Nagardzsuna[1] bódhiszattva azt mondta: Valaki azt kérdezi: “A világi elÅ‘írásokkal[2] a mennyekben születhetünk újra, elérhetjük a bódhiszattva-utat, és elérhetjük a nirvánát. Miért van hát szükség azokra az elÅ‘írásokra, amelyek a családot elhagyókra vonatkoznak?”[3]

Azt válaszolom: Habár mindegyikük [világiak és szerzetesek] elérheti a megszabadulást, mégis van nehézség és könnyűség. A világiak élete tele van  mindenféle üggyel és feladattal; ha tudatukat az igazságra és a Darmára akarják koncentrálni, üzletmenetük kárt szenved, és ha üzleti tevékenységükre koncentrálnak, akkor az igazsággal kapcsolatos dolgok szenvednek kárt. Képesnek kell lenniük arra, hogy úgy gyakorolják a Darmát, hogy nem választják [az egyiket] és nem adják fel [a másikat], ezt úgy hívják: “nehéz”. Ha elhagyjuk a családi életet, és lemondunk a világi életrÅ‘l, hogy megszűntessük a különféle irritációkat és zavaró tényezÅ‘ket, és hogy tudatunkat kizárólag az igazság gyakorlására koncentráljuk, ezt úgy hívják: “könnyű”. Továbbá a családi élet, mivel rendetlen és zajos, és sok feladattal és felelÅ‘sséggel jár, az akadályok gyökere, és sok bűn melegágya. Úgy hívják: “nagyon nehéz”. Ha elhagyjuk a családi életet, olyanok vagyunk, mint például az a személy, aki elmegy a pusztába, az üres mezÅ‘kre, és kiteljesíti a tudatát, hogy ne agyaljon és ne aggodalmaskodjon: már megszabadultunk a belsÅ‘ gondolatoktól, és a külsÅ‘ dolgok már szintén eltűntek. Ahogy egy vers mondja[4]:

Csendben ülünk az erdÅ‘ fái közt,
Ebben a békés állapotban minden rossz elpárolog.
Tudatunk szeliden teljessé válik.
Istenek gyönyörén túli gyönyör.

Mások haszonra törekednek: gazdagságra és rangra,
Szép ruhákra és kényelmes ágyra.
Ezek nem békés gyönyörök.
A haszonra törekvés nem hoz megelégedést.

Foltozott köntösben élelemért koldulunk,
Mozgásban és nyugalomban, a tudat folyton teljes.
Tulajdon bölcs szemünkkel,
Minden darma valóságán tűnÅ‘dünk.

A sokfajta Darma-kaput,
TűnÅ‘désünk, egyensúlyt tartva, mind bejárja.
A megértés és bölcsesség tudata a békességben lakozik,
A három világon túl.

Így látjuk, hogy amikor elhagyjuk a családi életet, az elÅ‘írások betartása és az igazság gyakorlása nagyon könnyű. Továbbá, a családi élet elhagyása és az elÅ‘írások betartása az erény és szabályozottság számos ismérvét hozza létre, és a birtokunkba adja azokat. Ezért a fehérbe öltözötteknek[5] el kellene hagyniuk a családi életet, és avatást[6] kellene kapniuk. Továbbá a Buddha-Darmában a családi élet elhagyásának Darmáját a legnehezebb gyakorolni mind közül, mivel [amint bemutatásra kerül, amikor] a Brahman Jambukhadaka megkérdezte Sáriputrát: “Mi a legnehezebb dolog a Buddha-Darmában?”

Sáriputra azt felelte: “A családi életet elhagyni, az a [leg]nehez[ebb].”
[A Brahman] tovább kérdezte: “Mik a családi élet elhagyásának nehézségei?”
[Sáriputra] azt válaszolta: “A családi élet elhagyásában az nehéz, hogy belsÅ‘ vigaszunk legyen.”
[A Brahman azt kérdezte:] “Ha valaki már megszerezte a belsÅ‘ vigaszt, azután mi a nehéz?”
[Sáriputra azt válaszolta:] “A jót gyakorolni nehéz.”

