| Shobogenzo [12] KESA-KUDOKU | A kesza érdeme |
|
| Dogen | |
|
Oldal 2 / 6 A kesza viselésének a módja:Csak a jobb váll szabadon hagyása[26] a szokásos módszer. Van olyan módja [a kesza] viselésének, amikor mind a két vállon átvetjük, ami a Tatagata, valamint idősebb és tapasztaltabb veteránok által követett forma: mind a két váll fedett, viszont a mellkas lehet akár szabadon hagyva, akár fedve. A mind a két vállat fedő [módszer] a nagy, hatvan vagy még több sávos keszához való. [Általában,] mikor keszát hordunk, mindkét oldalát a bal kar és váll fölött hordjuk. Az első széle a [kesza] bal oldala fölé megy, és a bal felkar fölé[27] kerül. A nagy kesza esetében a keszának [ez] az első széle átmegy a bal váll fölött és lelóg a háton. Ezek mellett más egyéb módjai is vannak a kesza viselésének; időt kell fordítsunk rá, hogy kutassuk ezeket, és utána érdeklődjünk. Évszázadokon keresztül, míg egyik dinasztia követte a másikat – Liang, Chen, Sui, Tang, és Sung[28] – mind a nagy, mind a kis jármű számos tudósa hagyta abba a szútrák tanításának munkáját, amint felismerte, hogy nem az a végső, és elkezdte tanulmányozni a buddhista pátriárkák hitelesen átadott Dharmáját; amikor így tesznek, elkerülhetetlenül elvetik korábbi ócska köntösüket, és megkapják és megőrzik a buddhista pátriárkák hitelesen átadott keszáját. Ez valóban a hamis elhagyása, és az igazhoz való visszatérés. A Tatagata helyes Dharmáját [tárgyalva] [látjuk], hogy a Nyugati Mennyek a Dharma gyökere. Az emberi lények számos tanítója, a múltban és a jelenben egyaránt, az átlagember szentimentális és szűklátókörű gondolkodása alapján kis nézetet alakított ki. Mivel a buddha világa és az élőlények világa túl van korlátozottságon és korlátlanságon, a mahajána és a hinajána tanításai, gyakorlata és emberi igazságai sohasem férhetnek bele a mai átlagember szűk gondolkodásába. Mindazonáltal Kínában [az átlagemberek] vaktában cselekedve nem látták meg, hogy a Nyugati Mennyek a gyökér, és úgy tartották, hogy újonnan kieszelt, korlátozott, és kicsi nézeteik a Buddha-Dharma. Ilyesminek sohasem szabadna előfordulnia. Ezért, ha ma azok az emberek, akik megalapozták a tudatot, meg akarják kapni és őrizni a keszát, akkor meg kell kapják és őrizzék a hiteles átadás keszáját. Nem szabad megkapják és megőrizzék az olyan keszát, amit a pillanatnyi ötlet alapján újonnan hoztak létre. A hiteles átadás keszája az, amelyet a Shaolin[-templomtól] és a Sokei[-hegytől][29] kezdve adtak át hitelesen, az, amelyet a Tatagata jogos utódai kaptak egyetlen generáció kihagyása nélkül. Dharma-gyermekeik és Dharma-unokáik által viselt kesza a hagyományos kesza. Amit újonnan hoztak létre Kínában, az nem hagyományos. Azokat a keszákat pedig, amiket azok a szerzetesek viseltek, akik a Nyugati Mennyekből jöttek a múltban és a jelenben, mind a buddhista pátriárkák által hitelesen átadott keszaként hordták. Egyik szerzetes sem [viselt olyan keszát], mint azok az új keszák, amiket elméleti tudósok manapság készítenek Kínában. Buta emberek hisznek az elméleti tudósok keszájában; azok, akik világosak, eldobják [az ilyen] köntösöket. Általában a buddhától buddháig és pátriárkától pátriárkáig átadott kesza érdeme nyilvánvaló és könnyű hinni benne. Hiteles átadását pontosan megkapták, eredeti formáját személyesen adták tovább, és valóban létezik a jelenben. [A buddhista pátriárkák] megkapták és megőrizték, egymás Dharmáját követték a mai napig. Az ősi mesterek, akik megkapták és megőrizték [a keszát], mindannyian olyan mesterek és tanítványok voltak, akik megtapasztalták az állapotot,[30] és megkapták a Dharma átadását. Minthogy ez így van, megfelelően kell elkészítsük [a keszát], a kesza elkészítésének módszere szerint, amelyet hitelesen adtak át a buddhista pátriárkák. Egyedül ez a hiteles hagyomány, és régóta így tapasztalja és ismeri minden közönséges és szent lény, emberi lény és isten, sárkány és szellem. Mivel arra születtünk, hogy találkozzunk ennek a Dharmának a terjedésével, ha csak egyszer is beborítjuk testünket a keszával, ha csak egy kszana vagy egy muhurta[31] idejére megkapjuk és megőrizzük, ez [a tapasztalat] biztosan talizmánként fog szolgálni, és védeni[32] fog majd minket a bódhi legfelsőbb állapotának megvalósításában. Ha egyetlen mondattal vagy egyetlen verssel befestjük a testet-és-tudatot, akkor az az örökkétartó ragyogás magjává válik, ami aztán végül elvezet minket a bódhi legfelsőbb állapotához. Ha egy igazi dharmával vagy egy jó tettel befestjük a testet-és-tudatot, az is ugyanilyen lehet. Mentális képek születnek és tűnnek el pillanatról pillanatra; nincs lakóhelyük. A fizikai test szintén születik és eltűnik pillanatról pillanatra; annak sincs lakóhelye. Mindazonáltal a gyakorlásunkból származó érdemnek mindig megvan az érési és vetési ideje. A kesza ugyanígy túl van kidolgozáson és túl van nem-kidolgozáson, túl van azon, hogy van lakhelye, és túl van azon, hogy nincs lakhelye: [a kesza] az, amit egyedül a buddhák, buddhákkal együtt, tökéletesen megvalósítanak.[33] Mindazonáltal azok a gyakorlók, akik megkapják és megőrzik [a keszát], mindig megszerzik az érdemet, amely így nyerhető, és mindig elérik a végsőt. Akik nem viselkedtek jól a múltban – akár egy életen, két életen, vagy számtalan életen is mennek át – sohasem találkozhatnak a keszával, sohasem viselhetik a keszát, sohasem hihetnek a keszában, és sohasem ismerhetik meg világosan a keszát. Ma Kínában és Japánban látjuk, hogy vannak azok, akiknek lehetőségük nyílt egyszer keszába öltöztetni a testüket, és vannak azok, akiknek nem nyílt. [A különbség] sem a magas vagy alacsony rangon, sem az ostobaságon vagy a bölcsességen nem múlik: világos, hogy a múltbeli jó viselkedés határozta meg. Minthogy ez így van, ha megkaptuk és megőriztük a keszát, örülnünk kell múltbeli jó viselkedésünknek, és nem szabad kételkednünk abban, hogy gyűlik az érdem és halmozódik az erény. Ha még nem kaptunk [keszát], reménykednünk kell, hogy megkapjuk. Késlekedés nélkül törekednünk kell rá, hogy elvessük [a kesza megkapásának és megőrzésének] az első magjait ebben az életben. Azok, akiket valamilyen körülmény akadályoz abban, hogy megkapják és megőrizzék [a keszát], meg kell bánják bűneiket és meg kell gyónjanak a buddha-tatagaták előtt, és a három kincs, a Buddha, a Dharma, és a Szanga előtt. Mennyire vágyakozniuk kell más országok élőlényeinek: “Bárcsak hitelesen átadták volna és bensőségesen jelen lenne a köntös és a Tatagata Dharmája a mi országunkban is úgy, mint Kínában!” Szégyenük mély kell legyen, és szomorúságukat harag árnyalja, mivel a hiteles hagyomány nem jutott el országukba. Miért vagyunk olyan szerencsések, hogy találkoztunk a Dharmával, amelyben a köntöst és a Tatagatának, a Világ Tiszteltjének a Dharmáját hitelesen átadták? Ez a prajna nagyszerű érdemének a hatása, amit a múltban tápláltunk. A Kései Dharma jelen korrupt korában [némelyek] nem szégyellik, hogy nekik maguknak nincs hiteles átadásuk, és másokat