménykednünk kell, hogy megkapjuk. Késlekedés nélkül törekednünk kell rá, hogy elvessük [a kesza megkapásának és megőrzésének] az első magjait ebben az életben. Azok, akiket valamilyen körülmény akadályoz abban, hogy megkapják és megőrizzék [a keszát], meg kell bánják bűneiket és meg kell gyónjanak a buddha-tatagaták előtt, és a három kincs, a Buddha, a Dharma, és a Szanga előtt. Mennyire vágyakozniuk kell más országok élőlényeinek: “Bárcsak hitelesen átadták volna és bensőségesen jelen lenne a köntös és a Tatagata Dharmája a mi országunkban is úgy, mint Kínában!” Szégyenük mély kell legyen, és szomorúságukat harag árnyalja, mivel a hiteles hagyomány nem jutott el országukba. Miért vagyunk olyan szerencsések, hogy találkoztunk a Dharmával, amelyben a köntöst és a Tatagatának, a Világ Tiszteltjének a Dharmáját hitelesen átadták? Ez a prajna nagyszerű érdemének a hatása, amit a múltban tápláltunk. A Kései Dharma jelen korrupt korában [némelyek] nem szégyellik, hogy nekik maguknak nincs hiteles átadásuk, és másokat irigyelnek, akiknek birtokában van a hiteles átadás. Szerintem lehet, hogy ők egy démon banda. Az ő[34] jelenlegi tulajdonuk és lakóhelyük, amelyet befolyásol korábbi életvitelük, nem igaz és nem valódi. Csak a hitelesen átadott Buddha-Dharmának szentelni magukat34 és azt tisztelni: ez lehet az ő34 igazi mentsváruk, hogy megismerjék a Buddha [állapotát]. Összegzésül ne feledjük, hogy a kesza a buddhák tiszteletének, és az irántuk való odaadásnak a tárgya. A Buddha teste és a Buddha tudata. Úgy hívjuk, a megszabadulás ruhája,[35] a boldogság mezejének köntöse[36], a forma nélküli köntös,[37] a legfelsőbb köntös, a kitartás köntöse,[38] a Tatagata köntöse, a nagy jóakarat és nagy együttérzés köntöse, a köntös, mint a kiválóság zászlaja, és az anuttara-samyak-sambodhi köntöse. Így kell megkapjuk és megőrizzük, alázatosan megkapva a fejünkön. Mivel ilyen, sohasem szabad megváltoztassuk [saját] tudatunk szerint.

Ami a köntös anyagát illeti, selymet vagy pamutot használunk, tetszés szerint. Nem mindig arról van szó, hogy a pamut tiszta, a selyem pedig tisztátalan. Nincs olyan nézőpont, ahonnan nézve gyűlölnénk a pamutot, s előnyben részesítenénk a selymet; nevetséges volna. A buddhák szokásos módszere[39] minden esetben az, hogy a rongyokat[40] tekintik a legjobb anyagnak. Van tízféle és négyféle rongy; nevezetesen: megégett, ökör-rágta, patkány-rágta, halott ember ruhájából származó, és így tovább.[41] India öt területének emberei[42] eldobálták az ilyen rongyokat az utcákon és a földeken, mintha szennyesek volnának, és úgy hívták őket “szennyes rongyok”.[43] A gyakorlók összeszedték, kimosták és összevarták őket, és arra használták őket, hogy befedjék velük testüket.[44]  Ezek között [a rongyok között] van különféle selyemből való, és különféle pamutból való. El kell vessük azt a nézetet, [amely különbséget tesz] selyem és pamut között, és tanulmányoznunk kell a rongyokat a gyakorlatban. Amikor a régi időkben[45] [a Buddha] rongyokból készült köntösét mosta az Anavatapta-tóban,[46] a Sárkány-király virágesővel dícsérte, és leborulva fejezte ki tiszteletét. A kis jármű némely tanítójának van egy elmélete az átalakított szálról,[47] amely szintén lehet, hogy minden alapot nélkülöz. A nagy jármű emberei talán nevetnek rajta. Melyik [szál] nem átalakított szál? Amikor ezek a tanítók hallanak az átalakulásról, hisznek a fülüknek, de amikor magát az átalakulást látják, kételkednek a látványban. Ne feledjük, amikor rongyokat szedünk össze, lehet, hogy a pamut selyemnek látszik, és a selyem pamutnak látszik. Számtalan különbség van a helyi szokások között, nehéz a [Természet] teremtésének mélyére hatolni – a testi szem nem képes megtudni. Ha szereztünk ilyen anyagot, nem kell azt fejtegessük, hogy selyem vagy pamut-e, hanem hívjuk rongyoknak. Még ha vannak is emberi lények vagy istenek a mennyekben, akik rongyokként éltek túl, ők sohasem érző lények, hanem csak rongyok. Még ha vannak is fenyőfák, vagy krizantémok, amelyek rongyokként éltek túl, ezek sohasem nem-érző lények, hanem csak rongyok. Amikor hiszünk abban az alapelvben, hogy a rongy nem selyem és nem pamut, és nem arany, ezüst, gyöngy, vagy ékszer, a rongy megvalósul. Mielőtt megszabadultunk a selyemmel és pamuttal kapcsolatos nézetektől és véleményektől, még álmunkban sem láttunk rongyokat. Egy alkalommal egy szerzetes azt kérdezi az örök Buddhától:[48] “Pamutként lássuk a köntöst, amit az Obai-n kaptál az éjszaka közepén, vagy selyemként? Röviden, milyen anyagként lássuk?” Az örök Buddha azt mondja: “Nem pamut és nem selyem.” Ne feledjük, ez a Buddha igazságának mély tanítása[49], hogy a kesza túl van selymen és pamuton.

A Tiszteletreméltó Sanavasa[50] a harmadik a Dharma-kincsestár átadásában. Születése óta köntöse volt. Ameddig ő laikus, ez a köntös világi öltözet, de amikor elhagyja otthonát,[51] keszává válik. Egy másik eset arról szól, hogy Sukra bhiksuni,[52] miután elhatározta magát, és pamut köntöst öltött, minden életben és köztes létben köntösben született meg. Azon a napon, amikor Sakjamuni Buddhával találkozik, és elhagyja otthonát, a világi köntös, ami születése óta megvolt, azonnal keszává változik, mint a Tiszteletreméltó Sanavasa esetében. Világos, hogy a kesza túl van selymen, pamuton, és így tovább. Továbbá az a tény, hogy a Buddha-Dharma érdeme képes átváltoztatni testet-és-tudatot és minden dharmát, megmutatkozik ezekben a példákban. Nyilvánvaló az az igazság, hogy amikor elhagyjuk otthonunkat, és felvesszük az előírásokat, test-és-tudat, tárgy-és-alany azonnal átváltozik; csak mivel ostobák vagyunk, azért nem tudjuk. Nem igaz, hogy a buddhák szokásos szabálya[53] csak Sanavasára és Sukrára vonatkozik, ránk pedig nem; nem kell kételkedjünk abban, hogy haszonra [teszünk szert] egyéni pozíciónknak megfelelően. Részletesen meg kell fontoljuk az ilyen igazságokat, és meg kell ismerjük őket a gyakorlatban. A kesza, amely a [szerzetesek] testét fedi, azokét, akiket [a Buddha] üdvözöl[54] az előírások felvételében, nem szükségszerűen pamut vagy selyem; a Buddha hatását nehéz megfontolni. Az értékes gyöngy a köntösben[55] túl van azokon, akik homokszemeket[56] számolnak. Tisztáznunk kell és a gyakorlatban kell megismernünk azt, aminek van mennyisége, és azt, ami mennyiség-nélküli, azt, aminek van formája, és azt, ami forma-nélküli, a buddhák keszájának anyagában, színében és méreteiben. Ez az, amit a Nyugati Mennyek és a Keleti Földek minden ősi mestere, a múltban és a jelenben, a gyakorlatban megtanult és hiteles hagyományként továbbadott. Ha valakinek lehetősége nyílik látni és hallani [olyan mestert], akiben nincs mit kételkedni – minthogy a pátriárkától pátriárkáig történő hiteles átadás nyilvánvaló – ám anélkül, hogy bármi oka lenne rá, mégsem veszi át a hiteles átadást ettől az ősi mestertől, az nehezen megbocsátható önelégültség volna. [Ennek] az ostobaságnak a nagysága talán a nem-hitnek köszönhető. Azt jelentené, hogy feladjuk a valóságost és a hamist követjük, hogy elvetjük a gyökeret és az ágakat keressük. Azt jelentené, hogy semmibe vesszük a Tatagatát. Azok az emberek, akik meg kívánják teremteni a bódhi-tudatot, mindig meg kell kapják a hiteles átadást egy ősi mestertől. Nem elég, hogy találkoztunk a Buddha-Dharmával, amivel olyan nehéz találkozni; hanem, mint Dharma-utódok a Buddha keszájának hiteles átadásában, még lehetőségünk is nyílt látni és hallani, tanulni és gyakorolni, és megkapni és megőrizni [a Buddha keszájának hiteles átadását]. Ez nem más, mint látni magát a Tatagatát, hallani a Buddha Dharma-tanítását, felfényleni a Buddha ragyogásától, megkapni és használni azt, amit a Buddha megkapott és használt, megkapni a Buddha tudatának személyes átadását, magunkénak tudni a Buddha velejét, közvetlenül Sakjamuni Buddha keszájával befedve lenni, és közvetlenül maga Sakjamuni Buddha az, aki a keszát nekünk adományozza. Mivel követjük a Buddhát, jámborul[57] megkaptuk ezt a keszát.