Tehát hát el kell hagyjuk a családi életet. Továbbá, amikor valaki elhagyja a családi életet, a démonok királya, meglepÅ‘dve és szomorúan azt mondja: “Ennek az embernek alig van kívánsága és alig áll elÅ‘tte akadály. [Ez az ember] biztosan eléri a nirvánát és számos szanga-kincsbe fog esni.” Továbbá a Buddha-Darmában azok az emberek, akik elhagyták a családi életet, még ha meg is szegik az elÅ‘írásokat és bűnbe esnek is, miután megbűnhÅ‘dtek bűneikért, elérhetik a megszabadulást, amint ezt Utpalavarna bhiksuni elmagyarázza a Jataka szútrában[7]: Amikor a Buddha a világban van, ez a bhiksuni megszerzi a hat misztikus képességet és eléri az arhat állapotát. Bemegy a nemesek házaiba, és egyfolytában dicsÅ‘íti a családi élet elhagyásának Darmáját, mondván az arisztokrata hölgyeknek: “NÅ‘vérek! Hagyjátok el a családi életet!”

A nemes asszonyok azt mondják: “Fiatalok vagyunk, a legjobb korban, az alakunk gyönyörűsége a csúcson van. Az elÅ‘írások megtartása nehéz volna. Néha lehet, hogy megszegnénk az elÅ‘írásokat.”

A bhiksuni azt mondja: “Ha megszegitek az elÅ‘írásokat, hát megszegitek Å‘ket. Csak hagyjátok el a családi életet!”
Azt kérdezik: “Ha megszegjük az elÅ‘írásokat, akkor a pokolba zuhanunk. Miért kockáztatnánk, hogy megszegjük Å‘ket?”
Azt válaszolja: “Ha pokolba zuhantok, hát odazuhantok.”
A nemes asszonyok mind nevetnek ezen, és azt mondják: “A pokolban meg kellene bűnhÅ‘djünk a bűneinkért. Miért kockáztatnánk, hogy [a pokolba] zuhanjunk?”

A bhiksuni azt mondja: “Én magam emlékszem, hogy egy korábbi életemben prostituált lettem, mindenféle ruhákat hordtam, és régies szavakat használtam. Egy nap, viccbÅ‘l, bhiksuni-ruhát öltöttem, és ennek, mint közvetlen és közvetett oknak köszönhetÅ‘en, Kasjapa Buddha[8] idejében bhiksunivá lettem. Büszke voltam nemesi származásomra és finom vonásaimra: hiúság és arrogancia támadt a tudatomban, és megszegtem az elÅ‘írásokat. Az elÅ‘írások megszegésével hibáztam, a pokolba zuhantam, és szenvedtem különbözÅ‘ bűneim miatt, de  miután szenvedtem, végül találkoztam Sakjamuni Buddhával, elhagytam a családi életet, megszereztem a hat misztikus képességet és elértem az arhat igazságát. Így én tudom, hogy amikor elhagyjuk a családi életet és felvesszük az elÅ‘írásokat, még ha meg is szegjük az elÅ‘írásokat, az elÅ‘írásoknak, mint közvetlen és közvetett okoknak köszönhetÅ‘en elérhetjük az arhat igazságát. Ha rosszat tettem volna, de az elÅ‘írások, mint közvetlen és közvetett okok nélkül, úgy nem tudtam volna elérni az igazságot. A múltban idÅ‘rÅ‘l idÅ‘re a pokolba zuhantam. Amikor kikerültem a pokolból, rossz ember lettem, és amikor a rossz ember meghalt, visszamentem pokolba, és nem értem el semmit sem. Mostanra tehát tapasztalatból tudom, hogy amikor elhagyjuk a családi életet, és felvesszük az elÅ‘írásokat, ezzel, mint közvetlen és közvetett okkal – még ha meg is szegjük az elÅ‘írásokat – elérhetjük a bódhi-hatást.”[9]

Továbbá, mikor a Buddha a Jetavana parkban volt, odajött egy részeg brahman a Buddha tartózkodási helyéhez, és kérte, hadd lehessen bhiksu. A Buddha utasította Ánandát, hogy borotválja le a fejét, és öltöztesse Darma-köntösbe. Amikor a brahman kijózanodott, megrémült, hogy teste hirtelen egy bhiksu teste lett, és azonnal elrohant. A bhiksuk megkérdezték a Buddhát: “Miért engedted meg, hogy ebbÅ‘l a brahmanból bhiksu legyen?”

