A zen gyakorlása a zazen. A zazen gyakorlásához egy nyugodt hely kívánatos. Helyezz a földre egy vastag pokrócot. Ne engedj be ködöt, füstöt, vagy harmatot. Óvd és tartsd karban azt a helyet, ahol letelepszel a testeddel. Ugyanazt az ülő tartást vesszük fel, mint Sákjámuni Buddha, amikor elérte a megvilágosodást. Vannak példák gyémánt ülésen való ülésre, és olyan szerzetesek is voltak, akik lapos kövön ültek, melyet vastag fűtakaró borított.

Minden Buddha és Pátriárka beszél az Útról. Ezért amikor Buddhák és Pátriárkák Buddhákat és Pátriárkákat választanak Dharma örökösükként, biztosan kikérdezik őket, hogy lássák, hogy értik –e hogyan lehet az Útról beszélni. Ezt a kikérdezést testtel és tudattal teszik, légycsapóval és bottal, egy oszloppal és kőlámpással. Ha nem lennének Buddhák és Pátriárkák, nem lehetne őket kikérdezni, nem is tudnának beszélni az Útról, mivel híján lennének lényegének.

A Buddhák és Pátriárkák útja, hogy teát isznak és rizst esznek; ez az ő családi tradíciójuk. A teaívás és a rizsevés helyes módját folyamatosan adták át napjainkig. Ez az, ahogyan a teaívást és a rizsevést gyakorlati használatba ültették a Buddhák és Pátriárkák számára.
Egyszer a Taiyo hegy Fuyo Dokai szerzetese megkérdezte mesterét, Tosu Gisei: „Mondhatjuk-e, hogy a teaívás és a rizsevés hétköznapi tevékenységei a Buddhák és Pátriárkák lényege? Van-e bármi más emellett?” Tosu válaszolt, „Hadd kérdezzek tőled valamit. Szükséges-e szerinted a vidéki uraknak a hatalomra törekedniük, ha a birodalmi törvény az egész országban jelen van?” Taiyo éppen válaszolni akart, mikor Tosu rárakta hossu-ját Dokai szájára és azt mondta neki, „Harminc ütést kellett volna kapnod, mikor először idejöttél, hogy megkérdezz engem.” Taiyo hallva ezt megvilágosodott, meghajolt és indulni készült. Tosu felkiáltott, „Hé, gyere vissza ide!”, de Taiyo nem nézett vissza. Később, Tosu megkérdezte Taiyo-t, „Elérted már azt az állapotot, ahol nincs többé kétség?” Taiyo elfedte füleit és elrohant.

A san azt jelenti “három”, a ji az“idő”, és a go jelentése “viselkedés”. Ebben a fejezetben a sanji a három fajta időkésleltetést  jelenti, a go pedig mind a viselkedésre, mind annak hatására[1] utal. Az ok és okozatban való hit központi szerepet játszik a buddhista filozófiában. Emiatt írta Dógen mester a Shinjin-inga, azaz a “Mély hit az ok és okozatban” című fejezetet a Shobogenzo-ban. Állította, hogy az Univerzumban minden dolgot és jelenséget az ok és okozat törvénye irányít, tökéletesen és kivétel nélkül. Eszerint az elmélet szerint tagadnunk kell a nem-meghatározott események létezését. Ám mindennapi életünkben gyakran úgy tűnik, mintha mégis történnének ilyen véletlenek. Tehát ha a buddhizmus azt állítja, hogy az ok és okozat törvénye mindent magába foglal, akkor meg kell magyarázni a véletlenek látszólagos létezését. A buddhizmus ezeket a látszólagos véletleneket azzal az elmélettel magyarázza, hogy három fajta időkésleltetés létezik a viselkedésünk és viselkedésünk hatása között. Egy tett hatása néha azonnal megjelenik, néha rövid idő múlva, és néha nagyon hosszú idő múlva. A második és a harmadik esetben gyakran nehéz elhinni, hogy az egész világot teljesen az ok és okozat törvénye vezérli. De ha kitartunk amellett, hogy három fajta időkésleltetés létezik a viselkedés és hatása között, akkor megerősíthetjük az ok és okozat törvényének érvényességét kivétel nélkül minden esetre. Dógen mester elmagyarázza ezt a problémát ebben a fejezetben.

A shutsu azt jelenti “elhagyni” vagy “meghaladni”. A ke azt jelenti “ház”, “otthon”, vagy “családi élet”, és a kudoku azt jelenti “érdem”. Így shukke-kudoku azt jelenti: a családi élet elhagyásának érdeme. Ebben a fejezetben Dógen mester dícsérte és hangsúlyozta a családi élet elhagyásának vagy meghaladásának érdemét. A legtöbb ember családban nő fel, és családunk ránk gyakorolt hatása gyakran erősebb, mint gondoljuk. A buddhizmus tanulmányozásának az a célja, hogy megvalósítsuk azt, ami az igazság. Ennek eléréséhez szükséges, hogy meghaladjuk családi életünket, mert kialakított szokásaink, és családunk ránk gyakorolt hatása megakadályoz bennünket abban, hogy tisztán láthassuk, mi az igazság. Ezért tisztelik a buddhizmusban a családi élet elhagyásának hagyományát érdemként, amint azt Dógen mester itt elmagyarázza.