A köntös és a Dharma hiteles átadása Kínába, amelyeket hitelesen adtak át buddhától buddháig és pátriárkától pátriárkáig, csak a Sugaku csúcs[1] alapító Pátriárkája által valósult meg. Az alapító Pátriárka a huszonnyolcadik volt Sakjamuni Buddha után, az átadás huszonnyolcszor történt meg Indiában jogos utódtól jogos utódig. A huszonnyolcadik pátriárka személyesen elment Kínába, és ő lett az első pátriárka [ott]. Az átadás aztán öt kínai [mesteren] át folytatódott, és Sokeihez[2] ért, a harmincharmadik pátriárkához, akit a Hatodik Pátriárkának hívunk. Daikan zen mester, a harmincharmadik pátriárka, megkapta ennek a köntösnek és a Dharmának a hiteles átadását az Obai-zan hegyen[3] az éjszaka közepén, s ezután védte és megőrizte [a köntöst] egész életében. Még mindig a Horin-ji templomban, a Sokei-zan hegyen van elhelyezve. Uralkodók egymást követő generációinak volt a leghőbb vágya, hogy [a köntöst] a császári udvarba hozassák, ahol felajánlásokat tettek és leborulásokat végeztek előtte, és szent tárgyként óvták. A Tang[4] dinasztia uralkodói Chuso, Shukuso és Daiso[5] gyakran hozatták [a köntöst] az udvarba és felajánlásokat tettek neki. Amikor bekérették, és amikor visszaküldték, lelkiismeretesen császári megbízottat küldtek, és rendeletet adtak ki. Daiso uralkodó egyszer a következő rendelettel küldte vissza a Buddha-köntöst a Sokei-zan hegyre: “Elküldöm most a nagy Ryu Sokei tábornokot[6], a Nemzet Megbékítőjét, hogy udvariasan[7] átvegye és elvigye [a köntöst]. Nemzeti kincsként tartom számon. Tiszteletreméltó papok[8], helyezzétek el eredeti templomában a Dharma szerint. Őrizzék ünnepélyesen a szerzetesek, akik bensőségesen megkapták az alapvető tanítást. Soha ne hagyjátok gondatlanságba hullani.” Valóban, jobb, mint a Gangesz homokjához[9] hasonlóan számtalan világ háromezerszer-ezerszeres birodalmát uralni; látni, hallani és felajánlásokat tenni a Buddha köntösének egy olyan kis ország királyaként, ahol a köntös jelen van, a legjobb élet lehet [minden] élet közül, amit [élni lehet] életben-és-halálban. A háromezerszeres világban, amit elért a Buddha hatása, hol ne létezhetne a kesza? Ugyanakkor az, aki továbbadta a Buddha keszájának a hiteles átadását, miután jogos utódtól jogos utódig megkapta a személyes átadást, az nem más, mint a Sugaku csúcs ősi pátriárkája. A Buddha keszáját nem hagyományozták tovább oldalágakon.[10] Bhadrapala bódhiszattva, a huszonhetedik pátriárka[11] egy oldalági leszármazottja az átadást megfelelő módon kapta Jo Dharma-tanítótól,[12] de nem nem történt meg a Buddha keszájának a hiteles átadása. Ugyanígy, [Doshin] Nagymester, a negyedik kínai pátriárka[13] átadta Hoyu zen mestert[14], de nem adta át a Buddha keszájának hiteles átadását. Tehát még a jogos utódtól való átadás nélkül is széles és hatalmas hasznot adományoz a Tatagata helyes Dharmája – aminek érdeme sosem üres – végig korok ezrein és korok miriádjain keresztül. [Ugyanakkor] azok, akik jogos utódtól megkapták az átadást nem hasonlíthatók össze azokkal, akiknek hiányzik az átadás. Ezért, amikor emberi lények vagy istenek megkapják és megőrzik a keszát, meg kell kapják a buddhista pátriárkák által átadott hiteles átadást. Indiában és Kínában a Helyes Dharma és az Utánzó Dharma[15] idejében még laikusok is megkapták és megőrizték a keszát. Ezen a messzi és távoli földön jelen elkorcsosult korunkban azok, akik leborotválják szakállukat és hajukat, és magukat a Buddha tanítványainak hívják, nem kapják meg és nem őrzik meg a keszát. Soha nem hitték, tudták, és tisztázták, hogy meg kell kapják és meg kell őrizzék [a keszát]; siralmas. Hát még mennyivel kevésbé tudnak a [kesza] anyagáról, szinéről, és méreteiről. Hát még mennyivel kevésbé tudják, hogy kell viselni.

