A Chanyuan Qinggui-ban ez is áll: Állítsd felébredett tudatod munkába, tégy folyamatos erőfeszítést, hogy változatos ételeket szolgálj fel, amelyek megfelelnek a szükségleteknek és az alkalomnak, és amelyek mindenkit képessé tesznek arra, hogy a lehető legkevesebb akadállyal gyakoroljon testével és tudatával.”

Az idők során sok nagy tanító és pátriárka - mint például Guishan Lingyon és Dougshan Schonchen – szolgált tenzóként. Habár a munka szintén csak ételkészítés, ez szellemileg különbözik egy átlagos szakács vagy konyhai kisegítő munkájától.

Amikor Kínában voltam, szabadidőmben sok idősebb szerzetessel beszélgettem, akiknek többéves tapasztalatuk volt a különböző tisztségek ellátásában. Ők megtanítottak nekem egy kicsit abból, amit munkájuk során megtanultak. Amit el kellett mondaniuk, az biztosan a veleje annak, amit az Úton7 megtelepedett régi buddhák és pátriárkák8 adtak tovább.

Gondosan kellene tanulmányoznunk a Chanyuan Qinggui-t a tenzo munkájára vonatkozóan általában, és figyelmesen meghallgatni azoknak a mondanivalóját a részletekre vonatkozóan, akik ezt a munkát végezték.

Most felvállalom a tenzo egy teljes napot kitöltő munkáját. A déli étkezés után a tenzónaka tsúsu-hoz és a kansu-hoz kell mennie, hogy rizst, zöldségeket, és más hozzávalókat vételezzen a következő reggeli és déli étkezéshez9. Miután ezeket megkapta, olyan óvatosan kell bánnia velük, mintha a saját szemei volnának. A Baoneng-iRenyong mondta: „A közösség tulajdonát olyan óvatosan használd, mintha az a saját szemed volna.” A tenzonak minden élelmiszerrel amit kap, tisztelettel kell bánnia, mintha abból a császár ételét kellene elkészíteni. A főtt és nem főtt élelmiszert ugyanolyan módon kell kezelni.

Ezt követően az összes tisztségviselő összegyűlik a konyhában vagy az éléskamrában, és eldöntik milyen ételt kell készíteni a következő napra, mint például a rizskása fajtáját, a zöldségeket, a fűszereket. A Chanyuan Qinggui-ban ez áll: „Amikor eldönti az étel mennyiségét, és a köretek számát a reggeli és a déli étkezéshez, a tenzónak tanácskoznia kell a többi tisztségviselővel. Ezek a tsúsu, kansu, fúsu, ino és a hisssui. Miután kiválasztották az ételeket, a menüt ki kell tenni az apát szobája előtt lévő, valamint a tanterem melletti táblára.

Amikor ez megvan, elkezdődhetnek az előkészületek a másnap reggeli étkezéshez. Nem hagyhatod másra a rizs megmosását, vagy a zöldségek előkészítését, hanem a saját kezeiddel kell elvégezned a munkát. Szenteld teljes figyelmed a munkádnak, vedd észre, hogy a helyzet éppen mit kíván meg11. Tevékenységeid során ne légy szórakozott, de ne is merülj el egy dolog egy bizonyos aspektusában annyira, hogy szem elől téveszted a többi oldalát. Ne kerülje el a figyelmed egy csepp se az erény óceánjában (azáltal, hogy másokra bízod a munkát). Ápold a szellemet, amely arra törekszik, hogy növelje a jóság forrását a jóság hegyén.12

Megint csak a Chanyuan Qinggui-ban a következőket találjuk: „Ha a tenzo olyan ételt készít, amely nem rendelkezik a hatféle íz és a három minőség harmóniájával13, nem mondhatjuk, hogy a közösséget szolgálja.”