A kesza mosásának módszere:


[A következő, a Hige-kyo-ból (szanszkritül: Karuna-pundarika-sutra) való hosszú idézet eredetileg egyetlen paragrafus. A fordítás során az olvashatóság kedvéért tördeltük.]

Ami a kesza kiszabásának és varrásának [módszereit] illeti, van a különálló sávos[113] köntös, a hozzáadott sávos[114] köntös, a redőzött sávos[115] köntös, és az egyetlen darabból készült[116] köntös, ezek mindegyike helyes módszer. [Azt a fajta köntöst] kell megkapjuk és megőrizzük, amelyik összhangban van a beszerzett [anyaggal]. A Buddha azt mondja: “A három idő buddháinak keszája mindig hátra öltött.” Az anyag beszerzésekor, ismételten, a tiszta anyagot jónak tartjuk, és az úgy nevezett “szennyes rongyokat” mind közül a legtisztábbnak tartjuk. A három idő buddhái mindannyian tisztának tartják [a rongyokat]. Továbbá a jámbor adakozók által felajánlott szövet úgyszintén tiszta. Hovatovább, a piacon tiszta pénzen vett [szövet] is tiszta.Vannak korlátai annak, hogy hány napon belül kell elkészíteni a köntöst,[117] de a Kései Dharma jelenlegi elkorcsosult korában, egy távoli országban talán jobb, ha úgy kapjuk és őrizzük meg [a köntöst], hogy a szabást és a varrást akkor végezzük, ha indíttatást érzünk a hit által. A Nagy Jármű végső titka, hogy laikus emberek, akár emberi lények, akár istenek, megkapják és megőrzik a keszát. Brahma király és Sakra király[118] mindketten megkapták és megőrizték a keszát, és ezek kitűnő példák az akarat és az anyag [világában]. A kitűnő [példák] az emberi világban számtalanok. Minden laikus bódhiszattva megkapta és megőrizte [a keszát]. Kínában Bu császár[119] a Liang-dinasztiából, és Yang császár[120] a Sui-dinasztiából, mindketten megkapták és megőrizték a keszát. Daiso és Shukuso császárok,[121] mindketten hordták a keszát, gyakorlatban tanultak a szerzetesektől, és megkapták és megtartották a bódhiszattva előírásokat. Más emberek, mint például családapák és feleségeik, akik megkapták a keszát és megkapták a buddhista előírásokat a múlt és a jelen kitűnő példái. Japánban, amikor Shotoku herceg[122] megkapta és megőrizte a keszát, és tanulmányozott olyan szútrákat, mint például a Lótusz-szútra és a Srimala-szútra,[123] megtapasztalta a mennyekből hulló értékes virágeső csodás előjelét. Azóta terjed országunkban a Buddha-Dharma. Bár [Shotoku herceg] az egész ország kormányzója volt, ő csupán egy útmutató tanító volt az emberi lények és istenek számára. Mint a Buddha küldöttje, atyja és anyja volt sok élőlénynek. Ma országunkban, bár a kesza anyagát, szineit, és méreteit mindet félreértik, az, hogy láthatjuk és hallhatjuk a kesza szót, egyedül Shotoku herceg teljesítményének köszönhető. Sajnálatos helyzetben volnánk ma, ha annak idején nem rombolta volna le a hamist és nem hozta volna létre az igazat. Később Shomu császár[124] is megkapta és megőrizte a keszát, és megkapta a bódhiszattva előírásokat. Ezért akár császárok vagyunk, akár alattvalók, meg kell kapjuk és meg kell őrizzük a keszát, és meg kell kapjuk a bódhiszattva előírásokat késlekedés nélkül. Az emberi testnek nem lehet nagyobb boldogsága.

Azt mondták, hogy “Azt a keszát, amit világi emberek kapnak és őriznek meg vagy úgy hívják, hogy ‘egyszeresen öltött’, vagy úgy, hogy ‘világi köntös’. Azaz ezeket nem hátra öltéssel varrják.” Azt is mondták, hogy “Amikor laikusok az igazság [gyakorlásának] helyére mennek, fel kell szerelkezzenek a három Dharma-köntössel, fűzfavesszővel,[125] öblítővízzel,[126] élelemmel, és ülőszövettel;[127] ugyanazokat a tiszta gyakorlatokat kell gyakorolják, amit a bhiksuk.”[128]

Ezek voltak a múlt mesterének hagyományai.[129] Ugyanakkor a hagyomány, amit most személyesen a buddhista pátriárkáktól kaptak az, hogy a királyoknak, minisztereknek, családapáknak,[130] és átlagembereknek átadott kesza mind hátra öltött. Egy kitűnő példa, hogy [Daikan Eno mester] már akkor megkapta a Buddha keszájának hiteles átadását, amikor Ro[131] néven templomszolga volt. Általában a kesza a Buddha tanítványának a zászlója. Ha már megkaptuk és megőriztük a keszát, alázatosan át kell vegyük a fejünkön minden nap. A fejünk koronájára téve összetesszük a kezünket, és elmondjuk a következő verset:

Daisai-gedatsu-fuku   
Mily nagyszerű a megszabadulás ruhája,

Muso-fukuden-e
Forma nélküli, a boldogság mezeje, köntös!

Hibu-nyorai-kyo
Jámborul hordom a Tatagata tanítását,

Kodo-shoshujo
Mindenütt megmentem az élőlényeket.

Ezután felvesszük. A keszában úgy kell érezzük magunkat, mint a Mesterünk, és úgy kell érezzük magunkat, mint egy torony.[132] Akkor is elmondjuk ezt a verset, amikor alázatosan átvesszük [a keszát] a fejünkön mosás után.

A Buddha azt mondja:

Amikor leborotváljuk fejünket és viseljük a keszát,

Buddhák védenek bennünket.

Mindenkit, aki meghaladja a családi életet

Istenek és emberek szolgálnak.

Világos, amint leborotváljuk fejünket és felvesszük a keszát, minden buddha véd bennünket. Erre a buddhák által nyújtott védelemre támaszkodva [egy személy] alaposan meg tudja valósítani a bódhi legfelsőbb állapotának erényeit. Égi tömegek és emberi sokaságok felajánlásokat tesznek az ilyen személynek.

