| Shobogenzo [33] DOTOKU | Beszéd az Útról |
|
| Dogen | |
|
Minden Buddha és Pátriárka beszél az Útról. Ezért amikor Buddhák és Pátriárkák Buddhákat és Pátriárkákat választanak Dharma örökösükként, biztosan kikérdezik őket, hogy lássák, hogy értik –e hogyan lehet az Útról beszélni. Ezt a kikérdezést testtel és tudattal teszik, légycsapóval és bottal, egy oszloppal és kőlámpással. Ha nem lennének Buddhák és Pátriárkák, nem lehetne őket kikérdezni, nem is tudnának beszélni az Útról, mivel híján lennének lényegének. Az Útról való beszéd nem múlik mások vagy saját képességeinken. Egyszerűen a Buddhák és Pátriárkák keresése által képessé válunk arra, hogy beszéljünk az útjukról. Ebben az Útról való beszédben van a hagyományos gyakorlás és megvilágosodás, ami folytatódik, hogy megvalósítva és tanulmányozva legyen a jelenben. Amikor Buddhák és Pátriárkák gyakorolnak és Buddhák és Pátriárkák kiértékelik a beszédüket az ő beszédük az Útról három, nyolc, harminc vagy negyven év gyakorlásává válik. Ez folyamatos beszéd az Útról. Egy kommentár azt mondja, „ A gyakorlás harminc vagy negyven éve az Útról való beszéden keresztül valósul meg.” Ezalatt az egész idő alatt az Út teljes beszédét és elérését gyakorolták. Ilyen gyakorlás alatt nem szabad időt vesztegetni. Ezért a megfigyelés, ami a megvilágosodáson alapszik mindig helyes. Tehát az Útról való beszéd a jelenben nem tartalmaz kétséget vagy hibát. A jelenlegi beszéd az Útról birtokolja a múlt megfigyelését. A múlt megfigyelése tartalmazza a jelen beszédet az Útról. Következésképp megfigyelés és beszéd a múltban és a jelenben létezik és nincs hasadék köztük. Jelenlegi gyakorlásunk az Út beszédén és helyes megfigyelésén alapul. Amikor ilyen gyakorlás folytatódik hónapokig és évekig, minden múltbéli rossz karma elszivárog. Miután ez elhajítódik, bőrünk, húsunk, csontjaink és velőnk megújulnak és országok föld, hegyek és folyók elszivárognak. Aztán az elszivárgás végső céllá válik, és megpróbálunk oda elérkezni. Az a megérkezés az önvalónk felbukkanása; végül is hirtelen és váratlanul történik meg az elszivárgás és az Útról való beszéd. Még akkor is, ha nincsen erőfeszítés a testünkben és a tudatunkban, természetesen tudunk beszélni az Útról. Nincsen semmi furcsa vagy szokatlan ebben az Útról való beszédben. Mégis amikor az Útról való beszéd elértté válik, tisztáznunk kell, mely dolgok nincsenek sem, kimondva sem elérve. Ha az Útról való beszédünk elérését felismerjük, de hibázunk azoknak a dolgoknak a tisztázásában melyek sem kimondva, sem elérve nincsenek elszalasztjuk a Buddhák és Pátriárkák eredeti arcát, csontjait és velejét. Tehát hogyan lehet a többiek beszéde és bőrnek húsnak vagy csontnak elérése egyenlő [Ekának Bodhidarma] velőjének elérésével, mikor három leborulással és helyére csendben visszatéréssel „beszél”. A többi tanítvány elérése Eka elérésének közelében sem volt. Itt Ekának és a másik három tanítvány mindegyikének különböző tapasztalata volt mesterük tanításáról, és más lényeknek még inkább eltérő nézetei lesznek. Ekának van egy kimondott szava és egy ki nem mondott szava; másoknak szintén van egy kimondott és egy ki nem mondott szava. Van egy én és mások az Útról való beszédben és nem