Amikor a rizst mosod, távolítsd el belőle az összes homokot, amit csak találsz. Eközben ne vesszen kárba egy szem rizs sem. Amikor a rizsre tekintesz, egyszerre lásd a homokot is; amikor a homokra tekintesz, lásd a rizst is. Mindkettőt vizsgáld meg figyelmesen. Ezután a hat ízt és a három minőséget tartalmazó étel természetes módon létrejön.

Xuefeng Yium egyszer tenzo volt Dougshan Liangjie-nél. Egyik nap, ahogy Xuefeng a rizst mosta, Dougshan épp arra járt és ezt kérdezte: „A homokot mosod, és kiválogatod a rizst, vagy a rizst mosod, és kiválogatod a homokot?”14 Xuefeng ezt válaszolta: „A homokot és a rizst együtt mosom és mindkettőt eldobom.” „Akkor mi a fenét esznek az ittlakók?” – kérdezte újra Dougshan. Válaszképp Xuefeng felfordította a rizsesvödröt. Ennek láttán Dougshan ezt mondta: „Eljön a nap, amikor másik mesterrel fogsz gyakorolni.”15

Ugyanígy, a legrégibb korok legnagyobb tanítói, akik megállapodtak az Úton, munkájukat a saját két kezükkel végezték el. Hogyan maradhatunk mi, a mai idők tapasztalatlan gyakorlói, ilyen hanyagok gyakorlásunkban! Azok, akik előttünk jöttek, azt mondták: „A tenzo Útkereső Tudata azáltal valósul meg, hogy fölgyűröd a ruhád ujjait.”

Azért, hogy semmit se veszíts el a rizsből amikor kiválogatod a homokot, csináld azt óvatosan, a saját két kezeddel. Megint csak a Chanyuan Qinggui-ban ezt találjuk: „Szenteld teljes figyelmed a munkádnak az ételkészítés során; add át magad minden aspektusának, hogy természetes módon jól sikerüljön.”

Ezt követően nem szabad figyelmetlenül kiöntened a vizet, ami a rizsmosás után megmarad. A régi időkben egy szövetzsákot használtak a víz megszűrésére, amikor kiöntötték. Mikor befejezted a rizsmosást, tedd a rizst egy főzőedénybe. Különösen vigyázz, nehogy egy egér véletlenül beleessen. Semmilyen körülmények között se engedd meg senkinek, aki a konyhán halad át, hogy összefogdosson dolgokat, vagy belenézzen az edénybe.

Készítsd el a zöldségeket, amelyek a másnap reggeli köretbe kerülnek. Ezalatt takarítsd össze a déli étkezésről maradt rizst és levest. Lelkiismeretesen mosd ki a rizsesedényt és a leveses fazekat a többi konyhaeszközzel együtt, amiket használtál. Tedd egy magas helyre azokat a dolgokat, amelyek természetüknél fogva magas helyre tartoznak, amelyek pedig egy alacsony helyen a legstabilabbak, tedd egy alacsony helyre; a természetüknél fogva magas helyre tartozó dolgok magasan vannak a legjobb helyen, míg azok, amelyek alacsony helyre tartoznak, ott találják meg legnagyobb stabilitásukat.16

Tisztítsd meg az evőpálcikákat, merőkanalakat és más eszközöket; mindegyiket egyforma figyelemmel és óvatossággal kezeld, mindent oda tegyél vissza, ahol a természetes helye van. Tudatod tartsd a munkádon, és ne dobálj szét dolgokat figyelmetlenül.

Miután ezt a munkát elvégezted, ideje előkészülni a másnap déli étkezésre. Először is ellenőrizd le, hogy vannak-e a rizsben bogarak, borsó, rizskorpa vagy apró kövek, és ha igen, óvatosan válogasd ki őket.

Amikor kiválasztják a felhasználandó rizst és zöldségeket, a tenzo alatt dolgozók szutrákat ajánlanak a kamado17 szellemének. Ezután kezdd el előkészíteni a hozzávalókat akörethez és a leveshez, bármi is legyen az, figyelmesen tisztíts meg mindent a kosztól és a bogaraktól.