‘A Világ Tiszteltje azt mondja a Bölcsesség-Ragyogás bhiksunak:[133] „A Dharma-köntösnek tíz kiváló érdeme van: 1) Képes befedni a testet, távol tartani a szégyent, megtölteni bennünket alázattal, és jó dolgok[134] gyakorlására [késztetni minket]. 2) Távol tartja a hideget és a hőséget, valamint a szúnyogokat, az ártalmas teremtményeket, és a mérges rovarokat, [azért, hogy] nyugalomban gyakorolhassuk az igazságot. 3) Nyilvánvalóvá teszi a családi életet elhagyó sramana[135] formáját, gyönyörűséget szerezve azoknak, akik megpillantják, és távol tartja a hibás tudatállapotokat. 4) A kesza pontosan egy értékes zászló megnyilvánulása az emberi lényeknek és az isteneknek; azok, akik tisztelik és becsülik, a brahma mennyben[136] születhetnek újjá. 5) Amikor a keszát vislejük, úgy érezzük, hogy egy értékes zászló; képes eltörölni a bűnöket, és mindenféle boldogságot és erényt hoz létre. 6) A kesza elkészítésének alapvető szabálya, hogy másodrendű színűre[137] kell fessük, hogy távol tartson minket az öt vágy[138] gondolataitól, és hogy ne fokozza a testi vágyat. 7) A kesza a Buddha tiszta köntöse; mivel örökre megsemmisíti a szenvedést[139] és termőfölddé alakítja őket. 8) Amikor a kesza fedi a testet, eltörli a bűnök karmáját, és minden pillanatban elősegíti a tízféle jó[140] gyakorlását. 9) A kesza olyan, mint a termőföld; mivel jelentősen képes egyengetni a bódhiszattva útját. 10) A kesza a páncélzathoz is hasonlít; mivel megakadályozza, hogy a szenvedés mérgezett nyilai kárt okozzanak. Bölcsesség-Ragyogás! Ne feledd, ezen okoknál fogva, amikor a három idő buddhái, és a pratyekabuddhák és sravakák, és a tiszta szerzetesek és szerzetesnők keszával fedik be testüket, a szent lények [ezen] három csoportja egyként ül a megszabadulás értékes emelvényén, felemeli a bölcsesség kardját, hogy elpusztítsa a szenvedés démonait, és együtt lép be a nirvána számos szférájába, amelyeknek egy az íze. Akkor a Világ Tiszteltje ismét versben szól:

Bölcsesség-Ragyogás bhiksu, jól figyelj!
A nagy boldogság-mező köntösnek tíz kiváló érdeme van:

A világi ruhák fokozzák a vágytól való romlottságot,
A Tatagata Dharma-viselete nem ilyen;
A Dharma-viselet elhárítja a társadalmi szégyent,
De megtölt alázattal, ami létrehozza a boldogság mezejét.

Távol tartja a hideget és a hőséget, és a mérges rovarokat;
Megerősítve akaratunkat az igazságra, képessé tesz minket, hogy eljussunk a végsőhöz.

Nyilvánvalóvá teszi a szerzetes [alakját], és távol tartja a mohóságot;
Megsemmisíti az öt nézetet[141] és [elősegíti] a helyes gyakorlást.

Megpillantani és  meghajolni a kesza értékes zászló formája előtt,
És tisztelni – ez szüli  Brahma király boldogságát.

Amikor a Buddha tanítványa viseli a köntöst és úgy érzi magát, mint egy torony,
Ez szüli a boldogságot, eltörli a bűnöket, és nagy hatással van emberi lényekre és istenekre.

Igaz sramanák, szerény külsővel, kifejezik tiszteletüket,
Cselekedeteiket nem fertőzi világi szenny.

A buddhák termőföldként dícsérik [a keszát],
Úgy hívják: a legfőbb, ami hasznot hoz és örömöt szerez az élőlényeknek.

A  kesza misztikus képessége elképzelhetetlen,
Arra ösztönöz bennünket, hogy olyan cselekedeteket gyakoroljunk, amelyek elültetik a bódhi[142] magvait,
Hatásukra az igazság hajtásai nőnek, akár a tavaszi facsemeték,
Mivel a bódhi csodálatos hatása olyan, mint az őszi gyümölcs.

[A kesza]igazi páncélzat, kemény, akár a gyémánt;
A szenvedés mérgező nyilai nem árthatnak.

Röviden dícsértem a tíz kiváló érdemet,
Ha több kalpám volna egymás után, hogy bővebben kifejtsem, sosem lenne vége.

Ha egy sárkány [a kesza] egyetlen szálát viseli,
Megmenekül, s nem jut arra [a sorsra], hogy a garuda[143] eledele legyen.
Ha az emberek megőrzik ezt a köntöst, amikor átkelnek az óceánon,
Nem kell féljenek, hogy bajba kerülnek a sárkányhal vagy a démonok miatt.
Ha zúg a vihar, villám csapkod, és haragos az ég,
Aki keszát visel, nem fél.
Ha valaki fehérbe[144] öltözve képes személyesen megtartani és megőrizni [a keszát],
Egy rossz démon sem tud közel kerülni.
Ha [ez a személy] képes elhatározni magát, és törekszik otthonát elhagyni,
Hogy elmeneküljön a világtól és a Buddha igazságát gyakorolja,
A tíz irány minden démon palotája majd reng és reszket,
És ez a személy gyorsan megtapasztalja a Dharma-király testét.[145][146]

Ez a tíz kiváló érdem nagyjából magában foglalja a Buddha igazságának minden érdemét. Világosan meg kell ismerjük a gyakorlatban az érdemeket, amik felsorolásra kerültek [ezekben] a hosszú sorokban és [rövid] dícsérő versekben, ne csak az legyen, hogy futólag rájuk pillantunk és aztán gyorsan félretesszük őket, hanem hosszú ideig kutassuk őket mondatról mondatra. Ezek a kiváló érdemek teljesen a kesza érdemei: nem annak a hatása, hogy a gyakorló ádázul [üldözte volna] az érdemet szakadatlan trenírozással. A Buddha azt mondja: “A kesza misztikus képessége elképzelhetetlen;” véletlenül nem képzelheti el az átlagember, sem bölcsek, sem szentek. Általában amikor gyorsan megtapasztaljuk a Dharma-király testét, mindig viseljük a keszát. Ősidők óta soha senki nem tapasztalta meg a Dharma-király testét anélkül, hogy viselte volna a keszát.

A köntös számára a legjobb és legtisztább anyagok a rongyok, amelyek érdeme egyetemesen nyilvánvaló a nagy jármű és a kis jármű szútráiban, előírásaiban és kommentárjaiban[147]. Meg kell vizsgáljuk [ezeket az érdemeket] olyanok felügyelete alatt, akik mélyen tanulmányozták őket. Ugyanakkor tisztában kell legyünk a kesza készítésére használt többi anyaggal is. [Ezeket a dolgokat] tisztázták, és hitelesen átadták a buddhák és a pátriárkák. Túl vannak a jelentéktelen lényeken.

A Középső Agama-szútra[148] azt mondja: „Továbbá, bölcs barátaim![149] Vegyünk egy embert, akinek testi viselkedése tiszta, de akinek szóbeli és tudatbeli viselkedése tisztátalan. Ha bölcs emberek [tisztátlanságot] látnak és haragot éreznek, el kell azt oszlassák. Bölcs barátaim! Vegyünk egy embert, akinek testi viselkedése tisztátalan, de akinek szóbeli és tudatbeli viselkedése tiszta. Ha bölcs emberek [tisztátlanságot] látnak és haragot éreznek, el kell azt oszlassák. Hogyan oszlassák el? Bölcs barátaim! Olyanok kell legyenek, mint a rongyos erdei bhiksu[150], aki rongyok közt kutat, hogy elhasznált, kidobásra ítélt szövetet találjon, és [olyan] szövetet, amit ürülékkel, vizelettel szennyes, vagy könnytől és köpettől, vagy más tisztátalanságtól foltos. Miután megvizsgálta [a rongyot, a bhiksu] felveszi a bal kezével, és kisimítja a job kezével.[151] Ha van olyan darabje, amely nem foltos ürüléktől, vizelettől, könnytől, vagy más tisztátlanságtól, és amelyik nem lyukas, [a bhiksu] azt leszakítja és elviszi. Ugyanígy, bölcs barátaim, ha egy ember testi viselkedése tisztátalan, de akinek szóbeli és tudatbeli viselkedése tiszta, ne gondoljatok testének tisztátalan viselkedésére. Csak szája és tudata tiszta viselkedésének legyetek tudatában. Ha bölcs emberek haragot éreznek amiatt, amit látnak, így kell eloszlassák.”

Ezzel a módszerrel gyűjti az erdei bhiksu a rongyokat. Van négy fajta rongy és tíz fajta rongy. Amikor ilyen rongyokat gyűjtünk, először azokat a darabokat szedjük ki, amelyek nem lyukasak. Úgyszintén ki kell selejtezzük [azokat a darabokat], amelyeket nem lehet tisztára mosni, mert túlságosan szennyes a régről összegyűlt ürülék és vizelet foltoktól. [Azokat a darabokat] kell kiválogassuk, amiket tusztára lehet mosni.