A Buddha azt mondta: “Ez a brahman megszámlálhatatlan kalpán át soha nem akarta elhagyni a családi életet. Most, mivel részeg volt, átmenetileg mutatott némi hajlandóságot. Ezzel, mint közvetlen és közvetett okkal, a jövÅ‘ben el fogja hagyni a családi életet és el fogja érni az igazságot.”

Az ehhez hasonló történetekben a családi élet elhagyásának érdeme felmérhetetlen. Így a fehérbe öltözöttek, még ha fel is veszik az öt elÅ‘írást[10], nem érnek fel azokkal, akik elhagyták a családi életet.[11]

A Világ Tiszteltje tehát megengedte, hogy a részeg brahman elhagyja a családi életet és felvegye az elÅ‘írásokat, mivel látta, hogy így tudja elÅ‘ször elültetni az igazság elérésének a magját. Világos, hogy Å‘sidÅ‘k óta egészen a mai napig azok az élÅ‘lények, akik nem rendelkeztek a családi élet elhagyásának érdemével, örökre képtelenek voltak elérni a bódhi Buddha-állapotát. Ez a brahman, mivel kissé[12] részeg volt, rövid idÅ‘re némi hajlandóságot mutatott, leborotváltatta a fejét és felvette az elÅ‘írásokat, és bhiksu-vá vált. Hamarosan kijózanodott, de az az alapelv, hogy ezt az érdemet[13] meg kell Å‘rizni, és be kell mutatni, mint az igazság elérésének jó gyökerét, jelen van a Világ Tiszteltjének igaz filozófiáról szóló arany szavaiban, és ez a Tatagata eredeti kívánsága a világban való megtestesülésével. Minden élÅ‘lény a múltban, a jelenben és a jövÅ‘ben, határozottan higgye és buzgón gyakorolja [a családi élet elhagyásának alapelvét]. Valójában az elhatározás és az igazság elérése kétségtelenül megtörténik a kszanákra[14] támaszkodva. Ennek a brahmannak a családi élet elhagyásából származó pillanatnyi érdemével szintén ez a helyzet. Hovatovább, hogyan lehetne a családi élet elhagyásának, és az elÅ‘írásoknak erre az egész emberi élettartamra és életre való felvételének érdeme alábbvaló, mint a részeg brahman [érdeme]? A kereket forgató szent királyok[15] több, mint nyolcvan ezer évvel ezelÅ‘tt jelentek meg, és uralták a négy kontinenst, bÅ‘velkedve a hét kincsben. Akkoriban ez a négy kontinens olyan volt, mint a Tiszta Föld[16]. A kereket forgató királyok öröme szavakban kifejezhetetlen volt. Azt mondják, vannak némelyek [kereket forgató királyok], akik háromezerszeres világot uralnak. Vannak különbségek az arany, ezüst, réz és vas kerekek [-et forgató királyok] között, akik egy, kettÅ‘, három, vagy négy kontinenst[17] uralnak, [de] mindannyiuk teste egyformán mentes a tíz rossztól.[18]