Amikor a tenzo megkapja az élelmiszereket a kusu-tól, sosem szabad panaszkodnia azok minőségére vagy mennyiségére, hanem mindig mindent a legnagyobb óvatossággal és figyelemmel kell kezelnie. Semmi sem lehet rosszabb, mint arról panaszkodni, hogy valami túl sok, túl kevés, vagy gyenge minőségű.

Éjjelés nappal is hagyd hogybármely dolog megjelenjen és jelen legyen a tudatodban. Hagyd, hogy a tudatod ( éned ) és mindendolog egy egészként együtt működjék.19Éjfélelőtt irányítsd figyelmed a következő napi munka megszervezésére, éjfél után kezdd el az előkészületeket a reggeli étkezéshez.

A reggeli étkezés után mosd el az edényeket, majd főzd meg a rizst és a levest a déli étkezéshez. A rizs áztatásakor és a víz kimérésekor a tenzonak jelen kell lennie.

Tartsd nyitva a szemed. Ne hagyd, hogy akár egy szem rizs is elvesszen. Figyelmesen mosd meg a rizst, tedd az edénybe, gyújtsd meg a tüzet és főzd meg. Van egy régi mondás, ami így szól: „Tekintsd az edényt a saját fejednek, tekintsd a vizet életed vérének.”

Tedd a megfőtt rizst egy bambuszkosárba nyáron, vagy egy fatálba télen, és helyezd az asztalra. Főzd a rizst, a levest és bármilyen köretet mind egy időben.

A tenzonak jelen kell lennie, és figyelmesen vigyáznia a rizsre és a levesre, amíg főnek. Ez akkor is érvényes, ha a tenzo maga csináljaa munkát, akkor is, ha vannak segítői akár a főzéshez, akár a tűz felügyeletéhez. Még ha manapság a nagyobb kolostorokban vannak is emberek, akik a rizs vagy a leves főzéséért felelősek, a tenzonak sosem szabad elfelejtenie, hogy ők csak kisegítők, akik neki dolgoznak, és nem tehetők felelőssé ezért a munkáért. A régi időkben a tenzo egyedüli felelős volt, nem voltak ilyen segítői.20

Amikor ételt készítesz, soha ne tekints az összetevőkre valami közönséges nézőpontból, és ne is gondolj rájuk érzelmeiden keresztül. Tarts fenn egy olyan hozzáállást, amely nagyszerű templomokat próbál építeni közönséges zöldségekből, amely kiterjeszti a buddhadharmát a legközönségesebb cselekedeteken keresztül. Amikor egy levest készítesz közönséges zöldségekből, ne hagyd hogy feléjük irányuló érzelmek, vagy nemtetszés ragadjon magával, de ne is vedd őket könnyedén; ne ugrálj örömödben, egyszerűen mert kiváló minőségű hozzávalókat kaptál egy speciális étel elkészítéséhez. Ugyanazon az alapon, amiért nem veted rá magad egy különösen jóízű ételre, nincs rá ok, hogy idegenkedj egy közönségestől. Ne légy könnyelmű, vagy figyelmetlen, csak mert az összetevők egyszerűnek tűnnek, és nem kell szorgalmasabban dolgozni a jobb minőségű anyagokkal. A dolgokhoz való hozzáállásodnak nem szabad azok minőségétől függenie. Az a személy, akit befolyásol egy dolog minősége, vagy aki megváltoztatja a beszédét vagy a viselkedését azoknak az embereknek a megjelenése vagy pozíciója szerint, akikkel találkozik, nem az Úton dolgozó ember.