A tíz fajta rongy:

1) Ökör-rágta rongy, 2) patkány-rágta rongy, 3) tűz-perzselte rongy, 4) menstruáció [által beszennyezett] rongy, 5) szüléskor [beszennyezett] rongy, 6) síremléknél [felajánlott] rongy, 7) sírnál [hagyott] rongy, 8) kérelmező imánál [felajánlott] rongy, 9) királyi tisztek[152] által [eldobott] rongy, 10) temetésről visszahozott[153] rongy. Ezt a tíz fajtát eldobják az emberek; nem használják őket az emberi társadalomban. Mi összeszedjük őket és felhasználjuk őket a kesza tiszta anyagául. A három idő buddhái dícsérték és felhasználták a rongyokat. Ezért ezeket a rongyokat értékelik és védik az emberi lények, az istenek, a sárkányok, és így tovább. Össze kell szedjük őket a kesza készítéséhez; ez a legtisztább anyag és a legvégső tisztaság. Manapság Japánban nincsenek ilyen rongyok. Keresve sem találunk. Sajnálatos, hogy [ez] egy jelentéktelen nép egy távoli országban. Viszont használhatunk adakozó által felajánlott tiszta anyagot, és használhatunk emberi lények és istenek által adományozott tiszta anyagot. Vagy lehetőségünk van olyan [szövetből] készíteni a keszát, amit a piacon vettünk tiszta megélhetésből származó jövedelemből. Az ilyen tiszta megélhetésből szerzett rongy és [szövet] nem selyem, nem pamut, és nem arany, ezüst, gyöngy, mintás szövet, valódi selyem, brokát, hímzés, és így tovább; az csak rongy. Ezekből a rongyokból sem alázatos köntös, sem gyönyörű öltözet nem lesz; csak a Buddha-Dharmához használjuk őket. Hordani őket pontosan azt jelenti, hogy megkaptuk a három idő buddhái bőrének, húsának, csontjainak, és velejének hiteles átadását, és hogy megkaptuk a helyes-Dharma-szem kincsestár hiteles átadását. Soha ne kérdezzünk emberi lényeket vagy isteneket ennek az [átadásnak az] érdeméről. Gyakorlatban kell azt megismerjük buddhista pátriárkáktól.

Shobogenzo Kesa-kudoku

A Sung-korabeli Kínában való tartózkodásom alatt, amikor erőfeszítést tettem a hosszú emelvényen, láttam, hogy a szomszédom minden ülés végén[154] felemelte a keszáját, és a fejére tette; aztán kezét tiszteletteljesen összetéve csendben egy verset mondott. A vers a következő volt:

Daisai-gedatsu-fuku   
Mily nagyszerű a megszabadulás ruhája,

Muso-fukuden-e
Forma nélküli, a boldogság mezeje, köntös!

Hibu-nyorai-kyo
Jámborul hordom a Tatagata tanítását,

Kodo-shoshujo
Mindenütt megmentem az élőlényeket.

Akkor olyan érzés támadt bennem, amit azelőtt soha még nem tapasztaltam. Test[em]et túláradó öröm töltötte el. Hálakönnyeket hullattam titokban, amelyek eláztatták galléromat. Ennek az volt az oka, hogy mikor azelőtt olvastam az Agama-szútrát, tudomásul vettem azokat a monatokat, amelyek arról szóltak, hogy a keszát alázatosan vegyük át a fejünkön, de nem tisztáztam ennek a viselkedésnek a normáit. Most, hogy saját szememmel láttam hogyan kell, el voltam ragadtatva. Azt mondtam magamban: “Sajnálatos, hogy otthon a hazámban nem volt egyetlen mester sem, aki ezt tanította volna, és egyetlen barát sem, aki javasolta volna. Hogy is ne sajnálnám, hogy is ne szánnám azt a sok időt, amit hiába vesztegettem. Most, hogy látom és hallom, örvendezhetek a múltbeli jó magatartásomon. Ha hiábavaló módon a hazámban maradtam volna, hogy ülhettem volna emelett a szerzetes-kincs[155] mellett, aki megkapta magának a Buddha köntösének az átadását, és hordja is azt?” A szomorúság-és-öröm nem volt egyoldalú. Ezer-milliárd hálakönnyem hullott. Aztán titokban ezt fogadtam meg: “Így vagy úgy, bármily gyarló is vagyok, a Buddha-Dharma jogos utóda leszek. Meg fogom kapni az igaz Dharma hiteles átadását, és hazám élőlényei iránti együttérzésből elérem, hogy lássák és hallják a köntöst és a Dharmát, amit buddhista pátriárkák adtak át hitelesen.” A fogadalom, amit tettem, mostanra nem volt hiába; sok bódhiszattva, családos és családon kívüli,[156] kapta és őrizte meg a keszát. Ezen lehet örvendezni. Azok az emberek, akik megkapták és megőrizték a keszát, minden nap, éjjel és nappal, alázatosan át kell vegyék a fejükön. [Ennek] az érdeme különösen kiváló és páratlanul kiváló lehet. Látni és hallani a mondatot vagy a verset olyan lehet, mint a “fákon és sziklákon”[157] történetében, s a látás és hallás nem korlátozódik a kilenc állam[158] széltére és hosszára. A kesza átadásának érdeme párját ritkítja a tíz irányban. [Ezzel az érdemmel találkozni] akár csak egy napra vagy egy éjszakára is, az talán a legkiválóbb és legmagasabb dolog.

Kajo[159] 17. évének telén, a 10. holdhónapban, a nagy Sung-korabeli [Kínában], két koreai[160] szerzetes jött Keigen-fu[161] városába. Az egyiket Chigen-nek hívták, a másikat Kei-un-nak hívták. Ez a pár mindig a buddhista szútrák jelentéséről beszélgetett; ugyanakkor írástudósok is voltak. De nem volt keszájuk, sem patrájuk, mint a világi embereknek. Sajnálatos, hogy bár kívülről bhiksu-formájúak voltak, nem volt meg nekik a bhiksuk Dharmája.[162] Ez talán azért volt, mert egy távoli ország jelentéktelen népének szülöttei voltak. Amikor kívülről bhiksu-formájú japánok utaznak külföldre, minden bizonnyal olyanok, mint Chigen és a többi. Sakjamuni Buddha tizenkét évig vette át [a keszát] a fején, és sohasem tette félre.[163] Mi máris az ő távoli utódai vagyunk, és ennek meg kell feleljünk. Örömteli, ha elfordítjuk homlokunkat olyan leborulásoktól, amiket hiábavalón végzünk hírnévért vagy haszonvágyból isteneknek, szellemeknek, királyoknak és csatlósoknak, és inkább odafordulunk, hogy alázatosan vegyük át a Buddha köntösét a fejünkön.

Tanítás a gyülekezetnek a
Kannon-dori-kosho-horin-ji templomban,
a Ninji[164] 1. évében, a tél[165] 1. napján.

fordította: Németh Kenshin Tamás

[1]  Bódhidharma mester, a huszonnyolcadik indiai pátriárka, és egyben az első kínai pátriárka, aki elhozta Indiából és bevezette a zazen gyakorlatát. A Shaolin-templomban élt, amely egyike volt a számos buddhista kolostornak, amelyek akkor már léteztek a Sung-shan hegységben, Kína észak-nyugati részén.

[2]  Daikan Eno mester (638-713), Daiman Konin mester utóda. Sokei annak a hegynek a neve, ahol élt.

[3]  Az Obai hegy volt az a hely, ahol Daiman Konin mester buddhista rendje volt.

[4]  Tang dinasztia (618-907)

[5]  Chuso (néhány éves megszakítással 684-től 710-ig uralkodott) a Tang dinasztia negyedik uralkodója volt. Shukuso (756-tól 763-ig uralkodott) és Daiso (763-tól 780-ig uralkodott) uralkodók Nan-yo Echu mester (775-ben halt meg) tanítványai voltak. Ld. például 80. fejezet, Tashintsu.

[6]  Chingoku Dai Shogun Ryu Sokei. CHINGOKU szó szerint azt jelenti: “a Nemzet Megbékítője”, amely tábornokok titulusa volt. DAI SHOGUN azt jelenti: nagy tábornok.

[7]  CHODAI. A CHO azt jelenti: fejtető, a DAI pedig annyit tesz: alázatosan átvenni, így a CHODAI szó szerint azt jelenti: valamit alázatosan átvenni, a tisztelet jeleként, a fejünk tetején.

[8]  KEI, “Ti”: urak, magas rangú tisztviselők, stb. megszólítására használatos kifejezés.

[9]  MURYO-GOGA-SHA. Ennek a kifejezésnek a variációi számos helyen megjelennek a Lótusz szútrában. Ld. például: LS 2.166 és LS 3.214.

