| Shobogenzo [12] KESA-KUDOKU | A kesza érdeme |
|
| Dogen | |
|
Oldal 5 / 6 A tíz fajta rongy:1) Ökör-rágta rongy, 2) patkány-rágta rongy, 3) tűz-perzselte rongy, 4) menstruáció [által beszennyezett] rongy, 5) szüléskor [beszennyezett] rongy, 6) síremléknél [felajánlott] rongy, 7) sírnál [hagyott] rongy, 8) kérelmező imánál [felajánlott] rongy, 9) királyi tisztek[152] által [eldobott] rongy, 10) temetésről visszahozott[153] rongy. Ezt a tíz fajtát eldobják az emberek; nem használják őket az emberi társadalomban. Mi összeszedjük őket és felhasználjuk őket a kesza tiszta anyagául. A három idő buddhái dícsérték és felhasználták a rongyokat. Ezért ezeket a rongyokat értékelik és védik az emberi lények, az istenek, a sárkányok, és így tovább. Össze kell szedjük őket a kesza készítéséhez; ez a legtisztább anyag és a legvégső tisztaság. Manapság Japánban nincsenek ilyen rongyok. Keresve sem találunk. Sajnálatos, hogy [ez] egy jelentéktelen nép egy távoli országban. Viszont használhatunk adakozó által felajánlott tiszta anyagot, és használhatunk emberi lények és istenek által adományozott tiszta anyagot. Vagy lehetőségünk van olyan [szövetből] készíteni a keszát, amit a piacon vettünk tiszta megélhetésből származó jövedelemből. Az ilyen tiszta megélhetésből szerzett rongy és [szövet] nem selyem, nem pamut, és nem arany, ezüst, gyöngy, mintás szövet, valódi selyem, brokát, hímzés, és így tovább; az csak rongy. Ezekből a rongyokból sem alázatos köntös, sem gyönyörű öltözet nem lesz; csak a Buddha-Dharmához használjuk őket. Hordani őket pontosan azt jelenti, hogy megkaptuk a három idő buddhái bőrének, húsának, csontjainak, és velejének hiteles átadását, és hogy megkaptuk a helyes-Dharma-szem kincsestár hiteles átadását. Soha ne kérdezzünk emberi lényeket vagy isteneket ennek az [átadásnak az] érdeméről. Gyakorlatban kell azt megismerjük buddhista pátriárkáktól. Shobogenzo Kesa-kudoku A Sung-korabeli Kínában való tartózkodásom alatt, amikor erőfeszítést tettem a hosszú emelvényen, láttam, hogy a szomszédom minden ülés végén[154] felemelte a keszáját, és a fejére tette; aztán kezét tiszteletteljesen összetéve csendben egy verset mondott. A vers a következő volt: Daisai-gedatsu-fuku Mily nagyszerű a megszabadulás ruhája, Muso-fukuden-e Forma nélküli, a boldogság mezeje, köntös! Hibu-nyorai-kyo Jámborul hordom a Tatagata tanítását, Kodo-shoshujo Mindenütt megmentem az élőlényeket. Akkor olyan érzés támadt bennem, amit azelőtt soha még nem tapasztaltam. Test[em]et túláradó öröm töltötte el. Hálakönnyeket hullattam titokban, amelyek eláztatták galléromat. Ennek az volt az oka, hogy mikor azelőtt olvastam az Agama-szútrát, tudomásul vettem azokat a monatokat, amelyek arról szóltak, hogy a keszát alázatosan vegyük át a fejünkön, de nem tisztáztam ennek a viselkedésnek a normáit. Most, hogy saját szememmel láttam hogyan kell, el voltam ragadtatva. Azt mondtam magamban: “Sajnálatos, hogy otthon a hazámban nem volt egyetlen mester sem, aki ezt tanította volna, és egyetlen barát sem, aki javasolta volna. Hogy is ne sajnálnám, hogy is ne szánnám azt a sok időt, amit hiába vesztegettem. Most, hogy látom és hallom, örvendezhetek a múltbeli jó magatartásomon. Ha hiábavaló módon a hazámban maradtam volna, hogy ülhettem volna emelett a szerzetes-kincs[155] mellett, aki megkapta magának a Buddha köntösének az átadását, és hordja is azt?” A szomorúság-és-öröm nem volt egyoldalú. Ezer-milliárd hálakönnyem hullott. Aztán titokban ezt fogadtam meg: “Így vagy úgy, bármily gyarló is vagyok, a Buddha-Dharma jogos utóda leszek. Meg fogom kapni az igaz Dharma hiteles átadását, és hazám élőlényei iránti együttérzésből elérem, hogy lássák és hallják a köntöst és a Dharmát, amit buddhista pátriárkák adtak át hitelesen.” A fogadalom, amit tettem, mostanra nem volt hiába; sok bódhiszattva, családos és családon kívüli,[156] kapta és őrizte meg a keszát. Ezen lehet örvendezni. Azok az emberek, akik megkapták és megőrizték a keszát, minden nap, éjjel és nappal, alázatosan át kell vegyék a fejükön. [Ennek] az érdeme különösen kiváló és páratlanul kiváló lehet. Látni és hallani a mondatot vagy a verset olyan lehet, mint a “fákon és sziklákon”[157] történetében, s a látás és hallás nem korlátozódik a kilenc állam[158] széltére és hosszára. A kesza átadásának érdeme párját ritkítja a tíz irányban. [Ezzel az érdemmel találkozni] akár csak egy napra vagy egy éjszakára is, az talán a legkiválóbb és legmagasabb dolog. Kajo[159] 17. évének telén, a 10. holdhónapban, a nagy Sung-korabeli [Kínában], két koreai[160] szerzetes jött Keigen-fu[161] városába. Az egyiket Chigen-nek hívták, a másikat Kei-un-nak hívták. Ez a pár mindig a buddhista szútrák jelentéséről beszélgetett; ugyanakkor írástudósok is voltak. De nem volt keszájuk, sem patrájuk, mint a világi embereknek. Sajnálatos, hogy bár kívülről bhiksu-formájúak voltak, nem volt meg nekik a bhiksuk Dharmája.[162] Ez talán azért volt, mert egy távoli ország jelentéktelen népének szülöttei voltak. Amikor kívülről bhiksu-formájú japánok utaznak külföldre, minden bizonnyal olyanok, mint Chigen és a többi. Sakjamuni Buddha tizenkét évig vette át [a keszát] a fején, és sohasem tette félre.[163] Mi máris az ő távoli utódai vagyunk, és ennek meg kell feleljünk. Örömteli, ha elfordítjuk homlokunkat olyan leborulásoktól, amiket hiábavalón végzünk hírnévért vagy haszonvágyból isteneknek, szellemeknek, királyoknak és csatlósoknak, és inkább odafordulunk, hogy alázatosan vegyük át a Buddha köntösét a fejünkön. Tanítás a gyülekezetnek a Kannon-dori-kosho-horin-ji templomban, a Ninji[164] 1. évében, a tél[165] 1. napján. fordította: Németh Kenshin Tamás |
|
| < Előző | Következő > |
|---|