Bármennyire is bÅ‘velkedik örömökben a kereket forgató király, ha egy Å‘sz hajszál nÅ‘ a fején, átadja a trónt a koronahercegnek, és tulajdon testével azonnal elhagyja a családi életet, felveszi a keszát, és elmegy gyakorolni a hegyekbe vagy az erdÅ‘be azért, hogy ha élete majd véget ér, elkerülhetetlenül a brahma-mennyben szülessen újra. Ezt az Å‘sz hajszálat a fejérÅ‘l egy ezüst ékszerládikába teszi, amit a királyi palotában Å‘riznek, és átadnak a következÅ‘ kereket forgató királynak. Amikor a következÅ‘ kereket forgató királynak szintén Å‘sz hajszála nÅ‘, Å‘ ugyanazt teszi, mint az elÅ‘zÅ‘ király. A kereket forgató király hátralévÅ‘ életének a hossza, miután elhagyta otthonát, a mai emberek életével nem összehasonlítható. A kereket forgató király, amint mondják, már több, mint nyolcvanezer [éves], és testén megtalálható a harminckét jel;[19] a  mai emberek nem érhetik föl. Mégis, amikor meglátja az Å‘sz hajszálat, és megérti az állandótlanságot, mindenképp elhagyja otthonát, és gyakorolja az igazságot azért, hogy makulátlan viselkedésével megszerezze az érdemet. A mai királyok nyomába sem érnek a szent kereket forgató királyoknak. Ha pazarolják a drága idÅ‘t, mohók, és nem hagyják el a családi életet, majd késÅ‘bbi korokban lehet, hogy sajnálni fogják. SÅ‘t mi több, egy kis nemzetben egy távoli földrészen, ahol ugyan vannak királyok, de csak a nevük az, ám nem rendelkeznek a királyok erényeivel; nem tudják kordában tartani mohóságukat. [De] ha elhagyják a családi életet, és gyakorolják az igazságot, akkor számos istenség védi majd Å‘ket készséggel, sárkány-istennÅ‘k óvják majd Å‘ket tiszteletteljesen, és a buddhák Buddha-szeme mindenképpen hitelesíti és örvendezteti Å‘ket. A múltban prostituáltként [Utpalavarna szerzetesnÅ‘] nem hitbÅ‘l, hanem viccbÅ‘l vette fel a bhiksuni-köntöst. Habár ez alighanem azzal bűnnel járt, hogy könnyelműen állt a Darmához, ám abból az erénybÅ‘l fakadóan, hogy testét ebbe a köntösbe öltöztette, találkozott a Buddha-Darmával a következÅ‘ korban. “A bhiksuni köntös” a keszát jelenti. Annál az erénynél fogva, hogy viccbÅ‘l viselte a keszát, a következÅ‘ életében találkozott Kasjapa Buddhával, elhagyta a családi életet, felvette az elÅ‘írásokat, és bhiksuni lett. Habár az elÅ‘írások megszegése következtében pokolra került és megbűnhÅ‘dött a bűneiért, mivel a [kesza viselésébÅ‘l fakadó] érdem nem pusztult el, végül találkozott Sakjamuni Buddhával. Minthogy buddhával találkozott, hallotta a Darmát, elhatározta magát, és gyakorolt, így örökre elhagyta a három világot és nagy arhat lett, aki rendelkezett a hat képességgel és a három fajta tudással. Késtégtelenül a legfÅ‘bb igazság [állapotába] került. Így amikor pusztán a bódhi legfÅ‘bb állapotának kedvéért az elejétÅ‘l fogva tiszta hitünk van, hiszünk a keszában és megkapjuk azt, ennek az érdemnek a beérése gyorsabb lesz, mint a prostituált érdemének [a beérése]. SÅ‘t mi több, amikor a bódhi legfÅ‘bb állapotának kedvéért megteremtjük a bódhi-tudatot, elhagyjuk a családi életet, és felvesszük az elÅ‘írásokat, ez az érdem felmérhetetlen lesz. Emberi test nélkül ezt az érdemet ritkán lehet megszerezni. A Nyugati Mennyekben és a Keleti Földeken[20], akár szerzetesként, akár világiként bár számos bódhiszattva és Å‘si mester élt, de egyik sem ért fel Nagardzsuna Å‘si mesterrel. Csupán Nagardzsuna Å‘si mester idézett olyan történeteket, mint a részeg brahman, vagy a prostituált története, azért, hogy a családi élet elhagyására és az elÅ‘írások felvételére ösztönözze az élÅ‘lényeket. Ez Nagardzsuna Å‘si mester pontos feljegyzése a Világ Tiszteltje arany beszédérÅ‘l.