[10]  BOSHUTSU. A BO szó szerint azt jelenti: „oldal”, és bámészkodót, vagy valami másodlagosan fontosat jelöl. A SHUTSU azt jelenti: eltérni vagy kisarjadni. Így a BOSHUTSU azt jelenti: oldalági leszármazottak vagy oldalági vonalak. Dógen mester azt a vonalat tisztelte, amit ő hitelesnek tartott, és így bizonyos mértékig az összes többi vonalat másodlagos fontosságúnak tarotta. Dógen mester vonala Daikan Eno mester utódján, Seigen Gyoshi mesteren keresztül vezetett. Ugyanakkor Dógen mester tisztelte Daikan Eno mester többi utódát, Nan-yo Echu mestert, és Nangaku Ejo mestert is. Baso Do-itsu, Nansen Fugan, Joshu Jushin, Hyakujo Ekai, Obaku Ki-un, Rinzai Kigen, Isan Reiyu, Kyogen Chikan, Kyozan Ejaku, és Reiun Shigon mesterek Nangaku Ejo mester leszármazottai közé tartoznak.

[11] Prajnatara mester, Punymitra mester utódja és Bódhidharma mester mestere. Néha a templom fürdőjének őrzésére egy Bhadrapala nevű (szó szerint Jó Őr) bódhiszattva képét használják.

[12]  Jo Hosshi, 414-ben, 31 éves korában halt meg. A HOSSHI, “Dharma-tanító” titulust a buddhista pap-tudósokra és az elmélet tanáraira alkalmazták. Világiként Jo írnokként dolgozott, és Lao-tsu valamint Chang-tsu eszméit tanulmányozta, de a Vimalakirti szútra elolvasása után buddhista hitre tért, és közreműködött Kumarajivánál a buddhista szútrák lefordításában.

[13]  Dai-i Doshin mester, 651-ben halt meg. Ld. 15. fejezet, Busso.

[14]  Gozu Hoyu mester, 657-ben 64 évesen halt meg. Dai-i Doshin mester oldalági leszármazottja volt (akinek a közvetlen utódja Daiman Konin mester volt). Azt mondják, Hoyu mester a Gozu hegyen élt, és a zazennek szentelete magát, és aztán mikor meglátogatta őt Dai-i Doshin mester, elérte az igazságot.

[15]  Buddhista tudósok a Buddha halálát követő időszakot három periódusra osztották: 1) SHOBO, “Helyes Dharma”, az első ötszáz év, amikor a buddhizmus virágzott; 2) ZOHO, “Utánzó Dharma”, ezer évnyi köztes időszak; 3) MAPPO, “Kései Dharma”, a következő tízezer év, amikor a buddhizmus hanyatlik. Ld. saddharma a Szójegyzékben.

[16]  GEDATSU, először főnévként, majd igeként szerepel itt, és a szanszkrit vimukti (szabaddá tétel, elengedés, megszabadítás, végső felszabadítás) megfelelője.

[17]  SANNETSU, a három hőség, vagy a háromféle égető fájdalom. Egyfajta magyarázat szerint: 1) az abból származó fájdalom, hogy forró levegő és homok éri a bőrt; 2) az abból származó fájdalom, hogy a vad szél elviszi az ékes ruhákat és az ékes dísztárgyakat; és 3) az abból származó fájdalom, hogy felfal a garuda, a sárkányevő madár.

[18]  CHODAI. Ld. 7. megjegyzés.

[19]  Ez az idézet a Kokyo (Könyv a  szülők tiszteletéről) című könyvből, a Konfucianizmus szövegéből való. Az idézet például szolgál a hagyománytiszteletre a világi társadalomban.

[20]  I.sz. 67.

[21]  A későbbi (vagy keleti) Han-dinasztia i.sz. 25-től 220-ig tartott. Azt mondják, i.sz. 67-ben fordították először kínaira és szállították Kínába a buddhista szútrákat.

[22]  SHAKAMUNI-NYORAI. A SHAKAMUNI a szanszkrit Sakyamuni – a sakja törzs bölcse – kínai karakterekre való fonetikus átírása. A NYORAI, szó szerint: “Így Jön”, a szanszkrit tathagata megfelelője.

[23]  Kasjapa Buddha a hét ősi buddhából a hatodik, míg Sakjamuni Buddha a hetedik.

[24]  Seigen Gyoshi mester és Nangaku Ejo mester. Ld. 10. megjegyzés.

[25]  Ez a bekezdés idézet a Daijogi-sho­-ból.

[26]  HENTAN-UKEN. Ez a négy karakter több helyen szerepel a Lótusz szútrában. Ld. például a Shinge (Hit és megértés) fejezet első bekezdését (LS 1.222).

[27]  Az összehajtogatott (hosszában nyolcba hajtogatott) keszát először a bal vállon átvetjük, úgy, hogy a kesza felső része a test elülső felére lógjon (azaz a kötő előrefelé néz). A kesza felső részének két sarka egymáson van. Bal kézzel megfogjuk a kesza bal felső sarkát, míg jobb kézzel megfogjuk a kesza jobb felső sarkát. A keszát ekkor kinyitjuk a hátunk mögött, és jobb kézzel a kesza jobb felső sarkát áthozzuk előre a jobb kar alatt, és átvetjük a bal váll és a bal felkar fölött. Tehát a “mindkét oldal” a kesza felső részének bal és jobb oldalát jelenti, míg az “első széle” a felső szegélyét jelenti a kesza azon részének, amit jobb kézben tartunk.

[28]  Liang dinasztia (502-556); Chen dinasztia (557-589); Sui dinasztia (589-618); Tang dinasztia (618-907); Sung dinasztia (960-1279).

[29]  Bódhidharma mester a Shaolin-templomban élt; Daikan Eno mester a Sokei-hegyen élt.

[30]  “Megtapasztalták az állapotot” a SHOKAI fordítása, ahol a SHO azt jelenti: megtapasztalni, és a KAI jelentése: egyetérteni vagy megfelelni, illeni. Tehát a SHOKAI azt jelenti: megtapasztalni ugyanazt az állapotot, mint a Buddha.

[31]  Az idő mértékegysége Indiában. Egyfajta magyarázat szerint hatvannégy kszana telik el egy ujjcsettintés ideje alatt, és harminc muhurta telik el egy nap. Ld. Szójegyzék.

[32]  GOSHIN-FUSHI, szó szerint: “a testet védő kártya”. Szerencsés szavakat tartalmazó kártyákat, japánul: o-mamori-kat, gyakran talizmánként árusítanak szent helyeken és templomoknál.

[33]  A Lótusz szútra azt mondja, hogy egyedül a buddhák, buddhákkal együtt, tökéletesen meg tudják valósítani azt, hogy minden darma valódi forma. Dógen mester hangsúlyozza, hogy a kesza pillanatnyi és valódi, tehát túl van a megértésen.

[34]  onore azt is jelenti “a mi…” vagy “mi magunk”. Ezek a mondatok ránk is vonatkoznak.

[35]  GEDATSU-FUKU

[36]  FUKUDEN-E

[37]  MUSO-E. A kesza forma nélküli abban az értelemben, hogy egy egyszerű téglalap alakú ruhadarab. Ez az első három kifejezés abból a versből való, amit a kesza tiszteletére mondunk el. Ld. a 105. bekezdést ebben a fejezetben.

[38]  NINNIKU-E, szó szerint “kitartó-alázatosság köntös”. A NINNIKU a szanszkrit ksanti megfelelője: kitartás vagy türelem.

[39]  “Szokásos módszer” a JOHO fordítása. A JO azt jelenti: állandó vagy örök, és ugyanakkor szokásos vagy átlagos. A HO azt jelenti: módszer, vagy Dharma.

[40]  A “rongyok” a FUNZO-E fordítása. A FUN azt jelenti: ürülék, és a SO (ZO-nak ejtve) azt jelenti: söpörni vagy “elsöprődni”. Az E jelenti a köntöst vagy ruhát vagy öltözéket. A FUNZO a szanszkrit pamsu-kula megfelelője, ami azt jelenti: szemétkupac, vagy a szemétkupacból való rongyköteg, amit a buddhista szerzetesek a köntösükhöz használnak. A FUNZO-E fordítása a kontextustól függően “rongyok” vagy “rongyokból készült köntös”.

[41]  A tízféle rongy e fejezet 117. bekezdésében kerül leírásra. Ezek közül az első négy a négyféle rongyként is ismert.

[42]  Szó szerint: “az öt India emberei”. Azt mondják, az ősi Indiát öt régióra osztották: kelet, nyugat, közép, dél, és észak.