beszédben. Joshu Shisai nagymester mondta egy szerzetesi közösségnek, „Lehet, hogy egész életetekben a kolostorban maradtok és a zazenre koncentráltok tíz vagy ötven évig beszéd nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy némák volnátok. Egyetlen Buddha sem tud felülmúlni benneteket.” Így a kolostorban élve tíz vagy tizenöt évig nézve a fagyot és virágokat jönni, menni gyakoroljuk az Utat szorgalmasan az életünkön keresztül, azon gondolkodva milyen sok beszéd van a folytonos zazenben. Miért hiszik az emberek, hogy a zazen, kinhin és alvás megszakítatlan gyakorlása egy kolostorban néma? Bár nem vagyunk biztosan benne, honnét jön az életünk, ha egyszer rábíztuk magunkat a Zen életre, nem akarjuk majd elhagyni a kolostort. Az élet a kolostorban az egyetlen élet, ami vezetendő. A zazenre koncentrálni, és nem aggódni a nem beszéd miatt. „Nem beszéd” a beszéd feje és farka. A folyamatos zazen megvalósítva kell, legyen egész életünkben, nem csak néhány pillanatban. Ha a zazenre koncentrálsz, és nem beszélsz tíz vagy tizenöt évig minden Buddha fel fog ismerni. Valójában a Buddha látása nem tud áthatolni erényén, az ereje nem tudja megmozdítani, nem is tudja befolyásolni vagy lerombolni a folyamatos zazennel és nem beszéléssel járó érdemet. Amit Joshu mondott a „folyamatos zazen beszéd nélkül”- ről, az nincs összefüggésben némasággal vagy nem némasággal. Minden Buddha ezt mondja. Nem elhagyni a kolostort egész életedben, az az Útról való beszéd egész életedben. A zazenre koncentrálni és nem beszélni tíz vagy tizenöt évig, az beszéd az Útról tíz vagy tizenöt évig. A zazenen keresztül felül tudunk múlni százezer Buddhát, és ők felül tudnak múlni minket a zazenen keresztül. Ezért van az, hogy a Buddhák és Pátriárkák Útjáról való beszéd élete, az nem elhagyni a kolostort egész életedben. Még akkor is, ha mindig csendben vagy, akkor is képes vagy beszélni az Útról. Ne gondoldd azt, hogy egy néma nem tud beszélni az Útról. Az Útról való beszéd nem mindig nem néma; még egy néma is tud beszélni az Útról. Biztosan tudjuk hallani egy néma hangját és hallgatni a szavait. Hogyha te nem vagy néma, hogyan tudsz találkozni vagy beszélni egy némával. Mindazonáltal vannak némák, akikkel találkozni és beszélni kell. Tanulmányozz így, hogy megtaláld a „néma” jelentését. Mt. Sepponak Nagy Mester Shinkakujának közösségében volt egy szerzetes, aki kunyhót épített a hegyekben és odament élni. Sok év eltelt és ő hagyta megnőni a haját és senki nem tudta, hogy milyen fajta életet vezet. Az élete magányos volt és csendes. Készített egy merőkanalat egy ágból és egyszerűen élt. Így teltek a napok és hónapok és fokozatosan ismertté vált életmódja. Egy nap egy szerzetes meglátogatta a remetét és megkérdezte, „Miért jött az első Pátriárka nyugatról?” A remete azt mondta, „ A folyó mély, és a merőkanál nyele hosszú.” A szerzetes nem értette és távozott meghajlás vagy bármilyen gesztus nélkül. Visszatért Seppohoz és beszámolt a remete válaszáról. Miután hallotta Seppo a történetet, azt mondta, „Milyen furcsa dolog. A válasza elég pontos. Most én fogok menni és kikérdezem magam.” Seppo nézőpontja, hogy a remete válasza túl jó volt, és ezért egy kicsit furcsa. Mégis Seppo el akart menni, megnézni