A keszát ősidők óta a megszabadulás ruhájának[16] hívják. Képes megszabadítani16 minket minden akadálytól, mint például a karmikus akadályoktól, a szenvedés akadályaitól, és a bűntetés akadályaitól. Ha egy sárkány egyetlen sávot kap [a keszából], megmenekül a háromfajta hőségtől.[17] Ha egy bika egyik szarvával megérinti [a keszát], bűnei természetesen eltöröltetnek. Amikor a buddhák megvalósítják az igazságot, mindig viselik a keszát. Ne feledjük, [keszát hordani] a legnemesebb és legmagasabb erény. Valóban távoli földön a Kései Dharma [korában] születtünk, és ezt sajnálnunk kell. De ugyanakkor hogyan mérhetnénk annak örömét, hogy találkoztunk a köntössel és a Dharmával, amiket buddha adott át buddhának, jogos utód jogos utódnak? Mely [másik] vonal adta át hitelesen mind Sakjamuni köntösét, mind Dharmáját a mi hiteles átadásunkhoz hasonló módon? Ha valaki találkozik velük, hogy is ne tisztelné őket, és hogy is ne tenne felajánlásokat nekik? Még ha [minden egyes nap] el is kell vessük a testeket és életeket, melyek számtalanok, mint a Gangesz homokja, akkor is felajánlásokat kell tegyünk nekik. Tényleg meg kell fogadjuk, hogy találkozunk velük, alázatosan átvesszük a fejünkön[18], felajánlásokat teszünk neki, és tiszteljük minden életben és minden korban. Köztünk és a Buddha szülőhazája között több, mint százezer mérföldnyi hegy és óceán van, és túl messzire van ahhoz, hogy odautazzunk; mégis, múltbeli jó életvitelünk alapján nem zárnak el a hegyek és az óceánok, és nem vagyunk mellőzve, mint holmi fajankók egy távoli [földről]. Találkozván ezzel a helyes Dharmával, kitartóan kell gyakoroljuk, éjjel-nappal. Megkapván és megőrizvén ezt a keszát, állandóan a fejünkön kell alázattal átvegyük, és óvjuk. Hogy lehetne ez csak annyi, hogy érdemet gyakoroltunk egy buddha vagy két buddha alatt? Lehet annyi, hogy mindenfajta érdemet gyakoroltunk olyan sok buddha alatt, ahány homokszem van a Gangeszben. Még ha [azok az emberek, akik megkapják és megőrzik a keszát] mi magunk is vagyunk, tisztelnünk kell őket, és örvendeznünk kell. Szívből viszonoznunk kell az ősi Mester mélységes jóindulatát, hogy átadta a Dharmát. Még az állatok is viszonozzák a szivességet; hogy ne lennének képesek az emberi lények felismerni a szivességet? Ha elmulasztanánk felismerni a szivességet, talán ostobábbak volnánk az állatoknál is. Ennek a Buddha-köntösnek és ennek a Buddha-Dharmának az érdemeit sohasem tisztázta vagy ismerte más, mint az ősi Mester, aki átadta a Buddha helyes Dharmáját. Ha követni akarjuk örömmel a buddhák lábnyomait, egyszerűen örülnünk kell ennek [az átadásnak]. Akár százezer miriádnyi generáció után is tisztelnünk kell ezt a hiteles átadást, mint a hiteles átadást. Ez [az átadás] lehet maga a Buddha-Dharma; a bizonyíték a megfelelő időben nyilvánvalóvá válik. Ne hasonlítsuk [az átadást] ahhoz, amikor tejet higítunk vízzel. Olyan, mint amikor a koronaherceg örökli a trónt. Ha tejet akarunk használni, de nincs más tej, csak ez a [fent említett] higított tej, bár higított tej, mégis használjuk azt. Még ha vízzel nem is higítjuk, nem szabad olajat használnunk, nem szabad lakkot használnunk, és nem szabad bort használnunk. A hiteles átadás ilyen lehet. Még egy közönséges mester középszerű követője is, feltéve, hogy jelen van a hiteles átadás, jó helyzetben lehet, hogy tejet használjon. [De] ami még lényegesebb, a hiteles átadás buddhától buddháig, és pátriárkától pátriárkáig olyan, mint a koronaherceg utódlása. Még a világi [tanítás] is úgy szól: “Nem viselünk más ruhát, mint az előző uralom[19] hivatalos uniformisát.” Hogy is viselhetnének a Buddha tanítványai más [köntöst], mint a Buddha köntöse?