[43]  FUNZO-E, ld. 40. megjegyzést.

[44]  Ez a dőlt betűs rész egy kínai szövegből vett idézet stílusában íródott.

[45]  Sok ilyen, a mondatban hivatkozotthoz hasonló legenda jelenik meg azokban a történetekben, amelyek Buddha múltbeli, bódhiszattvaként élt életeit mutatják be.

[46]  Az Anavatapta-tóról azt gondolták, hogy a Himalájától északra található, és India négy nagy folyója ered belőle. Azt tartották róla, hogy a sárkányok királyának ad otthont, és úgy nevezték: a tó, ahol nincs forróságtól való szenvedés.

[47]  KESHI, “feldolgozott szál”. A selyem előállításának folyamatával együtt jár, hogy a selyemgubót meg kell főzni, még akkor, mikor a selyemhernyó él. Némelyek aggódtak, hogy a selyem előállítása megszegi azt az előírást, hogy ne vegyünk el életet szükségtelenül, és úgy gondolták, hogy selymet nem szabad kesza készítésére használni.

[48]  Az örök Buddha Daikan Eno mestert jelenti, aki Daiman Konin mestertől kapta meg a keszát az éjszaka közepén az Obai-hegyen. Ld. 30. fejezet, Gyoji.

[49]  GENKUN, szó szerint: “fekete utasítás”.

[50]  Sanavasa mester hozzávetőleg száz évvel a Buddha halála után született, és végül ő lett a harmadik indiai pátriárka, Ánanada mester utóda. A sanavasa szanszkritül szó szerint lenruhát jelent.

[51]  SHUKKE, szó szerint “elhagyni az otthont”, szerzetessé válást jelent. Ld. 83. fejezet, Shukke.

[52]  SENBYAKU-BIKUNI. A SENBYAKU, “friss-fehér”, a szanszkrit sukra megfelelője, ami ragyogót, világosat, tisztát, fehéret vagy makulátlant jelent. A Senju-hyaku-en-kyo 8. kötete azt mondja, hogy Sukra bhiksuni (buddhista szerzetesnő) tiszta, fehér köntösben született, amit sohasem kellett mosni, és mikor szerzetesnővé vált, a köntös keszává változott.

[53]  JOHO. Ld. a 39. megjegyzést.

[54]  “Üdvözölve lenni” a ZENRAI jelentése, a szanszkrit svagata megfelelője; “Üdvözöllek!” A páli szövegek szerint a Buddha egyszerűen ezzel a kifejezéssel fogadta követőit a szerzetesrendbe: Ehi bhikkhu; “Üdvözöllek, szerzetes.”

[55]  A gyöngy a köntösben a Lótusz-szútra Gohyaku-deshi-juki (Az ötszáz tanítvány megerősítése) című fejezetére utal, amely elmeséli a részeg ember történetét, akinek a barátja értékes gyöngyöt rejt ruhájába. Ötszáz arhat ehhez az emberhez hasonlít, aki tudtán kívül hordja a gyöngyöt, mert megelégednek az alsóbbrendű bölcsességgel ahelyett, hogy megszereznék a Buddha-bölcsességet (LS 2.114).

[56]  “Azok, akik homokszemeket számolnak” a tudósokat jelenti. Ez eredeti karakterek (SANSA – “homokot számol”) Yoka Genkaku Shodoka című verséből származnak. Azt mondta: “Lankadatlanul vizsgálják a fogalmakat és a formákat; fölöslegesen fáradnak a homokszemeket számlálva a tengerek fenekén. ”

[57]  A “jámbor”-nak fordított japán toldalék a megtisztelő tatematsuru formula, amit Dógen mester mindig a Buddha iránti tisztelet kifejezésére használ, de angol (és magyar – a fordító megjegyzése) megfelelő hijján a fordítás során általában kihagyásra került.

[58]  A nap tizenkét időszakra volt osztva. Az eredeti karakterek (hito-toki) egy ilyen időszakot, tehát két órát jelentenek.

[59]  AKU. A hamut minden bizonnyal a víz lúgosítására használták. Ebben az esetben az aku szót a hamu kínai karakterével és a víz kínai karakterével írták, de az aku szó eredetileg japán, nem kínai.

[60]  “Forró, hamus viz”-et jelent a KAITO, amely a hamu (KAI) karakteréből és a forró víz (TO) karakteréből álló kínai szó. Az aku-no-yu a kana fonetikus japán ábécé szerint írt japán szavak. Az aku azt jelenti: hamus víz (ld. az előző megjegyzést), és a yu azt jelenti: forró víz.

[61]  A SENDAN a Kenkyusha szótár szerint a margosa angol szónak felel meg. Ugyanakkor a SENDAN eredetileg a szanszkrit candana megfelelője, ami szantálfát jelent.

[62]  JOKAN, szó szerint “tiszta rúd”, bambusz vagy farúd, amit vízszintesen akasztanak fel nagyjából fejmagasságban. Ld. 7. fejezet, Senjo.

[63]  Régi indiai szokás emberek vagy szent tárgyak iránti tisztelet kifejezésére.

[64]  KOKI-GASSHO. A KO azt jelenti: külföldi, a KI pedig azt jelenti: térdelni úgy, hogy kinyújtjuk a csípőt, ahogy kínaiak meglátása szerint a külföldiek néha térdeltek. Összetenni a kezünket (gassho) azt jelenti: egymáshoz érinteni a tenyereket, az ujjak felfelé mutatnak, az ujjak hegye az orrlyukak magasságában.

[65]  A vers a következő: DAISAI-GEDATSU-FUKU / MUSO-FUKUDEN-E / HIBU-NYORAI-KYO / KODO-SHOSHUJO. Szabad fordításban: “Mily nagyszerű a megszabadulás ruhája. / Bár forma nélküli, mégis az igazi boldogság köntöse. / A Buddha tanításába öltözöm, / És mindenhol megmentem az élőlényeket. ” Ld. 105. bekezdést.

[66]  HOZO, a szanszkrit Ratnagarbha-ból. Ratnagarbha Buddha legendás múltbéli Buddha, aki a  Hige-kyo-ban szerepel. Ő ösztönözte Sakjamuni Buddhát és Amitabha Buddhát (aki az örök élet szimbóluma), hogy határozzák el magukat az igazságra.

[67]  DAIHI, szó szerint “Nagy Együttérzés”, a szanszkrit Mahakaruna-ból. Ez Avalokitesvara Bódhiszattva másik neve. Ld. 33. fejezet, Kannon.

[68]  A buddhisták négy osztálya: szerzetesek, szerzetesnők, világi férfiak, és világi nők.

[69]  A szanszkrit samghat gyökér azt jelenti: csatlakozni, vagy összeerősíteni, utalva a keszára, mint különböző rongyokból összeállított köntösre. A samghati köntös (japánul SOGYARI-E) a nagy köntöst jelenti.

[70]  Azaz, vagy mint sravaka (intellektuális buddhista), vagy mint pratyekabuddha (érzékelő buddhista), vagy mint bódhiszattva (buddhista gyakorló).

[71]  A KIBETSU jelentése: “megerősítés” a szanszkrit vyakarana-ból. A vyakarana a Buddha megerősítése, hogy a gyakorló buddhává válik a jövőben. Ez a mondat tartalmazza a bekezdés későbbi részében említett öt szent érdemből az elsőt. Az első érdem az, hogy mindenki, aki tiszteli a keszát és a Három Kincset, kaphat megerősítést.

[72]  Eredetileg négy sun. Egy sun kicsivel több, mint egy ujjnyi.

[73]  Ősi indiai történetmesélők találták ki ezeket a sokszínű lényeket, amelyek később belekerültek a buddhista szútrákba. A gandharva az illatnyelő égi lények, az asura az istenekkel szembeszálló démonok, a garuda a sárkányevő madarak, a kimnara félig lovak, félig emberek, a mahoraga kígyók, a kumbhanda, szó szerint “akiknek korsószerű heréik vannak”, emberi energiából táplálkozó démonok, és a pisaca húsevő démonok.

[74]  Az öt szent érdem az, hogy akik hordják, tisztelik, vagy megőriznek egy kis darabot a keszából, 1) azoknak lehetőségük nyílik megerősítést kapni, 2) azok nem fognak visszafejlődni, 3) azok képesek lesznek éhségüket, szomjúságukat és egyéb vágyaikat oltani, 4) azok képesek lesznek békések maradni ellenséges körülmények közepette, és 5) azok védve lesznek konfliktusok idején.