Erősítsd meg az elhatározásod, és szenteld életed szellemét annak, hogy felülmúld a régi pátriárkák kifinomultságát, és még aprólékosabb legyél, mint azok, akik előtted jöttek. Hogyan alkalmazzuk életünk törekvését, hogy az-az Út érdekében működjék? Ha a múlt nagy tanítói képesek voltak zöldségekből egy egyszerű levest készíteni pusztán alamizsnáért, nekünk meg kell próbálnunk egy jó levest készíteni ugyanannyiért. Ezt nagyon nehéz megcsinálni. Többek között nagy különbségek vannak a mai és a régi korokközött, ezért még csak azt remélni sem egyszerű dolog, hogy a múlt tanítói mellé állhatunk. Mégis, ha lelkiismeretesek vagyunk cselekedeteinkben, és energiánkat beleöntjükezekbe a cselekedetekbe, nincs ok, amiért ne lehetnénk egyenrangúak a régi mesterekkel.21 A legmagasabb ideálok felé kell törekednünk anélkül, hogy viselkedésünk arrogánssá válna.

Ezek a dolgok tényleg magától értetődőek. Mi mégsem vagyunk tisztában velük, mert össze-vissza száguldozunk, mint ahogy a lovak rohannak vadul a mezőn, mialatt érzelmeink kezelhetetlenek maradnak, mint a fákon ugrándozó majmok. Ha visszalépnénk, hogy fegyelmesen megnézzük a lovakat és a majmot, életünk természetes módon egyé válna munkánkkal. Így cselekedni – ez az eszköz, ami által kiegyensúlyozzuk a dolgokat, míg ezzel egy időben azok átfordítanak minket.22 Létfontosságú, hogy tisztítsuk és harmonizáljuk életünket a munkánkkal, és ne veszítsük szem elől sem az abszolútot, sem a gyakorlatit.

Még egy szál zöldséget is oly módon kezelj, hogy az a Buddha testét valósítja meg. Cserébe ez teszi lehetővé a Buddha számára, hogy megnyilvánuljon a levélen keresztül. Ez egy olyan erő, amit nem tudsz megragadni a racionális tudatoddal. Szabadon működik, a helyzetnek megfelelően, a legtermészetesebb módon. Ugyanakkor ez az energia működik életünkben, hogy megtisztítsa és megszilárdítsa a cselekedeteket, minden élő dolog számára.23

Miután befejeződtek az előkészületek az étkezéshez, figyelmesen rakj rendet, mindent tegyél vissza oda, ahol lennie kell. Amikor megszólal a dob és a harang cseng, véletlenül se hagyd ki a zazent, se a mesterrel való találkozást, hogy megkapd tanítását.

Amikor visszatérsz a szobádba, csukd be a szemed, és számold össze a sódó24-ban lévő embereket. Ne feledkezz meg az idős, vagy visszavonult szerzetesekről, valamint azokról, akik külön szobában laknak. Számold bele a betegszobán lévőket, vagy más idős embereket is. Ezeken kívül számításba kell venni még minden szerzetest, aki távol van, vagy éppen csak megérkezett, de még nem él teljesen a közösségben. Végül hozzá kell adni azokat is, akik a kolostor egyes altemplomaiban laknak. Ha bármilyen kétség merül fel, egyeztess az egyes tisztségviselőkkel, vagy azoknak a lakrészeknek a vezetőivel, ahol emberek tartózkodnak.

Amikor megvan a közösségben élők pontos száma, számítsd ki a főzendő étel mennyiségét. Minden szem rizsre amit megesznek, számíts egy szemet. Egy szem elosztásakor az eredmény lehet két fél szem, esetleg három, vagy négy. Másrészről egy szem lehet hogy egyenlő egy fél szemmel, esetleg két fél szemmel. Képesnek kell lenned tisztán látni, mennyi fölösleg keletkezik, ha hozzáadsz egy egységnyi rizst, illetve hogy lesz-e elég, ha elveszel egy egységnyit.

Amikor egy szem Luling rizst25 eszel, lehet, hogy Guishan szerzetessé válsz. Ha hozzáadsz még egy szemet, a tehénné válhatsz. Néha a tehén megeszi Guishant, néha Guishanlegelteti a tehenet!