A Világ Tiszteltje azt mondta: “A déli kontinensen[21] négy legfÅ‘bb kiválóság van: 1) Buddhával találkozni, 2) a Darmát hallani, 3) elhagyni a családi életet, 4) elérni az igazságot.”

Világosan jegyezzük meg, ez a négyfajta legfÅ‘bb kiválóság az északi kontinensen[22] túl és a különbözÅ‘ mennyeken túl van. Most, hogy a régóta gyűjtögetett jó gyökerek erejétÅ‘l vezérelve páratlanul kiváló testet[23] kaptunk, örvendezve kell elhagyjuk a családi életet, és felvegyük az elÅ‘írásokat. Ne vesztegessétek a jóság páratlanul kiváló testét, harmatcsepp életét a változó szelek kényének-kedvének kitéve. Ha gyűjtögetjük az életeket, amikben elhagytuk a családi életet, akkor halom lesz érdembÅ‘l és rakás lesz erénybÅ‘l.[24]

A Világ Tiszteltje azt mondta: “A Buddha-Darmában a családi élet elhagyásának hatásai és eredményei elképzelhetetlenek. Emelhet egy ember a hét kincsbÅ‘l sztupát, olyan magasat, mint a harminchárom isten[25], de az ebbÅ‘l fakadó érdem kisebb a családi élet elhagyásának érdeménél. Miért? Mert a hét kincsbÅ‘l álló sztúpát lerombolhatják kapzsi, gonosz, buta emberek, [de] a családi élet elhagyásának érdeme elpusztíthatatlan. Ezért ha [valaki] [ezt az érdemet] tanítja a férfiaknak és a nÅ‘knek, vagy férfi és nÅ‘i szolgákat szabadít fel, vagy lakosokat engedélyez, vagy az Å‘ saját testével elhagyja a családi életet, és belép az igazságba, ez az érdem felmérhetetlen.”[26]