[75]  ZEN-NANSHI, a szanszkrit kula-putra szavak megfelelője, amivel a Buddha gyakorta szólította meg buddhista hallgatóságát.

[76]  Az úszóhártyás kéz- és lábujjak a Buddha harminckét megkülönböztető jele közül az ötödik.

[77]  SHASHU. Shashu-ban a bal kéz ujjait a hüvelykujj köré fonjuk, a balkezet a mellkashoz tesszük, a bal alkart pedig vízszintesen tartjuk. A jobb kezet tenyérrel lefelé a balkézre tesszük, és a jobb alkart szintén vízszintesen tartjuk.

[78]  Hige-kyo, 8. fejezet (fejezet arról, hogy hogyan kapták a megerősítést a bódhiszattvák az múltbeli életekben).

[79]  A szútra és a vinaya kettő a három “kosárból”, vagy buddhista tanításfajtából. A vinaya azt jelenti: útmutatás, fegyelem, utasítás, vagy tanítás; azaz, az előírások és a kapcsolódó írások. A tripitaka, vagy a három kosár a következő: sutra (szútrák), vinaya (előírások), és abidharma (kommentárok).

[80]  INCHI, “oki állapot”, azt az állapotot jelenti, amelyik a Buddha buddhává válásának az oka volt.

[81]  Nagardzsuna mester volt a tizennegyedik indiai pátriárka, Kapimala mester utóda, és Kanadeva mester tanítója. Valamikor i.sz. 150-250 körül élt. Ez a szakasz a Maha-prajna-paramita-sastra kínai fordításából való; úgy vélik, ezt a sasztrát nagyrészt maga Nagardzsuna mester írta és állította össze.

[82]  SHUKKENIN, vagyis “azok az emberek, akik elhagyták otthonukat”; szerzetesek és szerzetesnők.

[83]  HONSHO-KYO, szó szerint: “Múltbeli életetek szútrája”. Legendás történetek a Buddha korábbi, bódhiszattvaként élt életeiből.

[84]  A magyarázatot ld. a következő bekezdésben.

[85]  A sravaka, vagy intellektuális buddhista végső állapota, amelyiket a buddha-állapottal azonosítanak. Ld. 34. fejezet, Arakan.

[86]  Az volt a szokás a keleti nyilvános házakban, hogy a prostituáltak régies nyelven beszéltek. Ez a szokás Japánban az Edo-korszak végéig [1868] fennmaradt.

[87]  Ld. 23. megjegyzés.

[88]  Daichido-ron, 30. fejezet. Ez az idézet szerepel a 86. fejezet, Shukke-kudoku eleje felé is.

[89]  A Maha-prajna-paramitopadesa kínai fordításában a szanszkrit Utpalavarna név, ami azt jelenti: a Kék Lótusz színe, az UBARA-KE kifejezéssel szerepel. Az UBARA az utpala (kék lótusz) fonetikai átírása, a KE pedig virágot jelent. Itt a RENGE-SHIKI, “Lótusz virág szín” név szerepel.

[90]  Ld. 25. fejezet, Jinzu, valamint a Szójegyzékben az abhijna szónál.

[91]  Az ősi Indiában úgy képzelték a világegyetemet, hogy négy földrészből áll, amelyek egy hegyet vesznek körül, az égi lények északon, és az emberi lények délen. Tehát a déli földrész az emberi világot jelenti.

[92]  RYO, aya. Az aya-nak van egy mintája, átlósan beleszőve.

[93]  E-JIKI, szó szerint: “tört szín”, azaz nem élénk, vonzó, elsőrendű szín. A keszát nem festjül elsőrendű színűre.

[94]  Daikan Eno mester, a hatodik kínai pátriárka.

[95]  Ez a dőlt betűs rész eredetileg kizárólag kínai karakterekkel szerepelt, jelezvén, hogy közvetlenül egy kínai szövegből idézték őket.

[96]  “Tiszteletreméltó szerzetes” a GUJU fordítása, szó szerint “hosszúéletű”, ami a szanszkrit ayusmat jelentését tükrözi, és a Buddha tanítványai iránti tisztelet kifejezésére szolgált. Az ayusmat szó szerint életerős, élettel teli, hosszúéletű személyt jelent.

[97]  Upali egyike volt a Buddha tíz nagy tanítványának, azt mondták róla, ő volt a legelső a vinaya betartásában. Szerzetessé válása előtt borbély volt a királyi palotában.

[98]  DAITOKU-SESON, szó szerint “Világ Tiszteltje Nagyérdemű”. A DAITOKU a szanszkrit bhadanta megfelelője, ami a Buddha egyik jelzője. Ld. Szójegyzék.

[99]  HANO, szó szerint “hibás foltozott [köntös]”. A NO, “foltok”, magára a buddhista köntösre utal.

[100]  JO, CHU, GE, szó szerint: “felső, középső, alsó”.

[101]  A cubit a CHU fordítása, szó szerint “könyök”, a szanszkrit hasta megfelelője, amelyik alkart vagy cubitot jelent. A cubit, vagy japánul nobechu, a kesza elkészítéséhez használt alapvető mértékegyegység. Nem rögzített hosszúság; úgy kapjuk, hogy megmérjük a könyök és az ököl csúcsa közti távolságot, vagy a könyök és a középső ujj hegye közti távolságot annál az embernél, aki a keszát hordani fogja.

[102]  A szanszkrit uttarasamga a felső vagy külső ruházatot jelenti. Ezt a köntöst vették fel leborulásokhoz, hivatalos előadásokhoz, és gyónáskor.

[103]  A szanszkrit antarvasa a belső vagy alsó ruházatot jelenti.

[104]  Az uttarasamga köntöshöz hasonlóan a kisebb oldalanként fél cubittal rövidebb, és minden olyat, ami a kettő közé esik, közepesnek hívunk.

[105]  Azt mondják, Maitreya Buddha akkor fog megjelenni ebben a világban, amikor nyolcvanezer éves lesz.

[106]  A Fuyo-kyo a szanszkrit Lalita-vistara-sutra-ból azt mondja, hogy a Buddha száz évig élt.

[107]  Dógen mester nem tagadta a hosszúságok különbségének meglétét, de ugyanakkor azt tartotta, hogy a cselekvés fázisában a relativ különbségek nem fontosak.

[108]  A Buddha-test egy valódi állapot a jelen pillanatában, nem csupán fizikai dolog.

[109]  Ld. 23. megjegyzés.

[110]  A teremtő istenség a hindu mitológiában.

[111]  Maudgalyayana egyike volt a Buddha tíz nagy tanítványának. Azt mondják, ő és Sáriputra, a környező falvak Brahminjának fiai, jóbarátok voltak. Maudgalyayana-ról azt tartották, ő volt a legelső a misztikus képességekben. A Ragyogó Zászló Világa egy képzeletbeli nyugati birodalom, ahol buddhák élnek. A Dai-ho-shaku-kyo (a szanszkrit Maharatnakuta-sutra-ból) 10. fejezete elmondja azt a történetet, amikor Maudgalyayana elmegy a Ragyogó Zászló Világába.

[112]  Azaz a Buddha érdemei túl vannak a relativ szempontokon.

[113]  Ezek a nevek inkább magyarázó jellegűek, semmint az eredeti kínai karakterek pontos fordításai volnának. “A különálló sávos köntös” a KATSU-SETSU-E fordítása, ami szó szerint azt jelenti: “osztott-és-szabott köntös;” ennél a köntösnél a sávok egyes szegmenseit összevarják, aztán a sávokat varrják össze, és végül rávarrják a szegélyt, majd kötőszalagokat tesznek rá.

[114]  ZECCHO-E, szó szerint azt jelenti: “[ismeretlen karakter]-lap köntös;” ez valójában egy nagy darab kiszabatlan szövet, amire hosszú, vékony csíkokat varrnak, ezzel alakítják ki a sávokat és a szegélyeket.

[115]  SHO-YO-E, szó szerint azt jelenti: “húzott lapú köntös;” ez szintén egy nagy darab kiszabatlan szövet, amit redőznek, ezzel aalakítják ki a sávokat.

[116]  MAN-E, az első karakter jelentése nem ismert; ez egyetlen ruhadarab, amire csak a kötöszalagokat teszik fel, és csak a szegélyek mentén varrják.

[117]  Az időkorlát öt nap volt a samghati köntösre, négy nap a hétsávos köntösre, és két nap az ötsávos köntösre.