Mérlegeld, hogy alaposan megértetted-e ezeket a dolgokat, és el tudod-e végezni ezeket a számításokat. Újra menj végig mindenen, és mikor megértetted ezeket a részleteket, légy kész elmagyarázni másoknak, felfogóképességüknek megfelelően. Használd a leleményességet gyakorlásodban; lásd a tehenet és Guishant egynek, nem kettőnek, még ha átmenetileg úgy is jelennek meg. Mindennapi életed során ne feledd ezt még egy pillanatra sem!

Ha jön valaki, hogy pénzadományt adjon ételre, egyeztess a többi tisztségviselővel a pénz felhasználását illetően. A buddhista közösségekben minden időkben ez volt a szokás. Ami más jellegű adományokat illet, mint például olyan dolgok, amik szétosztásra kerülnek a kolostor lakói között, ismét csak konzultálj a többi tisztségviselővel. Más szóval ne sértsd meg a többi tisztségviselő felelősségét, és ne hozz döntéseket a saját felelősséged körén kívül.

Miután minden ételt figyelmesen elkészítettél, helyezd egy asztalra őket. Vedd fel a keszádat26, és terítsd le a zagudat27. Arccal a sodo felé, ahol mindenki zazent gyakorol, gyújts füstölőt, és hajolj meg kilencszer. Ezek után vidd az ételt a sodo-ba.

Egész éjjel és egész nap, a tenzonak előkészületeket kell tennie, és ételeket készítenie, anélkül, hogy akár egy pillanatot is elvesztegetne. Ha minden energiáját beleveti abba, amit a helyzet valóban megkíván, akkor úgy a cselekvés, mint a módszer, amellyel azt véghezviszi, természetes módon fog működni, hogy táplálja a buddhadharma magjait. Pusztán a tenzo szerepének ellátása képessé teszi a közösség összes lakóját arra, hogy gyakorlását a legszilárdabb módon folytassa.28

A buddhadharmát több száz éve ismerik Japánban, mégsem írta soha senki az ételek elkészítéséről és felszolgálásáról, mint a buddhadharma kifejezéséről, és egyetlen tanító sem adott tanítást ezekről a dolgokról. Még kevésbé történt bármiféle említés a kilenc meghajlásról az étel felajánlása előtt a bentlakóknak. Ilyen gyakorlás sohasem fordult meg ennek az országnak a lakói fejében. Itt az embereket nem érdekli ha úgy esznek, mint az állatok, tekintet nélkül az evés módjára. A dolgoknak micsoda szánalmas állapota ez! Igazán elszomorít, ha látom, hogy a dolgok így állnak. Miért kell ennek így lennie?

Amikor a Tiantoug hegyen voltam, egy Qiyguan Fu-ból való Lu nevű szerzetes szolgált tenzoként. Egyik nap a déli étkezés után egy másik épületbe mentem a kolostoron belül, amikor észrevettem Lu-t, ahogy gombát szárít a napon, a butsuden29 előtt. Egy bambusz bot volt nála, de a fején nem volt kalap. A napsugarak olyan keményen tűztek, hogy a kövek az ösvényen égették az ember lábát. Lu keményen dolgozott, folyt róla az izzadság. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy ez a munka túl nagy megerőltetés számára. Háta megfeszített íj volt, szemöldökei darufehérek.

Odamentem hozzá, és megkérdeztem a korát. Azt válaszolta, hogy hatvannyolc éves. Ezután azt kérdeztem, miért nem veszi igénybe soha mások segítséget. „Mások nem én vagyok”, válaszolta.

„Igazad van,” mondtam; „Látom, hogy munkád a buddhadharma tevékenysége, de miért dolgozol ilyen keményen ebben a perzselő napsütésben?”
„Ha nem teszem most, mikor máskor tudnám megcsinálni?”

 

Semmi más mondandóm nem volt.
Ahogy tovább sétáltam a gyalogúton, elkezdtembelsőleg átérezni a tenzo szerepének az igazi jelentőségét.