A Világ Tiszteltje, pontosan ismerve az érdem nagyságát, ezt az összehasonlítást tette. Srivaddhi,[27] mikor meghallotta, habár 120 éves öregember volt, kényszert érzett, hogy elhagyja a családi életet, és felvegye az elÅ‘írásokat; gyerekek mellett ült a sor végén, végigment a kiképzésen, és nagy arhat lett belÅ‘le. Ne feledjük, emberi testünk ebben az életben a négy elem és az öt aggregát közvetlen és közvetett kombinációjából álló átmeneti formáció, és mindig rendelkezik a nyolc fajta fájdalommal.[28] Továbbá kszanáról kszanára megjelenik és eltűnik, a legteljesebb mértékben, szűntelenül. Hovatovább egy ujjcsettintés alatt hatvanöt szkana jelenik meg és tűnik el, de mivel tompák vagyunk, sosem veszünk róla tudomást. Összesen egy nap és egy éjszaka alatt 6,400,099,980 kszana[29] telik el, [mindegyikben] az öt aggregát megjelenik és eltűnik, de nincs róla tudomásunk. Sajnálatos, hogy bár megjelenünk és eltűnünk, mégsincs róla tudomásunk mi magunknak sem. A kszána megjelenésének és eltűnésének ezt az idÅ‘tartamát csak a Világ Tiszteltje és Sáriputra ismerte; bár sok más szent létezett, egyikük sem ismerte ezt. Még egyszer: csupán a pillanatnyi megjelenés és eltűnés tényénél fogva, az élÅ‘lények jó vagy rossz karmát hoznak létre. A pillanatnyi megjelenés és eltűnés tényénél fogva, az élÅ‘lények elhatározzák magukat, és elérik az igazságot. [Emberi testünk] olyan emberi test, amelyik ily módon megjelenik és eltűnik; még ha kincsként vigyázunk is rá, nem maradhat mozdulatlan. IdÅ‘tlen idÅ‘k óta nem volt egyetlen ember sem, aki sajnálva [az emberi testet], mozdulatlan maradt. Az emberi test tehát nem a miénk, de ha arra használjuk, hogy elhagyjuk a családi életet, és felvegyük az elÅ‘írásokat, megtapasztaljuk a buddha-állapotot, amely annyira elpusztíthatatlan, mint a gyémánt, az annutara-samyak-sambodhi, amit a három idÅ‘ buddhái megtapasztaltak. Melyik bölcs ember ne keresné [ezt az állapotot]? Így a múltbeli Nap-Hold-Fény Buddha mind a nyolc fia lemondott a négy kontinens fölötti uralkodással járó királyi poziciójáról, és elhagyta a családi életet.[30] Az Univerzális-Meghaladó-Bölcsesség Buddha mind a tizenhat fia elhagyta a családi életet.[31] Míg az Univerzális-Bölcsesség mozdulatlan állapotba került, Å‘k a gyülekezetnek a Darma virágáról[32] prédikáltak, és mostanra a tíz irány tatagatái lettek. Nyolc myriad kotisnyi embertömeg a kereket forgató király, királyi atyjuk, vezetésével,[33] mikor látta, hogy a tizenhat herceg elhagyja a családi életet, szintén a családi élet elhagyása mellett döntött, amit a király azonnal engedélyezett nekik. A Ragyogó király két fia, királyi atyjukkal és királynÅ‘jükkel együtt, elhagyták a családi életet.[34] Ne feledjük, nyilvánvaló, hogy akármikor is jelentek meg nagy szentek, mindenképpen a családi élet elhagyását tartották a helyes Darmának. Nem mondhatjuk, hogy ezek az emberek butaságból hagyták el a családi életet; tudván, hogy bölcsességbÅ‘l hagyták el a családi életet, remélnünk kell, hogy mi is ugyanezt tesszük. A jelenlegi Sakjamuni Budha idejében, Rahula,[35] Ánanda,[36] és a többiek mind elhagyták a családi életet. Továbbá itt van [a példa], hogy az ezer Sakja elhagyta a családi életet, és a húszezer Sakja elhagyta a családi életet,[37] ezek bizony kitűnÅ‘ példák. Az öt bhiksutól kezdve, akik a kezdetekkor[38] elhagyták a családi életet, egészen Subhadráig, aki elhagyta a családi életet a végén,[39] [az összes] ember, aki a Buddhának szentelte magát, azonnal elhagyta a családi életet. Ne feledjük, ennek érdeme felmérhetetlen. Ezért, ha a világ embereiben együttérzés van gyerekeik, unokáik iránt, hagyniuk kell, hogy haladék nélkül elhagyhassák a családi életet. Ha együttérzés van bennük apjuk, anyjuk iránt, javasolniuk kell nekik, hogy hagyják el a családi életet. Ezért mondja egy vers:

Ha nem volnának múlt korok,
Nem lehetnének múltbéli buddhák.
Ha nem volnának múltbéli buddhák,
Nem volna családi élet elhagyása és avatás.[40]

Ez a buddha-tatagaták verse. Megsemmisíti a nem-buddhista állítást, miszerint múlt korok nincsenek. Úgyhogy ne feledjük, a családi életet elhagyni és avatást kapni a múltbéli buddhák Darmája. Ha szerencsés alkalom adódik arra, hogy a családi élet elhagyjuk és avatást kapjunk – amely cselekedetek a Buddhák csodálatos Darmája – és tétlenül elmulasztjuk elhagyni a családi életet és felvenni az elÅ‘írásokat, akkor nehéz volna tudni, milyen akadály okolható. Az élÅ‘ testtel[41], ami a legalacsonyabb dolog, elérhetjük a legmagasabb érdemet. Talán ez a legmagasabb érdem Jambudvipában és a három világban. Míg Jambudvipában ez az emberi test el nem tűnik, feltétlenül el kell hagyjuk a családi életet és fel kell vegyük az elÅ‘írásokat.