[118]  Az indiai legendák szerint Brahma az akarat világának a királya, illetve Sakra király (azaz Sakra-devanam-indra) az anyag világának királya.

[119]  Bu vagy Wu császár (464-549), 502-től 549-ig uralkodott. Beszélgetése Bódhidharma mesterrel, mikor az megérkezett Kínába, megtalálható a 30. fejezetben, Gyoji.

[120]  Yang császár (569-617), 605-től 617-ig uralkodott.

[121]  Daiso és Shukuso a Tang-dinasztiából (618-906) való császárok voltak, akik Nan-yo Echu mester idejében éltek. Ld. 5. megjegyzés.

[122]  Shotoku herceg (573-620) volt a korai japán állam első megszervezője.

[123]  A szútra teljes neve: Srimala-devi-simhanada-sutra. Ld. Szójegyzék.

[124]  Shomu császár 724-től 749-ig uralkodott Japánban.

[125]  A fűzfavessző használata fogtisztításra az 56. fejezetben (Senmen) kerül bemutatásra.

[126]  Ivóvizet tartottak kis bedugaszolt flakonban ivásra vagy szájöblítésre.

[127]  Az ülőszövetet, vagy zagu-t, a földre terítik szertartásos leboruláshoz.

[128]  Mindegyik idézet a Maka-shikan-hogyo-den-guketsu-ból, a Maka-shikan kínai kommentárjából való, ami Tendai Chigi kínai mesternek, a Tendai szekta alapítójának a tanításait tartalmazza.

[129]  “A múlt mestere” a KO-TOKU fordítása, ami szó szerint “ősi érdem”-et vagy “a múlt nagyérdemű személy”-ét jelenti. Ezek a szavak gyakran megjelennek a Maka-shikan-ban.

[130]  A “családapa” a KOJI fordítása, ld. 8. fejezet, Raihai-tokuzui.

[131]  Ro volt Daikan Eno mester neve mielőtt szerzetessé vált. A 30. fejezet, Gyoji, elbeszéli hogyan dolgozott templomszolgaként Daiman Konin mester rendjében.

[132]  Ezek megfelelnek a kesza viseléséhez kapcsolódó nyolc tiszteletteli kép, vagy érzés közül az első kettőnek: 1) úgy érezzük magunkat, mint egy torony (mert egyenesen ülünk), 2) úgy érezzük magunkat, mint a Buddha (“a Mesterünk”), 3) egyedüllétet és békét érzünk, 4) együttérzést érzünk, 5) tiszteletet érzünk, 6) alázatot érzünk, 7) bűnbánatot érzünk, és 8) úgy érezzük, mintha eloszlattuk volna a mohóságot, a haragot, és az ostobaságot, és hozzájutottunk volna minden szerzetesi tanításhoz.

[133]  CHIKO. Ennek a szerzetesnek a szanszkrit neve nem ismeretes.

[134]  A “jó dolgok” a ZENHO fordítása, szó szerint: “jó törvény”. A ZENHO, vagy az Univerzum morális szabályának megtartása a három univerzális bódhiszattva előírás közül a második (ld. 94. fejezet, Jukai).

[135]  A szanszkrit sramana igyekvőt, koldust, vagy buddhista szerzetest jelent.

[136]  Az anyag világában a négy dhyana menny közül az elsőről azt mondják, hogy három mennyből áll: Brahma-parisadya, Brahma-purohita, Mahabrahman. Mivel ennek a mennynek a lényei már elhagyták az akarat világát, többé nem zavarják őket szexuális vágyak.

[137]  E-JIKI. Ld. 93. megjegyzés.

[138]  Az öt vágy a látványhoz, a hanghoz, a szaghoz, az ízhez és az érintéshez kapcsolódó vágyak.

[139]  BONNO, a szanszkrit klesa megfelelője.

[140]  A tízfajta jó nem más, mint tartózkodás a tízfajta rossztól, tehát a következőktől: 1) ölni, 2) lopni, 3) paráználkodni, 4) hazudni, 5) kétszínűen beszélni, 6) rágalmazni, 7) pletykálni, 8) mohónak lenni, 9) haragudni, 10) hibás nézeteket vallani.

[141]  GOKEN, “öt  nézet”, a szanszkrit panca drstayah megfelelője. Ld. Szójegyzék.

[142]  A kínai karakterek (BODAI), amelyek azt jelentik: “bódhi”, és a következő sorban szereplő DO karakter, ami “igazság”-ot jelent, egymással felcserélhetően használatosak.

[143]  Szó szerint: “aranyszárnyú madárkirály”, azaz, garuda. Ld. Szójegyzék.

[144]  BYAKU-E, szó szerint “fehér köntös”, a szanszkrit avadata-vasana megfelelője.

[145]  HO-O, “Dharma-király”, a Buddha egyik jelzője.

[146]  A Daijo-honsho-shinchi-kan-kyo 5. kötete.

[147]  A buddhista tanítások tripitaka-ja (három kosár). Ld. Szójegyzék.

[148]  Chu-agon-kyo (Madhyamagama szanszkrittül és majjhima-nikaya páliul). Az Agama-szútrák konkrét információt tartalmaznak a Buddha és tanítványainak mindennapi életéről, viselkedéséről és beszédéről.

[149]  SHOKEN, “bölcsek”, vagy “(hölgyeim és) uraim”, tiszteletteljes kifejezés egy gyülekezet megszólításához.

[150]  ARANNYA-BIKU. Az ARANNYA a szanszkrit aranya megfelelője, ami erdőt jelent. Az erdei bhiksu olyan szerzetesre utal, aki magányosan, erdőben él. Ld. még 90. fejezet, Shizen-biku.

[151]  A hagyomány szerint a jobb kezet tisztán tartják.

[152]  Kinevezett tisztek eldobott uniformisaira utal.

[153]  OKAN-E, szó szerint “elmenés és visszatérés köntösei”, azaz, az a szövet, amit halotti lepelnek használnak, és aztán a szertartás után visszahoznak.

[154]  “Az ülés vége” a KAIJO fordítása, ami szó szerint azt jelenti: “a csend elengedése”. A hagyomány szerint a fatábla ütése a Zazen végén a SHO-KAIJO, “a csend kicsi elengedése”, míg a harang megszólaltatása a DAI-KAIJO, “a csend nagy elengedése”.

[155]  SOBO, vagy “Szanga-kincs”.

[156]  ZAIKE-SHUKKE, laikusok és szerzetesek.

[157]  NYAKUJU-NYAKUSEKI, “fák és sziklák”, amely a Buddha múltbeli életének történetére utal, amit a Mahaparinirvana-sutra tartalmaz. Amikor “a Himalája gyermeke” volt és az igazságot kereste a hegyekben, egy démon elmondta neki egy négysoros vers első két sorát:  „A cselekedetek állandóság-nélküliek; / A valós létezés a dharmák születése és elmúlása.” A démon azt mondta, túl éhes ahhoz, hogy elmondja a gyereknek az utolsó két sort, így a gyerek felajánlotta saját testét a sárkánynak eledelül, ha az elmondja az utolsó két sort. Így aztán a démon elmondta az utolsó két sort: “Miután a születés és elmúlás megszűnt, / A nyugalom maga a gyönyör.” A gyerek úgy őrizte meg a verset az utókor számára, hogy a közeli fákra és sziklákra írta fel azt a saját vérével, mielőtt felfalta a démon.

[158]  A kilenc állam Kínát jelenti.

[159]  1223. A Kajo-korszak 17. éve tulajdonképpen 1224 volt. Ám az eredeti mondat a kínai időszámítás szerint is megjelöli az évet, s ebben két külön listából származó karakter van kombinálva. Ez a két karakter a (KI, mizunoto), a víz kisöccse, vagy a tizedik naptári jel, és a (MI, hitsuji), a bárány, vagy a nyolcadik horary {erre nem találtam fordítást - NT} jel – ezek az 1223-as évet jelölik.

[160]  “Koreai” a KORAI vagy a KOMA fordítása. Azidőtájt a koreai-félsziget három államra volt osztva. A KORAI nevezetű állam 918-tól 1353-ig létezett.

[161]  Ma Ningpo, Kína keleti részén.

[162]  Nem volt keszájuk és patrájuk.

[163]  Az eredetileg az Agama-szútrában található történetre utal. Ld. 13. fejezet, Den-e, 143. bekezdés.

[164]  1240.

[165]  A tél 1. napja a 10. holdhónap 1. napját jelenti.