magának. Rövidesen Seppo elment a remetéhez egy kísérő szerzetessel, aki vitt magával egy borotvát. Megérkeztek a remetéhez és Seppo azt mondta, „Ha elérted az Útat és képes vagy beszélni róla, miért nem borotválod le a fejed?” Óvatosnak kell lennünk a kérdésével. Úgy tűnik azt jelenti, hogyha elérted az Utat nem szükséges leborotválni a fejed. Hogy van ez? Hogyha az az Út elérése, nem kell, hogy leborotválja a fejét. Csak akik egy bizonyos mértékű megértéssel hallgatják ezt a kérdést, tudják megragadni. Miután Seppo szavait hallotta, a remete megmosta a haját és megjelent előtte. Azért jelent meg előtte mert elérte az Utat, vagy mert nem? Akárhogy is, Seppo megborotválta a fejét. Az ok és okozat e története valóban egy udumbara virág virágzása. Nemcsak azt mutatja meg, hogyan lássunk. De azt is hogyan halljunk. Nincsen korlátozva a Hinajana hét vagy tíz állapotára sem a három vagy hét bölcs nézőpontjára. A szútrák és az abhidarma tudósai és azok akik lejáratják a természetfölötti erőket el sem tudják képzelni ezt. Hallgatni ezt a történetet olyan, mint találkozni a Buddha Pátriárkákkal, akik felbukkantak ebben a világban. Át kellene gondolnunk Seppo szavait „Ha elérted az Utat és képes vagy beszélni róla, miért nem borotválod le a fejed?” Akik nem érték el az Utat, mégis birtokolják a megértés valamilyen szintjét, meglepődve kell, legyenek ezen a történeten, és azok, akikből hiányzik a megértés, közönyösek lesznek. Amikor Seppo a remetéhez beszélt nem kérdezett Buddháról, az Útról, samadhiról, vagy dharanikról. Megjelenik, hogy feltegyen egy kérdést, de valójában kinyilvánítja az Utat beszéden keresztül. Tisztáznunk kell ezt a részletet. Akárhogy is, a remete birtokolt képességet, így amikor kérdezve volt az Útról nem volt közömbös. Kinyilvánította stílusát hajának megmosásával. Ez a Dharmának egy aspektusa, amit nem lehet megmagyarázni még magának Buddhának a bölcsességével sem. Az ő hajának megmosása konkrét kinyilvánítása Buddha testének, a Dharma és az érző lények megmentésének hirdetése. Ha Seppo nem lett volna a megfelelő ember, ledobta volna borotvát, és röhögött volna. Ő volt a megfelelő ember, mindamellett birtokolt elég erőt, hogy leborotválja a remetét. Valóban, ha a kapcsolat Seppo és a remete között nem lett volna olyan, mint Buddha és Buddha között ez a történet nem történt volna meg. És ha csak egy lett volna Buddha, vagy nem lettek volna valódi sárkányok, nem lett volna ilyen párbeszéd. A Fekete Sárkény az ékszereit az álkapcsa alatt tartja, de igazi képességgel le tudják szakítani. Tudnunk kellene, hogy Seppo a remete szívébe akart látni, és a remete keresztül akart látni Seppon. Egy beszélt és egy nem; egy borotvált és egy borotvált volt. Ezért van az, hogy jó barátok, akik elérték az Utat természetesen értik egymást. Azok az emberek, akik beszéd nélkül ki tudják magukat fejezni olyanok, mint régi barátok. Ez a fajta néma gyakorlás és tanulmányozás az Útról való beszédnek és elérésnek a megvalósítása. Dotoku használatos a Sobogenzon keresztül a mester által használt kifejezés. Kettős jelentése van a „beszéd”vagy „kijelentés” és „az Út elérése”. Ebben a fejezetben mindkét módon használatos. |
|
| < Előző | Következő > |
|---|