A Eihei-korszak[20] tizedik éve óta, a későbbi Han-dinasztiából[21] való Komei császár uralkodása alatt, szüntelenül egymást érték a szerzetesek és laikusok, akik oda-vissza járkáltak  a Nyugati Mennyek és a Keleti Földek között, de egyikük sem állította, hogy a Nyugati Mennyekben találkozott volna a buddhától buddháig és pátriárkától pátriárkáig történő hiteles átadás ősi mesterével; egyikükről sincs olyan feljegyzés, hogy a Tatagata négyzemközti átadásának leszármazottja lenne. Csupán szútra és kommentár tanítókat követtek, és szanszkrit szútra és filozófia könyveket hoztak vissza magukkal. Egyikük sem beszél arról, hogy találkozott volna olyan ősi mesterrel, aki a Buddha Dharmájának jogos utóda, és egyikük sem említi, hogy vannak ősi mesterek, akik megkapták a Buddha keszájának átadását. Világos, hogy nem lépték át a Buddha Dharmájának küszöbét. Az ilyen emberek nem tisztázták a buddhista pátriárkák hiteles átadásának alapelvét. Amikor Sakjamuni Tatagata[22] átadta Mahakasjapának a helyes-Dharma-szem kincsestárát és a legfelsőbb bódhi állapotot, ezeket a Kasjapa Buddhától[23] hiteles átadásban kapott keszával együtt adta át. Jogos utódtól jogos utódnak átadva, [a kesza] elért a Sokei-zan hegyről való Daikan zen mesterig, a harmincharmadik nemzedékig. [A kesza] anyagát, színét, és méreteit bensőségesen átadták. Azóta Seigen és Nangaku[24] Dharma-utódok bensőségesen átadták a Dharmát, az ősi pátriárkák Dharmáját viselve, és az ősi pátriárkák Dharmáját rendben tartva. [A kesza] mosásának módja, és a [kesza] átvételének és megőrzésének módja nem ismerhető meg anélkül, hogy azt gyakorlatban meg ne tanulnánk ezen módszerek szabályos, személyes átadásának belső szentélyében.

Úgy tartják a kesza három köntöst tartalmaz. Ezek az ötsávos köntös, a hétsávos köntös, és a kilenc- vagy még több sávos nagy köntös. Kiváló gyakorlók csak ezt a három köntöst kapják meg, és nem tartanak más köntöst. Ha csak a három köntöst használjuk, az elég jól szolgálja a testet. Ha üzleti ügyünk van, vagy a mindennapi házi munka, és amikor WC-re megyünk vagy onnan jövünk, akkor az ötsávos köntöst hordjuk. A Szangában jó gyakorlatok végzéséhez a hétsávos köntöst hordjuk. Emberi lények és istenek tanításához, és hogy buzgóvá tegyük őket, a nagy kilenc- vagy több sávos köntöst kell hordjuk. Vagy amikor magánterületen vagyunk, az ötsávos köntöst hordjuk, amikor a Szangába megyünk, a hétsávos köntöst hordjuk, és amikor egy királyi palotába megyünk, vagy városokba és falvakba, akkor a nagy köntöst kell hordjuk. Vagy amikor szép az idő és meleg van, az ötsávos köntöst hordjuk, amikor hideg van, felvesszük a hétsávos köntöst is, és amikor kemény hideg van, felvesszük a nagy köntöst is. Valaha réges-rég, a tél derekán olyan hideg volt éjszaka, hogy meghasította a bambuszt. Ahogy leszállt ez az éjszaka, a Tatagata felvette az ötsávos köntöst. Ahogy telt az idő, és hidegebb lett, felvette a hétsávos köntöst is. Még később, amikor a hideg elérte mélypontját, felvette a nagy köntöst is. Ekkor a Buddha azt gondolta: “A jövőben, amikor a hideg elviselhetetlenné válik, a jó fiak megfelelően fel kell tudják testüket öltöztetni ebbe a három köntösbe.”[25]

<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 Következő > Utolsó >>