A zen gyakorlása a zazen. A zazen gyakorlásához egy nyugodt hely kívánatos. Helyezz a földre egy vastag pokrócot. Ne engedj be ködöt, füstöt, vagy harmatot. Óvd és tartsd karban azt a helyet, ahol letelepszel a testeddel. Ugyanazt az ülő tartást vesszük fel, mint Sákjámuni Buddha, amikor elérte a megvilágosodást. Vannak példák gyémánt ülésen való ülésre, és olyan szerzetesek is voltak, akik lapos kövön ültek, melyet vastag fűtakaró borított.

Az ötödik pátriárka Obai hegyén minden más elfoglaltságot kizárva zazent gyakorolt. Mikor zazent ülsz, viseld a keszát, és ülj kerek zafura. A zafut nem szabad teljesen becsúsztatni a lábak alá, csak a feneked egy részével ülj rá. Így a térdek lennmaradnak a földön, és a gerincet alátámasztja a párna. Ez az a módszer, ahogy az összes ős ült zazen alatt, ülj akár féllótusz, akár lótusz tartásban. Teljes lótuszban helyezd először a jobb lábfejedet a bal combodra, majd a bal lábfejedet a jobb combodra. Ha féllótuszban ülsz, helyezd egyszerűen a bal lábadat a jobb combodra. Lazítsd meg a ruhádat és rendezd el. Helyezd a jobb kezedet a bal lábadra, a bal kezedet pedig a jobb kezedbe. Finoman érintsd egymáshoz a hüvejkujjaid hegyét. Mindkét kezed érjen hozzá az alhasadhoz úgy, hogy a hüvejkujjaid a köldöködnél legyenek. Húzd ki magad, és ülj egyenesen. Ne dőlj se jobbra, se balra, ne billenj se előre, se hátra. A füleid legyenek a vállaid síkjában, az orrod pedig a köldököddel egyvonalban. Nyelvedet helyezd a szájpadlásodra, és lélegezz az orrodon keresztül. Az ajkaidat és a fogaidat tartsd csukva. A szemek nyitva, a tekintet se túl közel, se túl távol. Amikor felvetted a tartást, vegyél levegőt és teljesen lélegezz ki.
Ülj szilárdan a szamádhiban, és gondolj a nem-gondolkodásra. Hogyan? Nem gondolkodva. Ez a zazen művészete. A zazen nem arra való, hogy megtanuljunk koncentrálni. Ez a dharma kapuja a boldogságra és az örömre. A megvilágosodás végtelen gyakorlása.

Ez Kippoji kolostor szerzetesei előtt hangzott el, Isizen provinciában, Kongen első évének tizenegyedik hónapjában, 1243-ban.

Ne hajtsátok le a fejeteket, a fejnek egyenesnek kell lenni. Az álnak behúzva.
Azután ez következik: a Zazengi szövege Mike Cross fordításában. Télen meleg, nyáron hideg, ez a módja. Tégy félre minden elfoglaltságot és nyugtasd meg az ezer dolgot. Vagyis mindent megállítani. A jót ne vegyük figyelembe, a rosszat ne vegyünk figyelembe. Ez túl van tudaton, akaraton tudatosságon, és túl van éberségen, eszmefuttatáson. A másik fordítás úgy volt: Ez nem tudatosság és nem önelemzés. Szó szerint tudatos, Shin í Shiki. Shin tudat, í gondolat és a shiki pedig érzékelés. Dógen azt mondta, hogy a zazennek semmi köze a tudatos szándékhoz, a megvilágosodáshoz. Ezért mondta Szenszei, hogy a zazen egész más, mint a többi meditáció, többi vallás. Minden más meditációban, főleg a buddhizmusban mindig van egy tárgy, egy cél. Amikor a meditációt gyakoroljuk, ezt vagy azt valamiért tesszük. Ha nem működik abbahagyjuk. A zazen az nem ez. Egyátalán semmi. Zazent ülünk és kész. A doktor, aki ápol megkérdezte, hogy mennyi idő után lehet ésszerű eredményeket elérni a zazenben. Félév, egyév alatt? Mondtam harminc év után lehet egy jó lumbágóm, mint konkrét eredmény. Shin í shiki, a másik Nem Szó Kan, amit önelemzésnek fordítanak, amit úgy is hívunk, mint pszichológia egyes szám első személyben. A Nem az emlékezés, a gondolatok, az ötletek az a Szó, és Kan a megfigyelés. Szenszei úgy fordítja megállítani tudatosság minden mozdulatát. Nem használjuk a gondolkodó tudatot. Öntudatlanul, természetesen, automatikusan. Ne próbálj meg Buddhává válni, abszolút mushotoku, cél nélkül, szándék nélkül.