irigyelnek, akiknek birtokában van a hiteles átadás. Szerintem lehet, hogy ők egy démon banda. Az ő[34] jelenlegi tulajdonuk és lakóhelyük, amelyet befolyásol korábbi életvitelük, nem igaz és nem valódi. Csak a hitelesen átadott Buddha-Dharmának szentelni magukat34 és azt tisztelni: ez lehet az ő34 igazi mentsváruk, hogy megismerjék a Buddha [állapotát]. Összegzésül ne feledjük, hogy a kesza a buddhák tiszteletének, és az irántuk való odaadásnak a tárgya. A Buddha teste és a Buddha tudata. Úgy hívjuk, a megszabadulás ruhája,[35] a boldogság mezejének köntöse[36], a forma nélküli köntös,[37] a legfelsőbb köntös, a kitartás köntöse,[38] a Tatagata köntöse, a nagy jóakarat és nagy együttérzés köntöse, a köntös, mint a kiválóság zászlaja, és az anuttara-samyak-sambodhi köntöse. Így kell megkapjuk és megőrizzük, alázatosan megkapva a fejünkön. Mivel ilyen, sohasem szabad megváltoztassuk [saját] tudatunk szerint. Ami a köntös anyagát illeti, selymet vagy pamutot használunk, tetszés szerint. Nem mindig arról van szó, hogy a pamut tiszta, a selyem pedig tisztátalan. Nincs olyan nézőpont, ahonnan nézve gyűlölnénk a pamutot, s előnyben részesítenénk a selymet; nevetséges volna. A buddhák szokásos módszere[39] minden esetben az, hogy a rongyokat[40] tekintik a legjobb anyagnak. Van tízféle és négyféle rongy; nevezetesen: megégett, ökör-rágta, patkány-rágta, halott ember ruhájából származó, és így tovább.[41] India öt területének emberei[42] eldobálták az ilyen rongyokat az utcákon és a földeken, mintha szennyesek volnának, és úgy hívták őket “szennyes rongyok”.[43] A gyakorlók összeszedték, kimosták és összevarták őket, és arra használták őket, hogy befedjék velük testüket.[44] Ezek között [a rongyok között] van különféle selyemből való, és különféle pamutból való. El kell vessük azt a nézetet, [amely különbséget tesz] selyem és pamut között, és tanulmányoznunk kell a rongyokat a gyakorlatban. Amikor a régi időkben[45] [a Buddha] rongyokból készült köntösét mosta az Anavatapta-tóban,[46] a Sárkány-király virágesővel dícsérte, és leborulva fejezte ki tiszteletét. A kis jármű némely tanítójának van egy elmélete az átalakított szálról,[47] amely szintén lehet, hogy minden alapot nélkülöz. A nagy jármű emberei talán nevetnek rajta. Melyik [szál] nem átalakított szál? Amikor ezek a tanítók hallanak az átalakulásról, hisznek a fülüknek, de amikor magát az átalakulást látják, kételkednek a látványban. Ne feledjük, amikor rongyokat szedünk össze, lehet, hogy a pamut selyemnek látszik, és a selyem pamutnak látszik. Számtalan különbség van a helyi szokások között, nehéz a [Természet] teremtésének mélyére hatolni – a testi szem nem képes megtudni. Ha szereztünk ilyen anyagot, nem kell azt fejtegessük, hogy selyem vagy pamut-e, hanem hívjuk rongyoknak. Még ha vannak is emberi lények vagy istenek a mennyekben, akik rongyokként éltek túl, ők sohasem érző lények, hanem csak rongyok. Még ha vannak is fenyőfák, vagy krizantémok, amelyek rongyokként éltek túl, ezek sohasem nem-érző lények, hanem csak rongyok. Amikor hiszünk abban az alapelvben, hogy a rongy nem selyem és nem pamut, és nem arany, ezüst, gyöngy, vagy ékszer, a rongy megvalósul. Mielőtt megszabadultunk a selyemmel és pamuttal kapcsolatos nézetektől és véleményektől, még álmunkban sem láttunk rongyokat. Egy alkalommal egy szerzetes azt kérdezi az örök Buddhától:[48] “Pamutként lássuk a köntöst, amit az Obai-n kaptál az éjszaka közepén, vagy selyemként? Röviden, milyen