Szabadulj meg az üléstől vagy fekvéstől. Végy magadhoz ételt és italt korlátolt mennyiségbe. Az időt tartsd szorosan. Úgy szeress zazent ülni, mintha a fejeden lévő tüzet akarnád eloltani. Ez nagyon fontos kifejezés: „Szeretni kell a zazent”.
Az ötödik pátriárka, Óbajszan hegyén nem gyakorolt mást csak zazent. Amikor zazenben ülsz viselj keszát és használj kerek zafut. Nem négyszögletű párnát. Ne pirosat, ne sárgát, ne rózsaszínű párnát. A párna nem támasztja alá a keresztbe tett lábak egészét, hanem a hátat támasztja alá. Mindkét térd az alátéten van és a hát pedig a zafun támaszkodik. Amit az ülőgumónak neveznek anatómiai szóval. Ez az ülési módszer, amit a Buddhák és Pátriárkák használnak, amikor ülnek.
Azután azt mondja, hogy lényeges, hogy a fülek egyvonlban legyenek vállakkal, és az orr egyvonalban legyen a köldökkel. Ülni egyensúlyban, hegy nyugalmának állapotában. Mikor látjuk a belsőnket elárasztva, mint amikor egy hóval borított hegy csúcsán vagyunk. Ülve a hegy nyugalmának állapotában. Gondolkodva a nem gondolkodás konkrét állapotáról. Hogyan gondolkodhatunk a nemgondolkodás konkrét állapotáról. Ez a zazen valódi titka. A zazenben való ülés nem a zen meditáció tanulása. Ez a dharma nagy, örömteli és boldog kapuja. Ez a hamisítatlan gyakorlás éa tapasztalás.

A Buddhák és pátriarkák nagy útja a végső tanulmány megtapasztalása. A ragaszkodás kötelékei nem kerülhetnek a lábuk alá, csak felhők emelkedhetnek fel. Amikor egy virág kibomlik az egész világ felmerül, és mindig az úton vagyunk. Ugyanígy a dinnyének még a héja is édes. Még egy keserű növény is a gyökeréig keserű. A keserű az keserű, az édes az édes. Ez az, amit tanulmányoznunk kell. Génsa nagy mestert egyszer mághoz hívta mestere, Szeppo: „Miért nem látogatod meg a többi nagy mestert?” „Bódhidharma nem Kínába, és a második pátriárka nem ment Indiába. Szeppo értékelte ezt a választ. Gensa története nagyon híres. Az egyik leghíresebb zen mester. Egy nap elhatározta, hogy elhagyja Szeppo kolostorát és zarándoklatra indul. Hen San. A hegyről lefelé menet a lába megbotlott egy sziklán, beütötte a kislábújját. Ha beütjük a kislábújjunkat egy bútorba például, az nagyon fáj. Abban a pillanatban azt mondta, ez a gondolat jelent meg az agyában: „A test nem létezni, a fájdalom honnan jönni.” És akkor felszedte a tásláját és visszatért a kolostorba. Ezért mondta neki Szeppo, hogy miért nem megy más mestereket látogatni? Gensa koanjáról beszél a Hen San-ban és a csillogó gyöngyben is, a Sóbógenzó két fejezete is erről szól. A test nem létezik, honnan jön a fájdalom. Ez nagyon ismert. Nekem sose fáj zazen közben. Az egész kozmosz az ez. Egy zazen éjszaka alatt a Gendronniere-ben, melyet Stephan Thibaud vezetett, reggel három-négy körül az emberek elkezdtek panaszkorni, hogy fáj a térdük. Itt fáj, ott fáj. Én mondam, hogy nekem nem fáj. Jó. Szemétláda, eretnek, bele kellene halnod a szégyenbe. Végig csináltam egy rohatsu szessint, hogy fájjon zazen közben, de nem fájt. Most lumbágóm van és örülök. Nincs szükségem arra, hogy Olaszországba menjek. A baj az, hogy zazen közben nem fáj. Fáj az ágyban, amikor felkelek, amikor megyek, amikor köhögök, amikor nevetek, de zazen közben nem fáj. Ezért mondja csontkovács, hogy ön valójában azért gyakorol zazent, hogy megszökjön a felelőség elől. Ez egy álom vilár, amelynek semmi köze a valósághoz. Jobb jógázni. Akárhogy is legyen nagyon oda kell figyelni arra, hogy hogyan ülünk.