anyagként lássuk?” Az örök Buddha azt mondja: “Nem pamut és nem selyem.” Ne feledjük, ez a Buddha igazságának mély tanítása[49], hogy a kesza túl van selymen és pamuton. A Tiszteletreméltó Sanavasa[50] a harmadik a Dharma-kincsestár átadásában. Születése óta köntöse volt. Ameddig ő laikus, ez a köntös világi öltözet, de amikor elhagyja otthonát,[51] keszává válik. Egy másik eset arról szól, hogy Sukra bhiksuni,[52] miután elhatározta magát, és pamut köntöst öltött, minden életben és köztes létben köntösben született meg. Azon a napon, amikor Sakjamuni Buddhával találkozik, és elhagyja otthonát, a világi köntös, ami születése óta megvolt, azonnal keszává változik, mint a Tiszteletreméltó Sanavasa esetében. Világos, hogy a kesza túl van selymen, pamuton, és így tovább. Továbbá az a tény, hogy a Buddha-Dharma érdeme képes átváltoztatni testet-és-tudatot és minden dharmát, megmutatkozik ezekben a példákban. Nyilvánvaló az az igazság, hogy amikor elhagyjuk otthonunkat, és felvesszük az előírásokat, test-és-tudat, tárgy-és-alany azonnal átváltozik; csak mivel ostobák vagyunk, azért nem tudjuk. Nem igaz, hogy a buddhák szokásos szabálya[53] csak Sanavasára és Sukrára vonatkozik, ránk pedig nem; nem kell kételkedjünk abban, hogy haszonra [teszünk szert] egyéni pozíciónknak megfelelően. Részletesen meg kell fontoljuk az ilyen igazságokat, és meg kell ismerjük őket a gyakorlatban. A kesza, amely a [szerzetesek] testét fedi, azokét, akiket [a Buddha] üdvözöl[54] az előírások felvételében, nem szükségszerűen pamut vagy selyem; a Buddha hatását nehéz megfontolni. Az értékes gyöngy a köntösben[55] túl van azokon, akik homokszemeket[56] számolnak. Tisztáznunk kell és a gyakorlatban kell megismernünk azt, aminek van mennyisége, és azt, ami mennyiség-nélküli, azt, aminek van formája, és azt, ami forma-nélküli, a buddhák keszájának anyagában, színében és méreteiben. Ez az, amit a Nyugati Mennyek és a Keleti Földek minden ősi mestere, a múltban és a jelenben, a gyakorlatban megtanult és hiteles hagyományként továbbadott. Ha valakinek lehetősége nyílik látni és hallani [olyan mestert], akiben nincs mit kételkedni – minthogy a pátriárkától pátriárkáig történő hiteles átadás nyilvánvaló – ám anélkül, hogy bármi oka lenne rá, mégsem veszi át a hiteles átadást ettől az ősi mestertől, az nehezen megbocsátható önelégültség volna. [Ennek] az ostobaságnak a nagysága talán a nem-hitnek köszönhető. Azt jelentené, hogy feladjuk a valóságost és a hamist követjük, hogy elvetjük a gyökeret és az ágakat keressük. Azt jelentené, hogy semmibe vesszük a Tatagatát. Azok az emberek, akik meg kívánják teremteni a bódhi-tudatot, mindig meg kell kapják a hiteles átadást egy ősi mestertől. Nem elég, hogy találkoztunk a Buddha-Dharmával, amivel olyan nehéz találkozni; hanem, mint Dharma-utódok a Buddha keszájának hiteles átadásában, még lehetőségünk is nyílt látni és hallani, tanulni és gyakorolni, és megkapni és megőrizni [a Buddha keszájának hiteles átadását]. Ez nem más, mint látni magát a Tatagatát, hallani a Buddha Dharma-tanítását, felfényleni a Buddha ragyogásától, megkapni és használni azt, amit a Buddha megkapott és használt, megkapni a Buddha tudatának személyes átadását, magunkénak tudni a Buddha velejét, közvetlenül Sakjamuni Buddha keszájával befedve lenni, és közvetlenül maga Sakjamuni Buddha az, aki a keszát nekünk adományozza. Mivel követjük a Buddhát, jámborul[57] megkaptuk ezt a keszát. |
|
| < Előző | Következő > |
|---|