Hen Szan tehát Dogen zenji tudatában. Egyáltalán nem jobbra-balra menni, mestert keresve, hanem amit úgy hív, hogy teljesen az egyik végétől a másikig, a tíz irányba, széltében és hosszában a zazen tanulmányozása. Nem kell mindig a kellemes állapotot keresni. Az édeadinnye a héjában is édes, a keserű növény gyökere is keserű. Az édes édessége teljességében édes, a keserű keserűsége teljességében keserű. Kitanulmányoztuk a gyakorlásban ezt az állapotot, mint ilyet. Ez a Szan Gaku. Gaku azt jelenti tanulmány, a Szan mégegyszer meglátogatni, elsajátítani a gyakorlásban, nemcsak intelektuális megértés. Azt is mondják szanzen a zen gyakorlása, a zazen, de mi a zazen? Nemcsak ülni, hanem eljönnia dozsóba. Messze lakunk vagy közel? Fizetni a dozsót eljönni minden nap, lehetőleg reggel. Tehát automatikusan a mindennapi élet átalakul. Kénytelenek vagyunk korán kelni, kénytelenek vagyunk korábban lefeküdni, tehát kénytelenek vagyunk átalakítani a szokásainkat. Ha elhatározzuk, hogy jó állapotban csinálunk zazent, ahogy Barbara magyarázza könyvében, akkor az már egy lépés a karma átalakítására. Ha nem akarunk alvó zazent ülni, akkor korán kell lefeküdni, nem szabad túl sokat inni, túl sokat bulizni. Olyan elfoglaltságot választani, ami legjobban megfelel a gyakorlásnak. Végül az életet teljesen a zazen irányítja, mint a mozdony és az azt követő vagonok. Öntudatlanul, természetesen, automatikusan. Elég megfigyelni a gyakorlást és a zazent venni kritériumnak. A zazen minden aspektusát. Ez a Hen Szan a feltáráson keresztül. Végül Dógen azt mondja: „ A buddhista pátriárkák rituáléja…., lévén nincsnek kötelékek a lábiak alatt, csak felhők jelennek meg a lábaik alatt.”

Ne kövessétek a gondolatokat! Évek gyakorlása után még mindig vannak olyanok, akik követik gondolatokat és nem veszik észre. Az nem a gyakorlás. Egyenesen tartani a fejet az nagyon fontos. Megfigyelni a koncentrációt, az nem a gondolatok követése. Aamikor beszélünk az első Kanki kilégzésről, az azt jelenti, hogy lélegezz ki enyhén nyitott szájjal A levegőt kipréseljük az ajkak által alkotott szűk résen át. Mindez a test tanulmányozásának módja. Ha másra gondolunk ezt nem tudjuk megvalósítani. Van egy egész királyság terület, ami végleg bezárul, nem nyílik ki, ha követjük a gondolatinkat. Ez olyan, mint ebben a koanban: a Nap megvilágítja az egész univerzumot, miért rejtheti el egy felhő? Ez a gyakorlat feszültséget kölcsönöz a lélegző izmoknak. Sokkal erősebben, mint az orron át való légzés, és valóban ellenőrzi a szabadon kószáló gondolatokat. Úgy fogod találni, hogy minden kilégzés végén erős feszültség jelenik meg a kikai tanden területén. Az alhas fokozatosan besüpped, de ne engedjétek, hogy az alhas alsó része teljesen lelapuljon. Kilélegezni a kilégzés leges legvégéig, míg az elraktározott készlet is majdnem kilégződik. Aztán fújjátok fel az alhas alsó részét és kezdjétek el a belégzést….
Egy ilyen mély kilégzés utánujra össze kell szedni a légzést…
A tai a dagály. A normális légzés, amit mindenki használ anélkül, hogy gondolkodjon. Nem lélegznek ki azon túl, amit Szekida a kilégzés határának mondott. Egy ilyen tanítást nem lehet a kezdőknek adni, mert összezavarja a fejet, de néhány év zazen után azért csak meg lehet próbálni megérten. Azután, hogy átmentél ezen egy-két alkalommal úgy fogod találni, hogy az alsó alhast nagy erő tölti el. Olyan erő, amit a mindennapi légzésedben nem használtál. Más szóval…
Olyan érzést ad neked, mintha az élet trónján ülnél. Ha érett vagy ennek a gyakorlatnak két-három ismétlése is elég lesz, de csinálhatod többször is. Tehát az első lépésekről van szó az elején. Akkor amikor már a tartásban ülünk, mondja Dogen. Ezt hívja a légzés első stádiumának, ami arra való, hogy elkapjuk a kószáló gondolatokat, hogy megfékezzük a majom tudatot. A légzés módja még durva, a légzés hang még hallható is lehet. Ez az első légzés, amiről Csöi beszél a Mohosikonban, amelyről a Bukaresti szessinen volt szó. Valójában ha megváltoztatjátok a légzés módotokat, meglátjátok, hogy az egész tartás megváltozik. Felfedezitek…
Valami felfedeződik, valami megjelenik. Nangaku tapasztalásáról beszélve Eno mellett. A történet az, hogy Nangaku odamegy Enohoz és az megkérdezi tőle: „Mi jön így?” Akkor Nangaku gyakorol nyolc évig Eno mester mellett, és visszatér és azt mondja: „Megértettem a kérdés lényegét.” Eno azt válaszolja: „Nagyon jó.” Akkor Nangaku visszafordul és folytatja a gyakorlást még nyolc évig. Dogen azt mondja, számolva az elejétől a végéig az tizenöt év alapos feltárás, Hen Szan. Az így levés feltárása, a buddhatermészet feltárása és találkozás Buddhával. Az a megvalósítás és a feltárása az ilyennek lenninek. Belépni a képbe és megnézni. Amint belépett a képbe alaposan feltárta. A test hatvanöt miliárd átalakulása, nem olyan sok. Nem tekintjük alapos feltárásnak, ha elmegyünk egy kolostorba és utána elmegyünk egy másikba.

Most a tartást és a légzést tanulmányozom, mert lumbágóm van. De persze zazenben egy adott pillanatban teljesen elfeljtjük a tartást még a légzést is. Elengedni a tartást, ezért nagyon fontos még az elején jó tartást felvenni és ellenőrizni. Néha. Néha. Néha. Tanulmányozni a tartásunkat, tehát a testünket, az tanulmányozni az állandótlanságot. Lényegnélküliség. A tartás kijavulhat, a tartás eltorzulhat. Mindennap öregszünk. Nincs személyesebb tapasztalat. Mi helyes tartás? Nem lehet azt mondani, hogy ez vagy az. Mi a tudatunk tartása, hozzáállása a testünk tartásához képest? Vajon külső-e vagy belső? Vajon a miénk vagy a többieké? Mi ez a test, amlyik a zafun ül? Melyik tudattal fogjátok keresni a választ?
Holnap után kezdődik a szessin. Ki kell tenni plakátot. Húsvét van gyertek el sokan. A húsvét nagyon fontos. A halál és a feltámadás.
Ne hagyjátok előre esni a fejeteket! Nem szabad követni a gondolatokat, hanem arra gondolni, ami nem gondolkodik. Azt gondolni, ami nem gondolkodik. Van egy koan, amelyik azt mondja: „Ki cipeli ezt a holttestet?” Azt jelenti, hogy ki ül itt a zafun? Ez a kérdés egyik aspektusa.